Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

124 273. országos ülés október 2. 1886. jöhetne oly módon, a mint azt mi akarjuk, arról mindenesetre gondoskodni fogunk, hogy az országnak a törvényben deczember 31-dikére biztosított joga egy vagy más úton, de feltétlenül megóvassék." Ez a ministerelnök nyilatkozata. Az ország törvényei által folyó évi deczember 31-ikére biztosítva van a felmondás joga, tehát csupán ezt érthette. E nyilatkozat tehát azt jelenti, hogy a kormány bizonyos körülmények közt szándékozik élni a felmondás jogával, daczára annak is, hogy a képviselőház, a mint a kormány kívánja, a vámszövetségre vonatkozó szerződést már megszavazta. De minő feltételek mellett és minő körülmények között szándékozik a kormány élni a felmondás jogával? Erre nézve a ministerelnök nyilatkozata igen homályos. Mert egyrészt azt mondja, hogy ő sem a tarifa, sem a czukoradó sorsához nem köti a vámszerződést. Tehát ebből azt kellene következtetni, hogy ő a felmondás jogával nem él és a vámszerződés meghosszabbításába beleegyezik ugy is, ha minden tekintetben a régi állapot, a status quo marad meg. De akkor nem értem, mi ezélból tartja fenn a felmondás jogát? Van azonban a ministerelnök ur kijelentésének egy passusa, mely mást sejtet. Azt mondja, tudniillik: „Arról azonban biztosítom a t. házat, hogy azon esetre, ha maga a vám- és kereskedelmi szerződés nem jöhetne létre oly módon, a mint mi akarjak". Tehát ezen szavakban: „oly módon, mint mi akarjuk", mégis az az eszme látszik foglaltatni, hogy vannak még oly feltételek, melyek a jelenleg fennálló törvényekben megvalósítva nincsenek, tehát a jelenleg fennálló törvényeknek bizonyos módosítása, mely ha létre nem jő, a ministerelnök ur a felmondás jogával élni fog. Megvallom,, t. képviselőház, hogy engem a ministerelnök ur ezen nyilatkozata meg nem nyugtat és megmondom, miért. Mert, ha vannak még függő föltételek, a melyeknek valósulása esetén a vámszövetség fel nem mondatik s a melyeknek meg nem valósulása esetén az felmondandó lesz, tehát annak sorsa bizonytalanná fog tétetni, akkor ezen föltételek minémtíségének megítélését tisztán a kormányra és a főrendiházra bizni s a képviselőház cognitiója alól kivonni, szerintem, nem helyes. (ügy van! halfelöl.) A képviselőház van első sorban hivatva arról ítélni, hogy megvannak-e mindazon föltételek, melyek mellett a vámszövetség meghosszabbításába beleegyezik; de a képviselőház által a vámszövetség meghoszszabbítását megszavaztatni ugy, hogy a képviselőház ezen szavazatot többé meg nem semmisítheti, vissza nem vonhatja és azon feltételeknek megítélését, a melyektől a vámszövetség meghosszabbítása mégis függőben marad, tisztán a kormányra és esetleg még a törvényhozás másik házára bizni, ez, t. képviselőház, szerintem ellenkezik azon elsőrendű állással, (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon) melyet a képviselőháznak a törvényhozás szervezetében magának a ministerelnök urnak gyakran kijelentett hitvallása szerint is elfoglalnia kell. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) És ez, t. képviselőház, nem lehet a bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak kérdése. A bizalom kérdése arra vonatkozhatik, hogy vájjon a t. képviselőháznak többsége viseltetik-e annyi bizalommal egy kormány iránt, hogy a kormányzati teendők folytatását ő reá bizza; de a bizalmi kérdés soha odáig nem mehet, hogy magának a törvényhozásnak feladatait mintegy dictatori hatalommal magára a kormáuyra ruházza. (Élénk helyeslés balfelól.) Ezért én megvallom, a t. ministerelnök ur nyilatkozatának értelme iránt nem vagyok tisztában. A mennyiben azt magamnak megmagyarázni képes vagyok, olyant látok benne, a mi által a törvényhozásnak és első sorban a képviselőháznak természetszerű feladatai az ő kezéből kivétetnek (Ugy von! balfelöl) és a kormányra, esetleg a törvényhozás másik h ruháztatnak. És mig ezen kételyeim felvilágosítva nincsenek, egy okkal többet látok ebben arra, hogy a vámszövetség megszavazásához hozzá ne járuljak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Befejezésül, t. képviselőház, még csupán az előadó úrral akarok néhány szót váltani, minthogy azokat, a miket a kereskedelmi minister ur előadására, különösen a petroleumvám iránt tett kijelentésére nézve elmondanom kellett volna, már előttem elmondta Enyedi Lukács t. képviselő ur. A t. előadó ur engem azzal apostrophált, hogy ő azt hiszi, hogy abban az esetben, ha a statistikai adatok nem fejlődést, hanem hányat lást mutatnának, akkor én megelégedném azokkal és nem mondanám, hogy nézzük a mellett a viszonyokat is, a mint az életben mutatkoznak, sőt ellenkezőleg, akkor én gúnynyal lépnék fel azok ellen, kik a viszonyoknak ilyetén szemléletét kívánják. A t. előadó ur nagyon téved. Én, abban az esetben is, ha a számszerű adatok Magyarország közgazdaságának quantitativ fejlődésében hanyotlást mutatnának, akkor is fontosságot tulajdonítanék azon correcturának, melyet magának az életnek szabad szemmel való észlelése nyújt; mert én,az én álláspontjaimat nem alakítom át a szerint, amint tételeim bebizonyítására alkalmasak, vagy nem alkalmasak. (Élénk tetszés a bal- és ssélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Én azon tételt, hogy bár a statistikai számcsoportok az igazság földerítésére szükségesek, de egymagukban ezen felderítést nem tartalmazzák, fentartom és fentartanám minden körülmények közt, mert nekem nincsenek