Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

275. országos ülés október 7. 1886. 147 magyar bank csakugyan megfelelne is — mint a hogy meggyőződésem szerint nem felel meg és nem is képes megfelelni — feladatának, még ha nyernénk is rajta, a helyett, hogy ingyen adjuk neki ezeket az óriási kiváltságokat: őszintén megvallom, még akkor sem fogadnám el ezen álláspontot politikai indokból. Nem látok semmi okot arra, hogy a magyar nemzet lemondjon akár egy napra is ezen jogáról. Soha nemzet le nem mondott a pénzeszközök kibocsátásának jogáról, az az államnak souverain joga, az volt örök időktől fogva. Épen ugy, a mint nem engedik meg a pénzverést másnak, épen ugy kell hogy az állam maga legyen szabályozója a másnemű pénzeszközök kibocsátásának is. Arra igenis van példa, hogy két vagy több egymástól különvált független állam közös vámterületet képezett, mint például a német Zollverein; valamint arra is van példa, hogy közös fejedelem alatt levő államok külön vámterületet képeztek, mint Svéd- és Norvégország. De arra, hogy önálló nemzetnek, államnak ne legyen saját jegykiboesátó bankja, nem tudok példát sem a múltban, sem a jelenben; ez csak meghódított országban vagy tartományban fordul elő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hisz e felfogás nem új minálunk. Nyolcz évvel ezelőtt maga a ministerelnök ur is azon nézetben volt, hogy az önálló nemzeti bank igen kívánatos volna és jobban felelne meg a, nemzet jogának, sőt tett is lépéseket a fejedelemnél akkor, hogy erre a jóváhagyást kinyerje; de nagy sajnálatára, a mint nekünk előadta, ő Felségének oly aggályai voltak, melyeket ő eloszlatni képes nem volt. Sajnálom, hogy nincs jelen at. ministerelnök ur, mert óhajtottam volna tőle megkérdezni, hogy vájjon ami nem sikerült, neki akkor, az ezen nyolcz esztendő alatt a mai napig sem sikerült-e, hogy t. i. eloszlassa ő Felségénekezen aggályait? Mert ha ezt meg nem kísérelte, akkor határozott mulasztást követett el; ha pedig megkísérelte és nem sikerült eloszlatni az aggályokat: akkor valóban nagyon gyenge lábon áll a magyar ministerelnök befolyása a korona tanácsában, ha nyolcz esztendő sem elegendő arra, hogy a fejedelemnek aggályát eloszlassa. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismerem, t. ház, azon áramlatot, mely hazánkban uralkodik. Nem tagadom, hogy ez az áramlat teljesen önöknek kedvez, kedvez arra, hogy a nemzetnek legfontosabb jogait, egyiket a másik után a dormitoriumba küldj ék. De higyjék meg, el fog jönni az a perez, midőn a nemzet, mely ma alszik, fel fog ébredni és vele együtt fel fognak ébredni mindazon jogok, melyeket önök most elaltatnak. Csakhogy akkor már nem kérni fognak maguknak helyet,^ hanem követelni. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Én azért ' a szőnyegen levő törvényiavaslatot el nem fogadom és ugy elvbarátaim, mint a magam nevében bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. Határozati javaslat. Az osztrák-magyar bankká átalakult osztrák nemzeti bank — noha ez új alakjában jobban igyekszik a hazai kereskedelem és ipar igényeinek megfelelni, mint a múltban — valamint eddig, ugy jövőre sem lesz képes soha egy önálló magyar nemzeti bankot pótolni, ennek minden feladatát teljesíteni, már csak azért sem, mert múltja összes hagyományai és nagyobb üzleti érdekei jelenlegi szervezetében is a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok felé vonzzák, ahol főszékhelye, gyökere van, de leginkább azért nem, mert a két állam gazdasági irányzata annyira különböző, miként lehetetlen, hogy egy-ugyanazon jegykibocsátó intézet akként irányítsa a hitelt, hogy egyaránt megfeleljen az egyiknek is, a másiknak is. Tekintve, hogy a kormány ennek daczára a bankszabadalmat újabb 10 évre meghosszabbíttatni kívánja, sőt a bank javára oly újabb kedvezményeket hoz javaslatba, melyek semmi arány ban nem állnak a banktól nyert vagy nyerendő ellenszolgálatokkal, mig másfelől e kedvezmények némelyike tetemesen nehezítené a valuta leendő rendezését is. Tekintve végre s legfőképen, hogy a jegybank közössége érzékenyen csorbítja hazánk államiságát, törvény s királyi eskü által szentesített függetlenségét: határozza el aképviselőház, hogy az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy egy önálló magyar nemzeti bank létesítése iránt tegye még a kellő intézkedéseket akként, hogy az osztrákmagyar bank jelen szabadalma a lejártakor azonnal életbe léphessen. Kelt Budapesten, 1886. október hó 7-én. Helfy Ignácz, Irányi Dániel, Kiss Albert, Tulok Benő, Enyedi Lukács, Boda Vilmos, Mocsáry Lajos, Haviár Dániel, Almásy Sándor, Madarász József. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy reflectäljak azokra, a miket Helfy képviselő ur a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen felhozott. Ugyanis azt mondja, hogy az ellenzék összes erejének megfeszítésére van szükség, hogy visszaszerezze e téren a nemzet jogait. Ezen erőfeszítésre, felfogásom szerint szükség nincs, mert a nemzetnek ebbeli jogai feladva nincsenek és ugy, a mint 1878-ban e jog teljesen fentartatott, ugy e törvényjavaslat első szakaszában szintén teljes épségben fentartatik és senki által kétségbe nem vonatik. Ha sem a kormány, sem a törvényhozás nem látja elérkezettnek az időt e jog fentartása mellett arra, hogy önálló nemzeti bankot állítson fel, méltóztassék elhinni, 19*