Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. országos ülés október 2. 1886. 113 reánk nézve ezen jószágok kivitele Austriába semmi haszonnal sem bir, ez azt jelentené .. . Enyedi Lukács: Nem mondtam soha! Láng Lajos : A képviselő ur el fogj a mondhatni azután, de eddigi állításából az következik, hogy mindezen árúkból, melyeket kivittünk, semmit sem fogyasztottak Austriában, hogy például a nagy mennyiségű gyümölcs, állatexport, tej, vaj, túró és hasonló állati terményekből, mindabból, a mi kiment Austriába, ott semmi sem fogyasztatott. Vallja meg a képviselő ur, ez következik belőle, pedig ezt maga sem fogja állítani. T. képviselőház, ezekre én csak azért tértem vissza, mert a t. képviselő ur, ugy látszik, nagy fontosságot tulajdonít ennek. Azonban egy másik állításával is akarok foglalkozni, melyet legújabban volt szerencsém tőle hallani. Azt mondja a t. képviselő ur, a közös vámterület mellett mezőgazdaságunk érdekei nem védelmeztetnek kellőleg. Es erre bizonyítékul felhozza, hogy kivitelünk gabonában és lisztben csökkent. Bocsánatot kérek, ha erre nézve a t. ház figyelmét egy kissé tüzetesebben vizsgálódásra felkérem. Megengedem, hogy nem mindig kellemes száraz számokat meghallgatni, de azt hiszem, hogy e tárgynál máskép mint számokkal az igazságot felderíteni nem lehet. (Halljuk!) Arra különösen súlyt fektetek, a mit a t. képviselő ur beszédéből idézni fogok. Méltóztatott látni, t. képviselő ház, hogy a képviselő ur abból a szempontból indult ki, hogy Austriának, illetőleg a közös vámterületnek oly nagy mértékű exportja ránk nézve nem előnyös, hogy ez" azt mutatja, hogy ott nem fogyasztatik a mi terményünk és hogy e szempontból előnyösebb volna, ha a közös vámterületből nem volna oly nagy az export. Utóbb a képviselő ur annak igazolására, hogy mi mezőgazdaságilag kedvezőtlen helyzetben vagyunk, felhozza, hogy 1878-tól gabona- és lisztkivitelünk csökkent. Megvallom, sokáig nem értettem meg, mit akart a t. képviselő ur azzal mondani; mert nekünk forgalmi adataink 1878-ról nincsenek, hanem vannak az 1867—1874-iki évekről és az 1881-iki évnek második felétől kezdve. Tehát midőn a képviselő ur beszélt arról, hogy kivitelünk 1878-tól fogva csökkent, valóban nem értettem, miféle adatokra hivatkozik, mert ilyenek nekünk nincsenek. Hosszas eombinatio után rájöttem, hogy a t. képviselő ur miféle tévedésbe esett. Valószínűleg nem értette meg a kormányi indokolást és a közös vámterületi adatokat vette fel magyarországi adatok helyett. Kérdem a t. képviselő urat, mi következik ebből ? Először egyáltalában nem értem, hogy juthatott arra a gondolatra a t. képviselő ur, hogy lisztkivitelünk az utóbbi időkben csökkent. Nem beszélek egyKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. két évről, hanem egy évtizedes cyclusra megyek vissza. Hiszen mindenki tudja, hogy magából abból, hogy a gabonakivitel csökken, kedvezőtlen következtetéseket vonni nem lehet, ha a lisztkivitel emelkedett. Hogy pedig a lisztkivitel nem mondom, hogy 1878-al szemben, hanem szemben az idővel, a melyről adataink vannak, tudniillik az 1867. és 1874. közötti idők átlagával, tetemes emelkedést mutat, minden kétségen felül áll. Hiszen, ha a t. képviselő ur megnézi az adatokat, látni fogja, hogy a lisztkiviteí a 4 millió vámmázsát alig haladta meg és ma meghaladta a 3 millió métermázsát, tehát 50%-os emelkedéssel állunk szemben. De ezen tévedés ezért is olyan, mely a t. képviselő ur ellen bizonyít, mert az mutatja, hogy a közös vámterületről lassankint a gabonakivitel csökken és ezen körülményt ő maga is kívánatosnak tüntette fel, nem mondom, hogy express a szavaival, hanem az okoskodásából az következik. Tehát azon adatok, a melyekkel a t. képviselő ur azt akarta bizonyítani, hogy kivitelünk csökkent, hogy Magyarországnak mai mezőgazdasági állapota kedvezőtlen tüneteket mutat fel, nem felelnek meg a valóságnak ; mert nem erre vonatkoznak, hanem vonatkoznak a közös vámterület kivitelére és a mennyiben ez megfelel az igazságnak, nem ellenünk, hanem a képviselő ur ellen bizonyít, illetőleg mutatja, hogy azon állapotot érjük el, a melyet a képviselő ur is kívánatosnak tüntetett fel. De a képviselő ur, ki tüzetesen foglalkozik ezen dolgokkal és a ki, nagyon jól tudom, hogy sokat forgatta annak idején a vámtarifa tárgyalása alkalmával, velem együtt nemcsak a magyar, hanem az osztrák kormány indokolásait is, emlékezni fog azon tabellára, mely ott mellékelve van, a mely 1868-tól 1885-ig részletesen mutatja ki, hogy milyen volt a közös vámterületen a gabonabehozatal és a kivitel és abból láthatja, hogy ma tényleg hogyan állunk. Ma ugy állunk, hogy a közös vámterületen — nem beszélek értékben, mert az ingadozó, hanem súlyról, mennyiségről — körülbelől ugyanannyi a gabonaexport, mint az import. Tehát azt lehet mondani, hogy a közös vámterületről exportfelesleg nincs és ennek következtében mindaz, a mi tőlünk Austriába megy, joggal tekinthető olyannak, melynek fogyasztására ott szükség van. így ha végig néz a t. képviselő ur a gabona egyes fajain, látni fogja, hogy egyikből-másikból, például az árpából van kiviteli többlet, de kettőben, tudniillik a rozsban és tengeriben behozatali többlet van, ugy hogy Austria a mi rozsunkon és tengerinken kivül rászorul idegen rozsra és tengerire. Tehát mindezeket összevéve, ha őszintén és elfogulatlanul akarunk Ítélni, nem tagadhatjuk meg azt, hogy a közös vámterület meg15