Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-273
114 273 ' országos ülés október 2. 1886. szűnt egy gabona-export-terület lenni, tehát hogy ez reánk nézve, kik gabonatermelők vagyunk, egy fontos körülmény, mert ily viszonyok közt biztosítva lehetünk az iránt, hogy azon termékeink, melyekkel rendelkezünk, melyet magunk el nem fogyaszthatunk, ezen a piaczon biztos^vevőre találnak. Mert ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy miért vesz tőlünk Austria, csak azért, mert okvetlenül jobb a mi búzánk stb., én azt bizonyos fokig kétségtelennek tartom, de azt állítani nem lehet, hogy azon csekély vámvédelemnek, mely gabonánkra nézve fennáll,semmi hatása sincs<> abonánkra és piaczunk biztosítására. Bármily mérsékelt legyen az avédelem, a mely most fennáll a tarifában,az megakadályozza az orosz és amerikai gabonának bejövetelét, mert azt, hogy ott, ahol nekünk az orosz és amerikai gabonával meg kell küzdenünk, a hol annak kedvező behozatali viszonyai vannak, mint például Németországban, hogy tudniillik ott ez ránk nézve kedvező volna, azt a t. képviselő úr sem fogja állítani. Nem oly határozottan, mint a t. képviselő úr, de némileg körülirt formában más oldalról is kétségbe vonták azt, hogy a közös vámterület mellett viszonyaink fejlődést mutattak volna. Elismerték ugyan azt — különösen gr. Apponyi Albert képviselő úr — hogy a számok egy bizonyos fejlődés mellett bizonyítanak, de hozzá tette a t. képviselő úr, hogy a szám nem elég, ott vannak a viszonyok, tessék azokat tekintetbe venni; mert azok esetleg mást is bizonyítanak. Kérdem t. képviselőtársamtól, hogy ha ezek a számok ellenkezőt bizonyítanának, hogy ha nem azt mutatnák, hogy nálunk a forgalom emelkedett, hogy ma mezőgazdasági termelésünk nagyobb, hanem hogy kisebb, hogy nálunk a kávé, rizs, dohányfogyasztás nem emelkedett, hanem csökkent, hogy nálunk a vasúti forgalom személyben s árúban nem növekedett, hanem csökkent; mondom, ha ezt mutatnák a számok : és én ily körülmények közt azt mondanám, „a számok nem képeznek minden bizonyítékot, vagy nem bizonyítanak eleget" és hozzátenném : tessék körülnézni az életben és látni fogja az ellenkezőt — kérdem mit fogna mondani? Mily souverain gúnynyal utasítaná vissza erőlködésemet, mily hatalmas ékesszólással bizonyítaná, hogy mennyire tarthatatlan oly sophisticus állítás, a mely határozott számokkal szemben, határozatlan hypothesisekre akar építeni. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Én nem rendelkezem azzal az ékesszólással, mint a t. képviselő úr; nem élhetek hasonló fegyverekkel, de annak igazolását, hogy a számok mellettünk bizonyítanak és ellene szólnak, még az én gyenge erőmmel is meg merem vele szemben kisérteni. (Tetszés jobbfélől) Mondatott másrészről, t. ház, az is, hogy mi egyáltalában nem akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon nagyipar teremtessék s liogy külön önálló vámterület mellett ily iparnak megteremtése minden nagyobb nehézség nélkül történhessék, ígérik azt, hogy alig hogy felemelnék a vámsorompót, attól a pillanattól fogva — gondolom Enyedi Lukács képviselő úr igérte — rögtön fognak sietni más országokból a gyárosok és tőkepénzesek hozzánk, hogy ipart alakítsanak. Hát, t. képviselőtársam, hivatkozom arra, hogy nem először hitegetjük magunkat ehhez hasonló reményekkel, sőt a 40-es években tényleg meg is kisértettük, hogy ez lehetséges-e s mi volt az eredmény? Az, hogy eleinte a szédelgő kereskedő kiszorította a tisztességes kereskedőt; az tudniillik, a ki azt állította, hogy portékája honi — pedig nem volt az — kiszorította a másikat, a ki nem akart hazudni s a mikor aztán ez a tisztességesebb kereskedő megsokalva azt, hogy ő ily egyenetlen versenyben a rövidebbet húzza s megtakarított tőkéjét arra fordította, hogy gyárakat alapítson, akkor — s ez t. képviselő úr nem hypothesis, ez tény — akkor — mondom — a mire ő a gyárat felállította, a mire ő életének összes keresményét e czélra fordította, akkorra a közönségben az a szalmatűz, az a lelkesedés is elmúlt és a magyar közönségnek többé az a honi nem kellett (Igás! Igaz! jóbbfelől) és akkor mindazok, a kik egész életük keresményét arra fordították,, hogy a pillanatnyi chauvisnisticus áramlatnak engedjenek, keservesen meglakoltak. Tessék végigmenni az oly városokon, a hol látni régi, most szünetelő gyárakat, tessék megkérdezni azon gyárak alapítóitól, vagy azoknak utódaitól, hogy nem a valóságnak igen megfelelő képe-e ez a 40-es években rohamosan keletkezett gyáripari versengésnek. Ne tessék hinni, hogy a solid, komoly vállalkozó és péuzes emberek külföldről hamar fognának bejönni. Ezek kétszer meggondolják a dolgot. Tessék csak azokra tekinteni, a kik gyárakat akarnak itt alapítani, hitegetik az embereket, — hiszen egyes képviselők is ki vannak téve annak, hogy megostromoltatnak egyesek által, a kik az illető képviselő kerületében gyárakat akarnak alapítani — és mikor már tettre kerülne a dolog, akkor kisül, hogy az illetőnek erre egy garas pénze sincs, hanem azt várja, hogy mások adják számára a pénzt. Megengedem mind uz által hogy lassanként egyik a másik után annyi magyar iparczikk lesz Magyarországon.hogy egyáltalában nem is fogyasztunk külföldi iparczikket, sőt kénytelenek leszünk a magunk iparczikkeit kivinni; mondom ezt megengedem, de akkor hol van az a 43 milliónyi vámjövedelem, a melyet a t. képviselő úr igér.Ha csakugyan fogunkMagyarországonipart teremteni,akkornagyon természetesen nem fogunk külföldi iparczikkeket behozni, ha pedig nem fogunk behozni külföldi •>
