Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

1 18 ä7:] országos ülés október 2. 1886. reskedelmi viszonyra, a mely köztünk és Német­ország közt fennáll, a melyre nézve az én nézetemet a t. államtitkár ur határozottan desavuálta, de a mit részben talán módomban lesz reetifikálni. Velem szemben a t. államtitkár ur nem járt el azon loyalitássaL a melyet talán a vita termé­szeténél fogva én is megérdemeltem volna; mert nem azt igyekezett czáfolni, a mit mondtam, hanem egészen mást, a mit én nem mondtam. Tudniillik azt mondta: „De ha már a statistikai adatoknál vagyok, kissé jellemezni akarom azt a modort, melylyel az ellenzék a statistikai adatokat felhasz­nálni szokta. Enyedi képviselő ur azzal szemben, hogy Magyarország anyagi jóléte emelkedett, bizonyí­tani akarta, hogy ez az utolsó időről — legalább mezőgazdasági tekintetben — nem áll. Azt re­méltem, hogy mezőgazdasági adatokkal fogja igazolni, de ő igazolta azzal, hogy az export az utolsó három évben miként esőkként. Pedig ebből azt következtetni, hogy a mezőgazdaság csökkent, azt hiszem teljességgel lehetetlen." Tehát, t. ház, én ezek szerint azt akartam volna az export forgalmi adatokkal bizonyítani, hogy Magyarország mezőgazdasági termelése ha­nyatlik. Pedig mit mondtam én, a mit igy lehetne magyarázni ? Igazolásomul csak három sort legyen szabad felolvasnom. Tudniillik azt mondtam: „De mégis, mivel Magyarország termelésében ez idő szerint a mezőgazdasági termelés a túlnyomó, első sorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a mező­gazdaság érdekei mit igényelnek és hogy a mező­gazdasági termények forgalma milyen irányt vesz és milyen arányokat ölt?" En tehát a mezőgazdasági termékek forgal­máról beszéltem és erre nézve adatokat hoztam fel. Ehhez képest, mikor az államtitkár ur azt mondja, hogy én Magyarország mezőgazdasági termelésének hanyatlásáról beszéltem, akkor ha­tározottan félremagyarázta beszédemet. Egészen hasonló eljárást követett az állam­titkár ur a czukoradónál. Én összehasonlítottam a répa földolgozását 1872. és 1882. között ugy Magyarországon, mint Austriában. Az államtitkár ur, ha az ő deductióira nézve más éveket tart czél­szerűeknek, egyszerűen azt mondhatta volna, hogy ő nem azon két év eredményeire kivan mutatni, hanem más évek eredményeire és azt mutatta volna ki. De ő azt nem tette, hanem az én ada­taimmal szembeállította az 1868., 1869-ik és az 1883. és 1884-ik évek eredményét. Hogy ezen adatok nem vághatnak Össze az én adataimmal, az természetes dolog. De hogy ezt a t. ház el­higyj e i erre valóban a t. államtitkár urnak az auctoritására nincs szükség. T. ház! Egy másik általam felvetett kérdés­sel igen tüzetesen foglalkozott az államtitkár ur és bátor leszek srintén erre reflectálni, tudniillik ez az — egy alapvető kérdés — hogy a mi keres­kedelmi és vámpolitikai fejlődésünk tekintetében különösen Németországgal szemben Magyarország és Austria, vagy Németország volt-e a kezdemé­nyezője avédvámpolitikának? En megengedem, t. ház, hogy ez elméleti kérdés, de ha már egyszer fel lett vetve és ha már a t. államtitkár ur maga is tüzetesen foglalkozott vele, meg fogja tán a t. ház engedni, hogy én megvédelmezzem magamat és kimutassam, hogy én nemcsak jóhiszeműleg jártam el, hanem hogy a história én mellettem bizonyít. (Sálijuk!) Annál is inkább van erre szükség, t. ház, mert az államtitkár ur t. képviselő társam, a ki részt vett annak idején azon tárgya­lásokban, teljesen tájékozva lehet arra nézve, hogy akkor mi történt, előadhatja azt, hogy Magyar­ország és Austria, vagy Németország voltak-e azon szerződés létrejöttének megakadályozói. Mi azt nem tudhatjuk, mi csak az adatokat kutathat­juk; tehát a midőn ő állít és az adatok, a melyek nekünk rendelkezésünkre állanak, állításaival ellenkeznek, kell szükségképen azokat egymással szembeállítani. Vegyük mindenekelőtt azt, a mit a t. kormány saját indokolásában mondott, mikor 1871-ben az első absolut vámtarifa a t. házhoz benyujtatott. Előadja előbb a két izben összejött vámbizottságoknak a tárgyalását, azoknak a meg­hiúsulását és az utolsó ülésről körülbelül a követ­kezőket mondja (olvassa): „Október elején kap­tak a németek újabb utasításokat; ezeknek alap ján kijelentették, hogy készek a gabonanemüek, a liszt, az épületfa vámmentességét megkötni, de csak az esetre, ha az osztrák-magyar vámtarifában is e czikkek vámmentessége megköttetik, hogy az állatokra hajlandók az 1868-iki vámokat — tehát nem az addig absolute fennállott vámmentességet — oly kikötéssel azonban megkötni, ha mindazon állatok, melyek az 1868-iki szerződés értelmében vámmentesek, külön állategészség-rendőri illeté­kek fizetésére köteleztetnek; ezzel viszont köve­telték, hogy az osztrák-magyar vámtarifában az 1868-iki tételek szerint vétessenek fel az állatok." Akárhogy akarja tehát a képviselő ur feltün­tetni ezt a viszonyt, egy abban határozottan con­statálvavan: hogy azon leglényegesebb mező­gazdasági érdekek, a melyekről szó van, a gabonaneműnek, a lisztnek, az épületfának a vám­mentes bevitele Németországba, viszont az álla­toknak a kedvezményezett bevitele Németországba a német propositióban határozottan biztosítva volt. Ugyanaz folyik ebből, hogy a midőn a ma­gyar kormány ezen feltételeket, ezen szerződési feltételeket elfogadni hajlandó volt, az osztrák kormány pedig ennek ellene szegült: akkor na­gyon természetes, hogy nem Magyarország okozta azon szerződés megkötésének a meghiúsulását, hanem okozta Austria. Sőt ha lehetne hivatkozni az akkor történtekre, azok, a kik az események

Next

/
Thumbnails
Contents