Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

146 275. országos ülés október 7. 1886. sulat nagy előnyöket nyújtson. De hol vannak ezen ellenszolgálatok? Maga az előadó ur sem volt képes egyet is idézni. Igenis ismerek egyet, azt, hogy mikor ezen szabadalmat még 10 esztendőre meghosszabbííjuk, akkor mi még 50 évig tributariusaivá leszünk a banknak a 80 millió kölcsön czímén. Eltekintve azonban ezektől a részletektől, a melyekhez még sok mást is lehetne fűzni, én az osztrák-magyar bankról szóló törvényjavaslatotnem fogadhatom el azért, mert őszinte meggyőződésem, hogy ezen bank legjobb akarata mellett is, melyet én kétségbe nem vonok, sőt beismerem, hogy újabb időben igen sok jóakaratot, jóindulatot tanúsított és mindenesetre a múlthoz képest sokkal jobban felel meg a kereskedelem igényeinek, mindazonáltal az a meggyőződésem, hogy ezen bank nem képes megfelelni azon feladatnak, a mely egy nemzeti bankra vár. Nem képes pedig két oknál fogva: egy belső és egy külső oknál fogva. A belső ok rejlik a társulatnak múltjában, hagyományaiban, érzelmeiben, de érdekeiben is, a melyek őt első sorban a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok felé vonzzák. Hiába, ott van a fő székhelye, ott van érczalapja, ott van az intézet főkormányzója, főtanácsa, üzletvezetősége, ott köttetnek a nagy, döntő banküzletek. Bármiként erőlködjék is, a magyarországi főintézet, a mely ily czíni alatt működik, mindig csak fiókja fog maradni. És csakugyan ezt a banknak érdeke is követeli, mert hiszen jegyeinek l

A-ed részét ott helyezi el, nálunk csak V* ed részét. Igen természetes, hogy Cgy üzleti vállalatnak súlypontját oda kell helyezni, a hol a, maga üzletkörének központja, súlypontja van. Hogy a bank Austria felé gravitál és fog gravitálni mindig, arra nézve se ámítsuk magunkat, bár van nekünk saját igazga tóságunk, sőt alkormányzónk is. Én tisztelettel viseltetem ezen t. urak iránt, hanem bizony ők mindenesetre épen olyan jól érzik, mint én, hogy az alkormányzó — mind a két alkormányzó — állása körülbelől olyan, mint a mi honvédelmi ministerünké a közös hadügyministeréhez képest; az történik, a mit parancsol a főkormányzó. Ezek csak espositurái a banknak, tisztán végrehajtói. A másik ok, a miért még ha ezen belső psichologiai momentumokat birná is leküzdeni, még akkor sem volna képes megfelelni feladatának, abban a körülményben rejlik, hogy a két államnak egész gazdasági iránya annyira különböző, hogy ne mondjam, ellentétes, miszerint merő lehetetlen, hogy ugyanazon intézet mind a kettőnek egyaránt megfeleljen. Ott a birodalmi tanácsban képviselt országokban nagy, fejlett kereskedelemmel és nagy gyáriparral van dolgunk, ott annak az igényeit kell kielégíteni; itt kezdő kereskedelemmel, nem igen fejlett, habár létező és csak most fejlődő, kezdődő iparral van dolgunk, ! a mely egészen más hitelirányítást követel, mint amaz. Ott praedominál a kereskedelmi és az ipari érdek, itt praedominál az agrár érdek. Megmondja maga a t. vezértitkár az ő könyvében, hogy a bank nem tekinti a maga feladatának a földbirtok igényeit kielégíteni, sőt kimondja, hogy ez nem is lehet egy jegykibocsátási bank feladata, az csak igen szűk körben elégítheti ki ezeknek az igényeit. Igen ám, t. képviselőház, de mi nekünk épen arra van szükségünk, még pedig első sorban. Hiszen évek óta egyebet sem keresünk, mint módot arra, hogy földbirtokos osztályunkat, különösen a kisbirtokos osztályt és a'középosztályt mentsük meg azon nagy hanyatlástól, a melyet tapasztalunk. És mire van szükség különösen a kisbirtokosoknál? Nem jelzáloghitelre ; azzal én nem látok segítve semmiképen sem, a mit a bank engedélyez jelzáloghitelben ; mert a jelzáloghitelre nézve me- . rem állítani, hogy Magyarország legalább is egy félszázadra bőségesen el van látva az országban létező földhitelintézetek által. Van most három nagy intézetünk, a mely az üzlet ezen ágának teljesen és bőségesen megfelel. Nem erre van szükségünk és nem ez képezi a mi földbirtokosainknak a baját; a főbaját képezi a személyi hitel hiánya. Ezen volna hivatva segíteni az osztrák-magyar bank, legalább ezt a missiót teljesítené egy önálló bank ; mert ez nem olyan nehéz, csak akarnia kell; tőle függne, hogy ha igazán magyarrá akar lenni, hogy állítson fel egy gazdasági osztályt; mert erre egészen külön apparátus kell. Ezen gazdasági osztály állítson fel szövetkezeteket az országban, a melyekhez hozzáférhessen a legutolsó falusi emberis; gyűjtessék össze azokat az apró kis váltókat, a melyeket a szegény földmíves használ, kinek némelykor két hóuapra, némelykor négy hónapra, némelykor csak egy pár hé! re van pénzre szüksége és ő most kénytelen azt vagy uzsorástól venni, vagy pedig a vidéki takarékpénztárakhoz folyamodni, Méltóztassék elhinni, hogy habár ezek nem oly drágák többé, mint voltak a múlt években, de még most is 9, 10, 12'/o-ra adnak pénzt, a mai világban pedig a gazdaság mai viszonyai között ily pénzzel a gazda fenn nem tarthatja a maga gazdaságát. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Ne méltóztassék tehát mondani, hogy ez a bank ép ugy felel meg feladatának, mint a menynyire megfelelhetne egy önálló nemzeti bank. Óriási nagy e tekintetben a különbség. A mennyire az osztrák nemzeti bank tanulmányozta Austriának és különböző országainak gazdasági viszonyait és épen azért képes azoknak megfelelni, úgyhogy ha volna itt egy tisztán nemzeti bank, az ismerné Magyarország speciális viszonyait, ezekhez idomítaná egész üzletszervezetét, minden üzleti működését. Ebben áll a nagy különbség. Hanem t. ház, még ha ezen baj ok valahogyan ! le is volnának küzdhetők, még ha az osztrák-