Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

Jgg 273. országos ülés október 2. 1886. megjegyzést tehessek. (Zaj és félkiáltások a szélső báloldalon: Mily czímen ?) Elnök: Ily erős vádakkal szemben az előadó urnak joga van szólani. (Halljuk! Halljuk!) Vámos Béla előadó: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a tényállás elferdítésével a t. ház véleményét félrevezetni akartam és hivatkozik arra, hogy elmarasztalások is történtek. Ezek a kérvényben fel vannak ugyan említve, de ezen elmarasztalások nem azokra a fegyelmi vétségekre vonatkoznak, amelyekről szólottam, hanem azokra, a melyek a fegyelmi feljelentést megelőzőleg fordultak elő és a melyek miatt elmarasztalás valóban történt. Ez tény, de ez nem tartozik a kérelem tárgyához, mert a kérelem tárgyát nem az képezi, hogy az illető ellen már korábban is foganatosíttatott fegyelmi elj hogy az eredményre is vezetett; hanem az, hogy az illető ellen tétettek újabb feljelentések és azok eredményre nem vezettek. Tétetett ugyanis feljelentés az alispáni hivatalnál, de a fegyelmi eljárás beszüntettetett; aztán pedig a büntető-biróságnál, a hol az eljárás folyamatba tétetett, de ugy látszik, megakadt. A panasz tárgya tehát az, hogy az újabb feljelentések nem vezettek sikerre. (Helyeslés jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én a panasz tulajdonképeni tárgyát el nem hallgattam. Arról pedig, hogy a panasz tárgya ez, méltóztatnak meggyőződni, ha a kérvény felolvastatik. (Helyeslés jobbfelől.) Olay Szilárd : Szót kérek! Elnök: Nem lehet! (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Személyes kérdésben!) Olay Szilárd: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Előbb saját kívánsága szerint, a kérvény fel fog olvastatni, azután tessék szólani. Különben új vita támadna. (Helyeslés jobbfelöl.) Tibád Antal jegyző (olvassa a kérvényt). Olay Szilárd: T. ház! Az itt felolvasott kérvény és hozzá csatolt három rendbeli melléklettel teljesen igazolva van az, hogy panaszolt községi jegyző ellen 16 év óta számtalan fegyelmi panasz nyújtatott be, ezek tényleg el is intéztettek és ezen községi jegyző egyszer 100 és kétszer 200—200 írt erejéig fegyelmi bíróságilag elmarasztaltatott. Én tehát akkor, mikor az előadó ur ellenében kijelentettem, hogy nem bízom előadásában, mert ezen ténykörülményt elhallgatta, őt megsérteni nem kívántam, mert feledékenység, vagy talán munkával való túlhalmozottság, avagy épen valamely más gondolatnál fogva (Általános derültség és mozgás jobbfelől) azt hitte, hogy azért, mert az illető jegyző a legújabb esetben nem lett elmarasztalva, az előbbi eseteket elhallgatja, vagy talán azt gondolhatta, hogy pénzbirságra elmarasztalva egyáltalán nem lett. Minthogy pedig ezen mellékletek kétségtelenül igazolják azt, hogy ezen községi jegyző fegyelmi bíróságilag tényleg el is lett ítélve, de mert ezen tényekben egyáltalában büntetendő cselekmény is foglaltatik, már 1886. január havában a fenyítő följelentés is megtétetett ellene ; tehát meg kellett volna említenie az előadó urnak, hogy nevezett jegyző fegyelmi biróságilag elmarasztaltatott, (Ugy van! a szélw baloldalon) sőt ugyanazon ténye miatt most már bünfenyítő vizsgálat is folyik ellene. Ezekből folyólag, t. ház, bátor vagyok kijelenteni, hogy ezen községi jegyző 16 év óta páratlan zaklatásokat, rosszakaratot, könnyelműséget és bűnös cselekményeket követett el. Ezen községi jegyző volt az, a ki ellen régebben, a benyújtott okmány tanúsága szerint, Báesmegye alispáni hivatala a fegyelmi eljárást megindította azért, mert az árvapénztárból 5233frt83krt eltulajdonított és hogy a községi jegyző érdekében, a ki — mellesleg legyen mondva — nagy kormány-kortes, a criminaíitás, midőn a vizsgálat megejtetett, eltussoltatott. (Mozgás és éllenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, szavamnak ura vagyok és kérem, ha A-t tetszik mondani, tessék Z-t is mondani. A dolog igy áll: midőn az árvaszék a vizsgálatot megejtette,, a jegyzőt tényleg bűnösnek nyilvánította, ennek alapján Báesmegye alispáni hivatalához fegyelmi felterjesztés is történt; a hozott határozat az iralok mellett fekszik. (Olvassa a határozatot.) „Másolat Bács-Bodrogmegye alispánjától 14,504. sz. 1882.Barity István Bikity község jegyzője ellen özvegy Babity Pálné és társai bikityi lakosok részéről közvetlen a nagyméltóságú m. k. belügyministeriumhoz benyújtott és onnan főispán urő méltósága utján hozzám érkezett panasz-feljelentésfolytán f. é. június 3-án 10-es számú határozatommal elrendelt fegyelmi eljárás folyamán megejtett vizsgálat eredménye alapján nevezett községi jegyzőt hivatalos kötelességének mulasztás általi megsértésében és hatalmával saját előnyére való visszaélés vétségében vétkesnek találtam és ezért őt a megyei szeretetház alapja javára 30 nap alatt különben közigazgatási végrehajtás terhe alatt lefizetendő 200 frtnyi pénzbirságban elmarasztalom ; mert özvegy Babity Pálné és társainak panasz-feljelentéséhez csatolt 12479/c. a 181. sz. . árvaszéki végzéssel okmányilag igazolva van, hogy Barity István 1874. évtől kezdve a bikityi árvatárból részint nagyobbmérvü kölcsönöket vett fel s azok kamataival is hátralékban maradt, részint pedig haszonbérletek czímén a nevezett árvatár iránt évenként újabb és újabb kötelezettségekkel terhelte magát, ugy hogy a bikityi árvapénztárnak Barity István elleni követelése 1879. év január hó 1-én 5233 frt 89 krra rúgott, mely öszszeg egy jelentékeny részéről az árvapénztárban kötelezvény soha nem is létezett, igy tehát a követelés egy tetemes részére évek során át, mind