Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

142 275 orssägos ülés október 7. 1886. szűnik és 200 millión felül is megvan a banknak engedve fedezetlen jegyek kibocsátása, kéteorrectivum kíséretében. Az egyik correctivum az, hogy ki van mondva, hogy összes jegyeinek kétötöde, tehát 40% a érezezel kell, hogy fedezve legyen. A másik correctivuma abban rejlik, hogy a 200 millió forinton felül kibocsátandó fedezetlen jegyek után a bank a monarchia két államának 5°/o adót lesz köteles fizetni. Ezen két intézkedés oly correctivum, mely a kibocsátásnak solidságát és minden veszélyes speculatiónak lehetetlenségét biztosítja, a mennyiben — mint méltóztatnak tudni — nagyobb érczfedezetet még más országokban sem követelnek, ott sem, hol kényszerforgalom érvényben nincs. Másfelöl pedig magában azon adóban rejlik a correctivum annyiban, a mennyiben valódi hitelszükség- ! létein túl ily megterhelt jegy kibocsátáshoz a bank | semmi esetre sem fog fordulni, egyszerűen azért, mert ez maga után vonná a kamatláb emelkedését is és igy az ország hitelszükségletei természetesen megszorítást szenvednek, azonban még sincs meg az az úgyszólván mechanicus korlát, mely eddig létezett a 200 milliónyi összegben való megállapításban, a mely összeg nem gyakran, hanem olykor mégis elégtelennek bizonyult, a mennyiben a múlt években is háromszor fordult elő azon eset, amikor ezen összegen felül kellett menni. Azonban még ezen túl is kiterjesztetik a bank jegykibocsátási joga, a mennyiben két intézkedés van még, a mely ezen határvonalat tágítja. Az egyik intézkedés az, hogy az érczváltókat 30 millió forint erejéig a bank jegyeinek fedezetébe, beszámíthatja, az érczváltónak ezen beszámítása által, mely eddig nem volt megengedve, igen természetesen a megfelelő összeg erejéig a jegyeket szaporíthatja; ez az engedmény a bankra nézve azzal az előnynyel jár, hogy az érczváltók befektetett készletét is kamatoztathat] a. A másik intézkedés, a melyben szintén bizonyos tágítást nyer a bank, az, hogy mivel kényszerítve van az államjegyek elfogadására, megengedtetik neki, hogy ezen államjegyeket levonhassa a fedezetlen jegyek összegéből, illetőleg, hogy ne vétessék adó alapjául tekintetbe a 200 millión felül kibocsátott fedezetlen összegnél azon államjegyeknek megfelelő bankjegy összeg, a melyek a pénztárban vannak s a melyeket saját jegyei helyett volt kénytelen a kényszerforgalomnál fogva elfogadni. Mindez előnynyel, jelentékeny előnynyel jár a bankra nézve azért, mert jegykibocsátó jogát s üzleti körét jelentékeny mérvben neveli. Azonban, a ki az üzleti viszonyokat s azok fejlődését figyelemmel kisérte, az igazat ad azon álláspontnak, mely szerint ezen engedményekben nemcsak a bank, hanem az üzletvilág is nyer, mert épen azon korlátok tágíttatnak,melyeken belül a banküzlete j | a hitelképesség arányában, kiterjeszthető lesz és a jogosult igényeknek megfelelhet, melyek e téren hozzá fordulnak. Különben a jegy kibocsátásnak ezen tágításával kapcsolatban oly intézkedések, illetőleg módosítások is vannak a statútumokban, melyekkel kapcsolatosan az üzletek modalitásai is szaporodnak. Nevezetesen a lombardüzletre nézve azon papírok száma és minősége, melyeket a bank lombardirozhat, jelentékenyen szaporodik, a mennyiben — és ez különösen Magyarország szempontjából fontos — pupillaris biztossággal biró minden prioritás, záloglevél lombardirozható lesz a bank által és ennek következtében ezen üzleti ág jelentékenyen növekedhetik. Ez az üzletvilágnak nagy előnyére fog szolgálni. A másik, a miben szintén jelentékenyen tágulhat üzleti köre —- de természetesen, szintén az üzletvilág előnyére — az, hogy jövőre megszűnik azon megszorítás, mely szerint minden váltó csakis két bejegyzett czég aláírásával fogadható el és ezután nem fog különbség tétetni bejegyzett és be nem jegyzett czégek közt s általában csak a hitelképességre lesz fektetve a váltó-censura; ez fog zsinórmértékül szolgálni. Nem szükséges bővebb fejtegetésébe bocsátkoznom annak, hogy mily tág tér nyilik itt a komoly üzletnek, a gazdaközönségnek és a gazdasági iparnak, melyek ez úton megszabadulnak a közvetítőktől, a bejegyzett czégek girójától, amely közbenjárást drágán kellett megfizetniök. Ezen üzleti tágítások első sorban az üzletvilágnak ugyan, de mindenesetre — az utóbbi —jelentékeny előnyére szolgálnak a gazdaközönségnek is. A másik ellenszolgálat, illetőleg kötelezettség a bank részéről azon két intézkedés, melyek bár pénzügyi jellegűek, de mindenesetre figyelmet érdemelnek; mely szerint a bank a 200 millión felül kibocsátandó fedezetlen jegyek után 5 százaléknyi adót fizet, mely összeg a bankadósság törlesztésére fordittatik; a második pedig az, hogy 7 százalékon felüli tiszta jövedelem felerészben a monarchia két felének javára esik és ez szintén a bankadósság törlesztésére fordittatik. A jegykibocsátás szaporítása daczára sem változik meg az a része a szerződésnek, mely 1878-ban köttetett a magyarországi bankfiókok minimalis dotatiójára nézve; az az 50 millió ugyanis, melylyel a törvény és szerződés értelmében a bank a magyarországi fiókokat ellátni köteles, nem emeltetik. És mindenesetre kérdés tárgyát képezheti, hogy a jegykibocsátás ezen jelentékeny emelése és az üzletnek jelentékeny tágításával szemben miért nem emeltetik ma a magyarországi bankfiókok minimalis dotatiójának kötelezettsége is. Ez azonban, igénytelen nézetem szerint, csak formai jelen-