Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

Í16 273. országos ülés október % 1886. élni, melyeket el nem fogadhatunk, mert a valósággal ellenkeznek; méltóztatnak a nemzeti közvéleményt — megengedem, egészen bona fide, de álláspontomból, méltóztassanak megengedni, azt kell mondanom — tévútra vezetni, midőn azt méltóztatnak állítani, hogy ilyen és amolyan kedvező kilátások várnak a nemzetre, hogy minden nagyobb erőfeszítés nélkül a meggazdagodás útjára fogják vezetni akkor, midőn kihúzzák alóla azon talajt, mely meggazdagodásának legtermészetesebb forrása volt. (Közbeszólások a szélső baloldalról : A talajt nem lehet kihúzni!) Ha a közbeszóló képviselő urnak előadásom ellen más kifogása nincs, minthogy a talaj szót rosszul használtam, concedálom, hogy nem volt helyesen használva. Ha tehát, mi azt találjuk, hogy a nemzeti közvéleményt oly irányba akarják terelni, melyet mi veszélyesnek, károsnak tartunk, ha azt látjuk, hogy a nemzetben illusiókat keltenek, melyeket meg nem valósíthatnak: akkor azt hiszem, csak kötelességet teljesítünk, midőn figyelmeztetjük a nemzeti közvéleményt arra, hogy miféle megpróbáltatások, kiábrándulásoknak nézne eléje, ha ez esetben szavaikra hajtana. (Ellenmondások a szélső baloldalról.) De, t. ház, Jnem is tudom, vájjon helyes-e, logicus-e azon felfogás, hogy midőn két szerződő fél egymással szemben: áll akkor az egyik a másikat igyekezzék az iránt tévútra vezetni, hogy azon szerződés rá nézve kedvező. En elfogadom azon vádat, hogy kifejtettem, hogy a közös vámterület Magyarországra nézve nagy fontossággal bir, midőn Auatriával alkudozásban vagyunk, mert azt hiszem, hogy az igazságot akkor is kötelesség kimondani, ha abból netalán kellemetlen következés hárulna ránk. (Helyeslés a jobboldalon.) De mit látunk másrészről? azt, hogy egy szomszéd országnak, mely nem indifferens ránk nézve, viszonyai a legrikítóbb színekkel festetnek ki, sőt oda is mutatnak, hogy azon kedvező viszonyok ott gravitationális hatással lesznek. Pedig én és minden magyar ember minden tiszteletünk mellett azon ország iránt, a melylyel jó barátságban akarnak állani, tudjuk, hogy azon ország a gazdasági és culturalis tőkének sokkal kisebb mennyiségével bir, mint ezen ország és ép azért felettünk nem állhat. S midőn ilyet mondanak, a mi nem felel meg a valóságnak, azok, kik nekünk szemrehányást tesznek azért, hogy az ország helyzetét nem festjük rózsás színekben, akkor az ilyen szemrehányás valóban érthetetlen. Egyébiránt a t. képviselő urak maguk is érzik, milyen vészes következményekkel járna a vámközösség felforgatása, mert mindnyájan védekeznek azon vád ellen, hogy valaki akarja a vámháborút, nem találkozott senki — legalább nem emlékszem rá, hogy volt volna valaki — a ki határozottan kiemelte volna, hogy a vámháborút kívánja. Én, t. ház, azt hiszem, hogy nem lesz vámháború köztünk és Austria közt; de hogy ha nem lesz és hogy ha mindazon bajok és nehézségek, melyek egy vámháborúból származnak, el lesznek hárítva : azért az érdem nem önöket, hanem minket fog illetni. Ennek az alapján kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a vámszerződésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Elnök l A különvélemény előadóját illeti a szó. Enyedi Lukács: T. ház! (Ralijuk.') A t. előadó ur foglalkozott beszédében az én álláspontomra vonatkozólag olyan adatokkal, a melyeket én a vámszerződési vita folyamán itt fel nem hoztam, hanem máskor. Nem voltam tehát egyáltalán elkészülve arra, hogy ezen a téren vele vitatkozzam, de még ha rendelkezésemre állanának is — a mint részben rendelkezésemre is állnak — azon adatok, a melyekre ő hivatkozott, tekintettel a ház türelmére és idejére, melyeket túlságosan igénybe venni nem óhajtok, más alkalomra tartom fenn magamnak azt a szerencsét, hogy a t. előadó ur által az én beszédemre mondottakat lehetőleg a magok értékére szállítsam le. Tehát azon nagy elméleti kérdésekre, azon lényeges forgalmi politikai dolgokra, melyeket ő az én beszédemmel szemben fölhozni szíveskedett, nem terjeszkedem ki ez alkalommal, csupán kötelességemhez képest egynéhány állítására fogok észrevételt tenni. A t. előadó ur azt mondja ugyan, mit törődik azzal a gazda, hogy gabonáját hol fogyasztják el. Hisz ő rá nézve teljesen közömbös, akár maguk az osztrákok fogyasztják el, akár ők viszik ki a külföldre és külföldi fogyasztási területen fogyasztatik el. Nem is akarom érinteni azon nagy ellenmondást, mely a t. előadó ur felfogásában nyilvánul, midőn egyfelől ezt közönbösnek tünteti fel, másfelől rendkívül nagy súlyt helyez annak bizonyítására, mit szerintem bebizonyítani nem lehet, hogy a közös vámterület nincs többé activitásban a nemzetközi mezőgazdasági termény kereskedelemnél. Nem arról van itt szó, t. ház, hogy a rövidlátású, csak a pillanatnyi érdeket észrevevő gazdaközönség, mint ítél erre nézve; hanem azt hiszem, politikai szempontokbél, bizonyos államférfiúi magaslatról kell erről ítélni. És én nem azt keresem, hogy a gazda észreveszi-e, hanem azt, hogy az a viszony, mely Magyarország és Austria közt tényleg fennáll, e szempontból mennyiben felel meg