Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

278. országos ülés október % 1886. 117 Magyarország érdekeinek, mennyiben nem. Hogy a gazdának mi tetszik, mi nem, ez felfogásom szerint nem közgazdasági, hanem korteskedési szempont. (Igazi ügy van! a szélső haloldalon.) Azt mondta továbbá a t. előadó ur, ugyancsak ezen előadásának kapcsán, hogy én nekem az a véleményem, hogy Austriában a mi mezőgazdasági terményeinkből egyáltalában nem fogyasztanak semmit. Hát én, t. képviselőház, ilyen bolondot soha életemben nem mondtam. (Ugy van í a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Láng Lajos előadó: Következtette. Enyedi Lukács: Ha valaki egyetlen egyszer belenézett egy forgalmi statistikai füzetbe, de ha nem nézett is bele, csak egyszer utazott Magyarországból Austriába, látott vonatokat, melyek élelmi czikkeket visznek Magyarországból Austriába. Ilyet tehát nem mondhatok. De a mit mondtam és a mit fentartok most is, az, hogy Austria nem képes elfogyasztani azon fölösleget, mely mezőgazdasági terményeinkből fenmarad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Reflectált a t. előadó ur arra is, micsoda vérmes reményem van nekem arra nézve, hogy majd az osztrák iparosok, vagy más külföldi iparosok nagy mértékben fognak Magyarországon azonnal letelepedni, mihelyt külön vámterületünk lesz. Hát én ezt ilyen rendkívüli mértékben egyáltalában nem várom. De meg vagyok győződve, hogy az önálló vámterületen az ipar meg fog teremtetni ; meg vagyok győződve, hogy a mint a nagy ipar és a nagy tőke, mely az egész világon ma gyümölcsöző elhelyezést keres, észreveszi, hogy Magyarországon erre hálás tér nyílik, hogy itt van egy kormány, mely a fejlődő ipar érdekeit meg tudja védeni, hogy az országnak ily szükségletei vannak, mindjárt lesz vállalkozó, ki ez áldott, de rosszul kormányzott országot fel fogja keresni, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) A mit pedig továbbá az ezzel kapcsolatosan mondottakra felhozott, különösen arra vonatkozólag, a mit én a 40-es évek mozgalmairól állítottam, hogy tudniillik ily kis eszközökkel Magyarországon egyáltalában nem lehet ipart kifejleszteni: csak arra az egyre kell figyelmeztetnem, hogy én sohasem mondtam magam a védegyletek támogatójának, mert én azoknak semmi gyakorlati hatást nem tulajdonítok, hanem igenis voltam és vagyok az önálló vámterület híve, mely megteremti az arra való institutiókat, hogy az ipar itt meghonosuljon. A védegylet jámbor óhajtás, de az önálló vámterület határozott rendszer. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Abban is keresett az előadó ur beszédemben ellenmondást, miként várhatok nagy financiális előnyöket az önálló vámterületen kiszabandó vámoktól, mikor másfelől pedig azt gondolom, hogy nagymérvű' ipar fog Magyarországon kifejlődni. Erre két dolgot kell felhoznom. Az egyik, hogy a financiális előnyök kétféle természetűek lehetnek: egyfelől vámjövedelmek, másfelől adójövedelmek. És ez a két dolog, a mint egymás mellé van állítva, egyúttal a dolog történeti egymásutánját is feltünteti. Mert a mig iparunk nincsen, a mig bevitelre leszünk szorulva, e jövedelmek a vámok alakjában fognának nyilatkozni; de a mint az ipar meghonosul és gyarapszik, evámjövedelem át fog alakulni adójövedelemmé, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldaon.) Mert, t. ház, sohase ringattam magam az on illusióban, hogy azon pillanatban, melyben az önálló vámterületet megalkotjuk, Magyarországon hirtelen colossalis ipar fog kifejlődni, hanem tudom, hogy a gazdasági átalakulás mindenütt fokozatosan történik, hogy azt rendkívüli módon gyorsítani nem lehet, sőt nem is czélszerü. Csak az a kérdés, hogy Magyarországon az ipar-politikának mily irányban kell mozognia ? Erre nézve nekem határozott meggyőződésem ez : Nem óhajtok rendkivüli államsegélylyel támogatni és egészségtelen föl virágzásra emelni olyan iparágakat, melyeknek ez országban nincs egészséges talajuk. Arra nem fektetek rendkivüli nagy súlyt, hogy oly iparágakat honosítsunk meg, melyekre a szükséges nyersanyag nem nálunk terem. Nem óhajtom, hogy a textil-iparnak a pamut feldolgozására vonatkozó része colossalis gyorsan felvirágozzék és ugyanazért a petróleum iparra sem fektetek nagy súlyt. Hanem igenis nagy súlyt fektetek arra, hogy a mi nyersterményeink, a fa, a vas, a bőrök itt dolgoztassanak fel és ne legyünk azon culturtörténelmlleg és gazdaságilag egyaránt nevetséges helyzetben, hogy nyersterményeinket kivigyük és az abból készített gyártmányokat ide visszahozzuk. (Elénk helyeslés a szélső bahn.) Ez az én véleményem az iparpolitikáról és ha az önálló vámterületen ezt követnők, igenis volna nagy pénzügyi jövedelmünk is. (Helyeslés a szélső balon.) Ezek után áttérek azon igen érdekes fejtegetésekre, a miket a t. államtitkár ur tegnap a t. ház előtt bemutatott és a mik ugy formában, mint tartalomra nézve igen érdekesek voltak, de a miket mégsem hagyhatok minden észrevétel nélkül; annál kevésbé, mert a t. államtitkár ur nemcsak mint magas állású hivatalnok, hanem mint kiváló szaktudós is olyan auctoritásnak örvend az országban és e házban, hogy állításai épen súlyoknál fogva minden tekintetben kell, hogy kiállják a bírálatot. Sajnálatomra, állításai között találok olyanokat, a melyek épen tekintélyűknél fogva a t» házban a nézetek félrevezetésére szolgálnak. Első sorban bátor leszek védekezni azokkal szemben, a melyek beszédem ellen mondattak, másodsorban pedig észrevételeket fogok tenni egy nagyfontosságú ügyre, tudniillik azon vám- és ke-