Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. országos ülé előre megállapított tételeim, melyekhez azután a bizonyítást keresnem kellene, hanem én az adatokból és az élet megszemléléséből iparkodom megtudni a valóságot és ahhoz alkalmazom és ahhoz képest állapítom meg tételeimet. És, hogy ha a t. képviselő ur az ellenzékhez fordulva azt mondja, hogy ha nem lesz vámháborá Austria és Magyarország között, ennek az érdeme nem az ellenzéké, hanem a kormányé és a kormányt támogató többségé, én e fölött vele vitatkozni nem akarok. De, t. ház, a közgazdasági ellentétek és a közgazdasági versengések terén is áll az, mit én a politika terén mindenkor hitemnek vallottam, (Halljuk!) hogy becses kincs a béke, melyet könnyelműen feláldozni és veszélyeztetni nem szabad, de becses kincs csak azon feltétel alatt, ha ezen béke mellett hatalmi viszonyaink is erősödnek s a nemzetnek, különösen a mi nemzetünknek súlya, tekintélye, jóléte, hatalma nem hanyatlik. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Becses kincsnek tartom a közgazdaság terén is a jó egyetértést a szomszéd Austriával azon feltétel mellett, hogy ha az saját nemzeti jólétünk, saját közgazdasági megerősödésünk rovására nem történik. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, én a kormánynak és pártjának érdemét az Austriával való közgazdasági békének fentartásában csak ugy tudnám valóságos érdemnek elismerni, ha egyszermind bebizonyítva volna az, hogy ezen béke nem Magyarország közgazdasági megerősödésének és felvirágzásának rovására tartatik fenn. (Élénk helyeslés a bal- és sgélsö baloldalon.) Miután azonban az eddigi viták is hozzájárultak azon meggyőződésem megerősítéséhez, hogy azon közgazdasági viszony, mely eddig fennállott, ha az eddigi feltételek mellett módosítás nélkül fentartatik, vagy ha csak azon módosításokkal tartatik fenn, melyeket a kormánynak előttünk fekvő javaslataiból ismerünk, Magyarország anyagi felvirágzását szerfelett nehezítené s anyagi erősbödését, lendületét, ha nem is tenné lehetetlenné, mert a nemzet ős ereje nagyobb, hogysem rossz viszonyok azt megsemmisíthessék vagy teljesen lenyűgözhessék, de azoknak gátul szolgálnak, azokat kifejlődésükben megakasztják. Ennek következtében én az ily békéhez való hozzájárulás dicsőségében osztozni nem akarok és azon béke-okmányt, a mely előttünk fekszik és melyet én nem tarthatok érdekeink kölcsönös, méltányos mérlegelésének s a melyről azt tartom, hogy abban Magyarország érdeke a másik fél érdekével szemben a méltányosság határain túl is háttérbe van szorítva: én ezen béke-okmányt el nem fogadom, hanem határozati javaslatomat ajánlom a t. háznak elfogadás végett. (Élénk helyeslés és zajos éljenzés a bal- és szélső báloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! október 2. 1886. 125 (Halljuk!) Csakis, hogy ugy fejezzem ki magamat, személyes felhivásra kívánok pár szóval felelni. Az egyik személyes felhívás Enyedi Lukács képviselő ur részéről történt, a ki maga beismerte, hogy ugy én, mint a párt, melynek mint ő monda, én is tagja voltam, a közös vámterület fentartása mellett szavaztunk mindig. Engedjen meg, hogy ha akkor ugy szavaztunk, bizonyosan tudtuk, hogy mit értünk azon programmpont alatt és az iránt nem változott nézetünk. Én nem tudom, ő mit értett, de én akkor is abból indultam ki, hogy a független intézkedés jogát nem veszélyezteti az, ha időről-időre egy más állammal, bármelyik legyen is az, szövetségi vagy szerződési viszony köttetik. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik gróf Apponyi képviselő urnak azon vádja, hogy azon út, melyet én proponálok, a képviselőház jogkörét sérti. E vádat már határozottan visszautasítom. Én azon nyilatkozatomban, melyet tegnap tettem egész őszinteséggel, talán tacticailag nem egészen helyesen, megmondtam, hogy igyekszünk a vámtarifában és a czukoradóban is czélt érni, de a vámszövetség sorsát feltétlenül ahhoz nem kötjük. Azután, mikor arról beszéltem, hogy a felmondásról fogunk gondoskodni, azt mondtam, hogy biztosíthatom a házat, hogy azon esetre, ha a vám- és kereskedelmi szerződés kellő időben létre nem jöhetne oly módon, mint azt én óhajtom, az esetben gondoskodni fogunk arról, hogy az országnak deczember 31-ikére biztosított joga megóvassék; (Helyeslés a jobboldalon) megmondtam tehát, hogy gondoskodni fogunk arról azon esetben, ha maga a vámszovétség létre nem jön azon feltételek alatt, a melyeket szükségesnek tartunk. Hogy melyek azon föltételek, arra nézve előttünk fekszik a javaslat, most tárgyaljuk és ha azon módosítás történnék, akkor a képviselőháznak teljes joga és módja lesz hozzászólni; mert módosítást a képviselőház beleegyezése nélkül azon tenni nem lehet. Ezeket kívántam erre vonatkozólag megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben, ha a magam részéről valamiért könnyen vállaltam el a felelősséget, az ezen békeokmány és hogy azt 1878-ban megkötöttem. Nagy baj azok részére, a kik arra vannak hivatva, hogy a létező politikát rendezzék és a helyzetet megteremtsék, nagy baj, hogy a kormányra és a többségre nézve lehetetlen, az állam jól felfogott érdekében, hogy a kormány és a többség nézetével ellenkező nézetek érvényesítése megkiséreltessék. Mert ha ez valaha megkiséreltetnék, semmiről a világon nem vagyok inkább meggyőződve, mint arról, hogy esztendő múlva azok, a kik ma leginkább a külön vámterület mellett vannak — nem mondom, hogy az itteni szónokok, de az érdekelt felek — volnának azok,