Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. országos ülés oktőber 2. 1886, J33 az ideig veszélyeztetve volt, mig a nevezett jegyző | ezen tartozását 1882. évi márczius hó 9-énle nem fizette. Ezen tényállásból kiderül, hogyBarity István, nem tekintve a megyei árvaügyi szabályrendeletnek azon rendelkezését, hogy az árvatárból kölcsönök csakis jelzálogilag teljesen biztosítékot nyújtó kötelezvények alapján adhatók, nem tekintve, hogy ezen rendelkezés betartásáért őt, mint a községi elöljáróság tagját felelősség terheli, hivatalos állásának felhasználásával saját előnyére a felügyelete alatt álló árvatár iránt meg nem engedett módon folyton növekvő és biztosítékot nélkülöző kötelezvényeket vállalt el, mi által egy részről hivatalos kötelességét megsértette, példányul szolgálni kellett hivatalos tekintélyét megrendítette, az árvapénztár vagyoni állapotát pedig másrészről veszteség veszélyének tette ki. A felsoroltak által nevezett községi jegyző hivatalos kötelességének mulasztása általi megsértése és hivatalos hatalommal saját előnyére való visszaélés vétsége, melyek súlyosabb beszámítás alá azon okból esnek, mert évek során át elkövetve egész lánczolatot képeznek, megállapítva levén, kelletett nevezettet, tekintettel azon enyhítő körülményre, hogy az árvatár iránti tartozását lefizetvén, •AZ árvapénztár a károsodástól megóvatott, továbbá, hogy a vizsgálat rendén felhozott egyéb panaszok alaptalanoknak bizonyultak, a kiszabott büntetéssel sújtani. Miről czímzett folyó évi Julius hó 30-án 17. elnöki sz. a. kelt jelentése csatolmányainak visszaküldése mellett oly felhívással értesítem, hogy az elmarasztalt Barity Istvánt, valamint panaszlókat is jelen határozatomat elismervény mellett oly megjegyzéssel tudósítom, miszerint szabadságukban áll meg nem elégedés esetén ezen határozatom ellen annak kézbesítésétől számított 8 nap alatt felebbezni. Végül felhívom ezímet, miszerinti jelen határozatom jogerőre emelkedése után akiszabott bírság összegét elmarasztalttól azonnal szedje be s hozzám terjessze be. Zombor 1882. évi augusztus 22-én. Alispán helyett Karácson Gyula s. k. főjegyző". Ilyenek az állapotok, t. ház, Bácsmegyében és azért, mielőtt ítélni méltóztatnának, méltóztassanak az embert meghallgatni, hogy állítását igazolhassa. Ennélfogva, t. ház, miután az igazságügyminister ur szíveskedett a panaszok kérelme alapján a szabadkai kir. törvényszéket delegálni, hogy a vizsgálatot a helyszínén eszközölje és ahhoz képest a végtárgyalást tartsa meg, én a kérvényi bizottság határozati javaslatának első részét nem fogadom el, hanem ezen panaszlevelet egyszerűen az igazságügyminister urnak kérem kiadni a végett, hogy ő a 6 hónap óta folyamatban levő vizsgálati ügynek végbefejezését megsürgetni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teleszky István: T. ház! Felszólalásomnak indoka főleg az, hogy habár előttem szólt t. képviselőtársam, Olay Szilárd ur mostani felszólalásában kijelentette.hogy a t. előadó urat sérteni nem akarta, mindamellett a t. előadó urat védelmem alá vegyem, jól lehet őarra nem szorult, de azt hiszem kötelességem őt védelmezni azon insinuatio ellen ... Rácz Géza: Insinuatio ?! Teleszky István: Igenis az, annak tekintem és szabad annak tekintenem, a melyet első felszólalásában, — megengedem nem szándékosan — tett. (Halljuk!) Én mióta képviselő vagyok — pedig régebben vagyok képviselő, mint Olay Szilárd t. képviselőtársam — kérvényi bizottsági előadót, ki a kérvényeket oly tüzetesen adta volna elő — a közönséges kérvényeket is — mint Vámos Béla t. képviselőtársam, nem ismertem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Máskor az ilyen kérvényeket ugy szokták előadni és ez ellen itt a házban sohasem történt fölszólalás, hogy X. Y., A. vagy B. elleni vizsgálati ügy megsürgetése iránt kérelmez. A kérvényi bizottság véleménye az, hogy kiadatik az igazságügyministernek. Ez volt a rendes eljárás. Ennek ellenében ma hallottunk ezen kérdésben egy előadást, a mely a fölolvasott kérvény lényeges tartalmának teljesen megfelel. Mert mi az, a mit t. barátom panaszol ? Az, hogy nem említett a t. előadó ur a kérvényhez csatolt egy okmányt, a mely szerint a panaszolt jegyző valaha egy fegyelmi ügyben el volt marasztalva. Olay Szilárd: Nem egy, hanem három ügyben! Teleszky István: Itt csak egy van, de legyen három; azonban itt van a kérvény, még egyszer fölolvasom, pedig t. képviselőtársamnak jobban kellene ismerni, mint nekem, mert a képviselő ur ellenjegyzése mellett lett beadva. (Egy hang a szélső baloldalról: Elengedjük!) De én nem engedem el. A kérvény így szól: „Barics István bikityi községi jegyző, kit BácsBodrogmegye fegyelmi választmánya az A) alatt csatolt jogérvényes határozat szerint fegyelmi vétség folytán 200 írt pénzbirságra ítélt, történt pedig ez 1882-ben. (Egy hang a szélső baloldalon: Ess az a valaha!) Engedelmet kérek, ahhoz képes t valaha, mert panaszoltatik, hogy 1886-ban újabb helytelenségeket követett el,a melyekért közigazgatási utón, de bűnügyi utón is vizsgálat kéretett. Az egész kérvény során a kérvényező többé vissza nem tér ezen A) alatti mellékletre, a melyet mint incisumot vetett oda, hanem panaszolja, hogy újabb cselekményeket követett el az illető és hogy ezek kellően meg nem vizsgáltattak, hogy a | vizsgálat elposványodott, hogy kebelbarátnak