Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

112 273. országos ülés október 2. 1886. annak önkény telén érzésével, hogy a saját érve­lései nem világítják meg eléggé a tárgyat és a saját érvelései nem nyújtanak elég támpontot álláspontjának igazolására. Én, ha megengedi a t. ház, pusztán az érvelésekre fogok szorítkozni, azon érvelésekre, a melyek nézetem szerint egyedül irányadók, mert hiszen nem az a kérdés, mit mondtak valamikor mások, hanem az a kér­dés, hogy mit mondunk mi ma, a mai viszonyok között. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Annak az indokolására, t. ház, hogy a vám­terület közössége ránk nézve nem képez oly ki­váló fontosságú tényezőt, mint azt ezen oldalról állítottuk, egy igen t. ellenzéki képviselő nr, a különvéleménynek beadója többek között főleg azt hangsúlyozta, hogy Austria, illetőleg a közös vámterület, már csak azért sem képez termékeinkre nézve oly fontos piaezot, mert ezen ezikkekből Austriának, illetőleg a közös vámterületnek na­gyobb kivitele van, mint Magyarországnak, vagy legalább nem annyival kisebb az ő kivitele, hogy ez ránk nézve valami nagy előnynyel járna. Kény­telen vagyok a dolgot közelebbről vizsgálni, hogy világosabb legyen. T. képviselőtársam arra hivatkozott — és ismételten hivatkozott erre az adatra, tehát min­denesetre nagy súlyt és fontosságot tulajdonít neki — hogy például gabonában és lisztben mi kivittünk 1883-ban Magyarországból körülbelül 160 millió forint árút, ellenben Austria — illető­leg a közös vámterület, mert Austriának magának vámkimutatásai nincsenek — kivitt azokból 120 millió forint árút. Ha mi tehát azt akarjuk tudni, hogy ebből a 160 millió forintból, a mi tőlünk Austriába kivitetett, mennyi a tulaj donkép eni osztrák fogyasztás, akkor le kell vonni belőle azt, a mit Austria, illetőleg a közös vámterület kivitt és igy ránk nézve a közös vámterület nem azzal a 160 millió forinttal bir értékkel, hanem bir ér­tékkel csupán a különbözettel, tehát 40 millió frttal. Hasonlóképen igyekezett kimutatni azt, hogy egy egész gyűjteményénél a vámtarifa csoport­jainak, mint a minők a gyümölcs, főzelék, növény, vágó és igás jószágok, egyéb állatok, állati ter­mények és zsiradékok együttvéve, a kivitel Magyarországból tesz 123 millió forintot, a ki­vitel a közös vámterületről tesz 111 millió frtot, tehát kevesebbet, mint a mi kivitelünk és ebből azt a következtetést kell vonnia, hogy ezen tárgyakra Austria nem nyújt nekünk fogyasztási piaezot. Én azt hiszem, t. ház, hogy a tételnek ilyen felállítása alapjában hibás. Mert midőn mi a kö­zös vámterület jelentőségét vitatjuk reánk nézve, természetes, hogy nem is beszélhetünk összes ki­vitelünkről. Midőn azt mondjuk, hogy a közös vámterület reánk nézve fontos, nem azt mondjuk, hogy összes kivitelünket visszük oda, hanem ki­! vitelünknek csak azon részéről van szó,mely tényleg odamegy. De ha már azonkívül eltekintve ettől, azt akarom bizonyítani, mily fogyasztási képességgel bir a vámközösség mellett a közös vámterület reánk nézve, akkor nem elég azt mondanom: mi viszünk ki ennyit, Austriából visznek ki ennyit; ez nem bizonyít semmit, lianem hozzá kell tenni, hogy mi az, a mi még különben ezen vámterületre be­jön és csak azután lehet szó arról, hogy mi az, a mi innen kivitetik. Mert ha azt mondom, hogy vi­szünk ki százmillió forint értékű árút Austriába és a képviselő ur azt mondja,hogy ebből semmi hasz­nunk nincs, mert Austria is kivitt százmillió forint értékűt, ez a bizonyítás nem bir concludens erő­vel. Mert ha más részről a közös vámterületre bejött szintén százmillió forint értékű árú, köny­nyen lehetséges, hogy Austria a miatt, hogy a mi árúinkat kivitte, más árúkat fogyasztott, vagy a maga árúit vitte ki és a mieinket fogyasztotta. Ezen okoskodás tehát concludens erővel nem bir. De nem hiszem, hogy ha valaki azt mondaná a magyar gazdának: kedves barátom, a mit te kiviszesz Austriába, a mit tőled az osztrák piaczo­kon megvesznek, az rád nézve semmiféle hasznot nem képez, mert azt onnét eladják máshova, azt nem fogyasztják Bécsben, Brünnben, Prágában, Lipcsében; nem hiszem, hogy ez a magyar gaz­dára nézve lényegesen változtatna a dolgon, mert rá nézve lényeges csak az, hogy a közös vám­területen eladta az árút. Hasonlóképen nem hiszem, hogy ha a kivitel elmaradna magyar gazda panaszkodnék a miatt, hogy Austriába nem bírja kivinni jószágát, és akkor a t. képviselő ur előállna s azt mondaná: nem tesz semmit, eddig sem Bécsben fogyasztot­ták a te marhádat, sertésedet stb., tehát változás e tekintetben nem történt: azt hiszem, hogy ha igy akarná vigasztalni a t. képviselő ur a magyar gazdát azért, hogy az osztrák piaezot elveszítette, a gazda erre nem fektetne súlyt. De, hogy hova jutunk ilyen okoskodással, midőn a világos tényekkel szemben azt mondjuk, hogy ezen tények nem bizonyítanak semmit, mert meglehet, hogy ez meg ez közbejön: erre nézve én csak azt mondhatom, méltóztassék az adatokat ugy szembeállítani és a következtetést levonni ugy, a hogy kell. A t. képviselő ur összeállított öt-hat csopor­tot és ezek közt van a gyümölcs-főzelék növények, vágó- és igás jószág és egyéb állatok, állati ter­mények és zsiradék és azt mondja: ezekből kivi­szünk 112 millió forint árút, a közös vámterület­ről pedig ezekből kivitetik 120 millió árú, tehát több mint tőlünk. Mi tehát ebből a conclusio? Ha a t. képviselő ur azt akarja mondani, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents