Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

\ 5Q 275. országos ülés október 7. 1886. melynek ez idő szerint kellő érdekképviselet ugyan a kormány részéről ki nem jut. A kormány, t. ház, nyolcz év előtt a magyar államot megillető önálló jegybank felállítása helyett az éveken át összegyűjtött ebbeli bölcsességét, mint tudjuk, a többi elvei mellé deponálta és elfogadta az osztrák nemzeti banknak osztrákmagyar bankká lett átalakítását. Ezen lépését akkor a t. kormány azzal motiválta, hogy miután az önálló jegybank felállításának előfeltétele ugy pénzügyi, mint közgazdasági okoknál fogva a valuta rendezésétől függ és miután a valuta rendezése ez idő szerint nyomban nem eszközölhető, nincs más kimenekvés, mint az osztrák-magyar bank szabadalmának elfogadása és megállapítása. Hogy ezen álláspont elfoglalása akkor helyes és jogosult volt-e, arról, mint nem actuáíis kérdésről, én ezúttal szólani nem akarok, de tény az, hogy akkor minden részről, tehát ugy a kormán)^, mint az előadó, nemkülönben a javaslatot pártolók részéről is hangsúlyoztatott, hogy a czél, melyre törekednünk kell, az önálló magyar jegybank s ennek útjából el kell hárítani mindazon akadályokat, melyek annak felállítását akadályozzák. Mit tett tehát a kormány hét éven keresztül arra, hogy ezen akadályok elh ári itassanak ? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmit!) Ugy van, semmit. Én már 1878-ban, midőn a jelenleg érvényben levő banktörvény megalkottatott, daczára annak, hogy akkor volt az az idő, midőn a kormány politikájától szerény támogatásomat megvontam, mondom, már akkor is azon vélem enyhen voltam, hogy egy önálló magyar jegybankot, mely jegyeit érczpénzzel beváltani nem képes, Magyarország pénzügyi és gazdasági életérdekeire szerencsének nem tartok, mert ez a zavarokat csak növelheti. A valutarendezés, t. ház, nemcsak pénzforgalmi, hanem közgazdasági és államháztartási okoknál fogva is rendkívüli fontossággal bir. Hitem és meggyőződésem az, hogy a valuta rendezetlensége egyik oka annak, hogy Magyarországban erős, egészséges, életképes forgalom és kereskedelem nem fejlődhet, mert hiszen épen e miatt hiányzanak a solid összeköttetések és piaczok, pedig ezen piaczok hiányának egyik oka abban a körülményben rejlik, hogy az agiónak hullámzása sokszor a legéletképesebb kereskedelmi vállalatokat is bizonytalanná és lutri tárgyává teszik, (Igaz! Ugy van! balfélől) ennek természetes következménye azután az, hogy export-czikkeink itthon szorulnak, hogy tisztán belfogyasztásra vagyunk utalva és a túltermelés calamitásai fokozódnak. Magyarországnak, sőt a monarchiának igazi kereskedelme és forgalma jelenleg nincs. Van börzespeculatiója és jórészben ezen nyugszik a kereskedelem a monarchiában, sőt csaknem egyenesen erre irányul, minek lényeges okát tehát minden esetre a valuta rendezetlensége képezi. A valuta rendezetlensége oka, t. ház, annak is, hogy Magyarországba idegen tőkék csak államadósságok alakjában kerülnek, hogy kamatok alakjában ismét visszavándoroljanak. Fájdalom, ez igy van és miután ekként majdnem kizárólag az államjegyek és bankjegyek forgalmára vagyunk utalva, a dolog természetében fekszik, hogy sem hitel, sem kereskedelmi fellendülés nincs és a valuta rendezése nélkül csaknem lehetetlen. A valuta rendezetlensége egyik oka államháztartásunk nagy bajainakis. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarország több mint 8 millió forintot fizet agio czímén azon adósságai után, melyek érczadósságok. Múlt évben a pénzügyi bizottság előadója maga emelte ki, hogy államháztartásunkban az agio minden százalékának emelkedése 355,000 forint új terhet ró az államra. Hogy ez a helyzet önmagában véve is nagyon szomorú és criticus, az kétségtelen. De ha a monarchia mozgósítani találna, félek, hogy akkor nemcsak pénzügyi, nemcsak gazdasági viszonyaink roskadnának össze, de nagyon megnehezítené a gyors és erélyes mozgósítást és actióképességet is, mert nem is említve a hitel teljes felakadását, mindenki megfontolja, hogy csekély vagyonkáját előre is értékvesztett jegyekbe vagy assignatákba helyezze-e. Ily körülmények közt azt gondolom, joggal fel lehet vetni azt a kérdést, hogy a kormány mit tett a valuta rendezésére a lefolyt hét év alatt, mely valutarendezés főakadálya annak, hogy önálló magyar jegybankot felfogásom szerint felállítani nagy risico nélkül nem lehet. Fájdalom, semmit, pedig merem állítani, hogy az országnak helyzete sok ideig nem lesz olyan, mint 1879. és 1884. közt, mikor könnyű szerrel tudtunk convertálni, mikor az európai pénzpiacz pénzei biztonság szempontjából az államadósságokat inkább keresték, mint az iparvállalatokat. Ily kedvező helyzet ránk nézve sokáig nem fog bekövetkezni és miután hitem az, hogy mi a valutát semmi körülmények közt nem rendezhetjük másként, mint az állam újabfai megterheltetésével, melytől nem irtóznám, mert a valuta rendezésétől fontos pénzügyi és gazdasági eredményeket várok, ezen időközt kellett volna felhasználni a szóban forgó fontos érdek megvalósítására. A kormány azonban nemcsak nem tett semmit, de tetemesen rosszabbá tette, megrontotta a helyzetet, mert az óriási adósságcsinálás és az államháztartás nagymérvű rosszabbodása következtében a valuta rendezése ma kétszerte nehezebb, mint volt. így nyilvánulhat és ily következményeket vonhat maga után a kormány rossz pénzügyi politikája és csak ez után látjuk majd meg lépten-nyomon, hogy a kormánynak ezen politikájajtnily óriási calamitásokat hoz az országra, nemcsak pénzügyi és közgazdasági, hanem saját berendezési, haladási és reformkérdései tekinteté-