Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

275. országos ülés október 7. 1886. 151 ben is. Minthogy ekként a jelenlegi kérdéssel kapcsolatos bajt is a kormány 7 éven keresztül követett eljárásának tulajdonítom, azt hiszem, hogy ez engemet nemcsak feljogosít, de kötelez is arra, hogy a kormánynak ez ügyben követett eljárása, illetőleg mulasztása iránt is a leghatározottabb bizalmatlanságot fejezzek ki. (Helyeslés hál- és ssäsö balfelöl.) Arra nézve sem tett valami sokat a kormány, hogy a jelenlegi helyzeten javítson, vagyis, hogy az osztrák-magyar bank szabadalmát kedvezőbbé tegye. Előre bocsátom, t. ház, hogy kár a pénzügyminister urnak oly fenhangon dicsekedni azon vívmányokká, melyek a törvényjavaslatban mint újítások jelentkeznek, mert mindenki tudja, hogy e törvényjavaslatban egyetlen tétel sem foglaltatik, melyet a kormány kezdeményezett volna. A 100-ik szakaszban foglalt jelentéktelen rendelkezést kivéve, minden módosítás, mely a bank-actán történik, tisztán és kizárólag az osztrákmagyar bank által lett kezdeményezve, tehát főképen az ő érdekében áll. És ha én elismerem is, hogy némely másodrendű" javításokat e törvényjavaslat tartalmaz, mégis állítom, hogy azon fontos szempontok és tekintetek,melyeknél fogva ezen statútumokat kedvezőbbekké lehetett volna tenni, a tárgyalások folyamán a kormány által egyszerű hallgatással mellőztettek. Azok az administrativ, jogi és szerkezeti természetű módosítások, a melyek a javaslatbanfoglaltatnak, ha valaki magára a princípiumra reá áll, helyesek, mert classificálják a helyzetet és mert oly természetűek, melyek a bank statútumából önkényt folynak. Valami nagyon csekély és másodrendű fontosságot tulajdonítok annak is, hogy például a leszámítolandó váltókra nézve a czég bejegyzésének szükségessége elejtetett ; de ebben én korántsem látom azt, hogy az által a mezőgazdák és földbirtokosok érdekei ki lennének elégítve. Egy pár vagyonos nagy ur igenis fog hitelre találni leszámítolás utján, de az apró nyüzsgő-pezsgő gazdasági életre ebből — habár ez van leginkább kedvező hitelre szorulva — nem fog jutni semmi. Azok a bankmellékhelyek, a melyeknek összes teendője az, hogy a náluk benyújtott váltókat felküldjék és a kölcsönt közvetítsék, fontossággal annál kevésbé bírnak, mert a közvetítő intézetek inkább magukhoz fogják ragadni a kölcsönzést, semhogy azt átadják az osztrák nemzeti banknak. Csekély vívmány az is, t. ház, hogy ezután 6 hónapra szóló váltókra is fog kölcsön adatni, vagy hogy az értékpapírok seriese tágittatott és ezután több értékpapír lesz, a melyre az osztrák-magyar bank kölcsönöket fog adni. Mindezek, t. ház, mint mondám, csekély javítások, de azért azt vagyok bátor kérdezni a t. kormánytól, hogy mit tett például arra nézve, hogy Magyarország 50 milliónyi dotatiója felébb emeltessék, pedig ez nem másodrangú kérdés, mert a törvényjavaslatnak indokolása épen ugy, mint a bank igazgatósága által kiadott jelentés is azt tartalmazza, hogy minden nagyobb crisis nélkül háromszor volt hét év alatt az osztrák-magyar bank abban a helyzetben, hogy tovább menő hiteligényeknek eleget nem tehetett volna. Igaz, t. ház, hogy ezután az osztrák-magyar bank 200 millión túl is bocsáthat ki jegyeket, de azután nem történt arra nézve ismét semmi, hogy legalább ezekből a túlkiboesátandó jegyekből bizonyos quota a magyar hiteligények számára biztogittassék. Mi ezentúl is tisztán és kizárólag a bank jóakaratára leszünk utalva, mely iránt ugyan én bizalmatlanságot nem akarok kifejezni, de midőn arról van szó, hogy az ország hitelérdekei biztosíttassanak, pusztán jóakaratnál megállani nem lehet, hanem intézkedésekre van szükség, melyek az ország ez iránti igényeit törvény által biztosítsák. (ÉUnlt helyeslés a baloldalon.) T. ház! Felemlítem még azt a körülményt is, hogy arra nézve sem történt kezdeményezés, a mi már í878-ban is fontos szempontnak találtatott, hogy tudniillik az igazgatóságok hatásköre a főtanácscsal szemben lehetőleg tágittassék. Az én hitem szerint a magyar igazgatóság ezután is csak oly egyszerű filiale lesz, mint a minő eddig volt, melynél sem a bankpolitikára, sem a hiteligényekre befolyás nem gyakoroltatik és az fog történni, a mit a főtanács akar. Szóval nem tétetik lehetővé ezután sem az, hogy Magyarország speciális érdekei a jelenlegi hatáskör mellett kielégítést nyerjenek. T. ház! Hosszadalmas lenni nem akarok. Egyszerűen annak kijelentésére szorítkozom, hogy miután a kérdés, mely előttünk fel van téve, akként áll, hogy vájjon hiszi-e valaki azt, hogy a hátralevő két év elegendő arra, hogy az önálló jegybank felállításának előfeltételét képező valutát helyreállítsuk, elegendő-e továbbá arra, hogy a szükséges előfeltételeket megszerezzük és mindezek után az önálló jegybankot fel is állítsuk? És miután én ezt nem hiszem és az én nézetem ma sem változott arra nézve, hogy egy készpénzzel fizetni nem tudó jegybankot az országnak sem gazdasági, sem pénzügyi érdekeire nézve kívánatosnak nem tartok: azon kényszerhelyzet előtt állok, hogy a törvényjavaslat elvetését nem ajánlhatom, de azzal tisztában vagyok, hogy e kényszerhelyzet oka mindenesetre a kormány, mely az országnak sem pénzügyi, sem gazdasági érdekei iránt kellő érzékkel nem bir. Miután pedig e kényszerhelyzet létesítésében a t. kormány követte el a mulasztásokat: kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom ugyan, de a kormánynak ez ügyben követett eljárása egygyel több ok arra, hogy mulasztásait és tehetetlenségét helytelenítsem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Steinacker Ödön: T. ház! A politikai életben előforduló viszonyok és álláspontok változa-