Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

96 272. országos ülés október 1. 1886. Németország nem akarta Magyarországnak oly érdekeit — nem akarom itt felemlíteni az osztrák érdekeket — tárgyalás alá venni, melyek nélkül a magyar törvényhozás legalább akkor szerződést nem köthetett. Az állatforgalomra nézve egyátalán nem akart velünk szerződést kötni Németország, illetőleg nem akart biztosítékot nyújtani az iránt, hogy Magyarországból és Austriából élő állatok vitessenek Németországba. Azt hiszem, hogy ha most, a védvám által kissé elhomályosult szemmel nézzük e politikát, szívesen ráállanánk az 1868-ki alapra, ha nem is kapnók meg az állatbevitel biztosítását ; de hát akkor még szabad kereskedelmi illusiókkal voltunk eltelve, akkor a szabad kereskedelmi irány volt virágjában. Ezekből tehát kitűnik, hogy akkor Németországgal szerződést kötnünk nem lehetett; de kitűnik az is, hogy 1877-ben a szerződés kötésének meghiúsulta nem rajtunk, hanem Németországon, vagy ha ugy tetszik, mindkettőnkön múlt. De Enyedi képviselő ur tovább folytatja okoskodását s azt mondja, hogy mi hajtjuk Németországot tovább és tovább a védvámos irányban, mert 1878-iki tarifánk után az 1879-iki német tarifa és később 1882-iki tarifánk után az 1883-iki és 1885-iki magasabb német tarifák következtek. Hát ha igy nézzük a dolgot, világos, hogy igy következik, mert 1878 után csakugyan 79 és 82 után 83 következik. (Derültség jóbhfelöl.) De ha a tarifák lényegét vizsgáljuk és a tarifák egymásutánját, akkor nem lehet azt mondani, hogy a németek utánunk mentek, hanem azt tapasztaljuk, hogy Németország védvámos agrár-tarifája következtében mi voltunk kénytelenek a tarifát ugyanazon irányban változtatni. Méltóztatik t. ház tudni, hogy az 1878-iki osztrák-magyar vámtarifa nem foglalt magában agrár-vámokat és ezt most legnagyobb hibájául szokták felróni. 1878 óta Németország öt tarifát léptetett életbe: 1879. június 15-én, 1880. június 6-án, 1881. június 19-én, 1881. június 21-én és 1882. június 23-án. Tehát az az egymásután, hogy Németország 1878 óta a mi tarifánk után ötször módosította tarifáját, már az időrendi sorozat szerint is mutatja, hogy nem mi voltunk annak oka, hogy Németország módosította tarifáját, hanem belső okok, közgazdasági és politikai ok ok idézték azt ott elő. Németországban már 1879-ben agrár-vámokat látunk, nálunk még nincsenek; 1881-ben újabb agrár-vámokat észlelünk, ugy hogy az 1882-iki tarifánk lényegében a németországi tarifa-módosítások visszhangja, mind agrár, mind pedig iparvédelmi szempontból. 1882 után Németország ismét nem követtea mi példánkat, mert mi csupán ugyanazon tételeket alkalmaztuk, melyeket Németország tarifájában alkalmazott; 1882 után Németország ismét magasabb vámokat léptetett életbe, úgy hogy nálunk az 1885-iki német tarifát követte az 1885-iki novella és az 1886-iki tarifajavaslat, mely most volt a ház tárgyalása alatt. Egyébiránt méltóztassanak az 1886-iki tarifát Összehasonlítani a nálunk jelenleg érvényben levő 1882-ikivel és méltóztatnak látni, hogy nem minket követett Németország, hanem, hogy Németország a védvámos és agrár-irányban mindig előttünk járt. Áttérek a vámpolitikára és különösen azon állítás megvizsgálására, hogy közös vámterületen Magyarország érdekének megfelelő szerződéses vámpolitikát egyáltalában követni nem lehet. Az mondatott, hogy igen természetes, hogy közös vámterületen ott, a hol két oly ellentétes állam közt, melynek egyike inkább agrár-természetű, másika pedig inkább ipari tekintetben erős, egyáltalában nem is lehet szerződéses politikát követni. Nem akarom a tényleges példákat idézni, melyek szerint tényleg a közös vámteriilet idejében tarifa-szerződések köttettek, de csak azt kérdem, ha az okoskodás áll, hogy közös vámterületen kelet felé azért nem lehet szerződéseket kötni, mert Magyarország agrar-viszonyai szempontjából nem engedi, hogy agrar-czikkek könnyebben jöhessenek be; nyugaton pedig azért nem lehet szerződéseket kötni, mert ott Austria saját ipara védelmében nem engedi, hogy az iparvámok szállíttassanak le : azt kérdezem, ha Magyarországon önálló vámterület lesz s tisztán agrar-érdek lesz az irányadó az európai vámpolitikában, mi fogakkor történni? Akkor keleten azért nem köthetünk szerződéseket, mert mi nem akarunk; Nyugaton azért nem köthetünk, mert ők nem akarnak. (Derültség.) Ha ugyanis az agrar-tendentia változatlanul megmarad, keletről mi nem fogjuk beereszteni a nyers terményeket és nyugaton a mi agrar-czikkeinket nem fogják beengedni. Egyáltalában minél különbözőbb érdekek vannak egy vámterületen együtt, annál könnyebben lehet szerződéseket kötni, mert különböző érdekek adnak compensatiót és különböző érdekek mellett lehet a külföldet is arra bírni, hogy compensatióra találván, viszont compensatiót nyújtson. Végül vizsgáljuk azt az állítást, mely szerint ezt a vámszövetséget nem lehet elfogadni azért, mert az irány, mely a kereskedelmi politikában jelenleg elfogadtatott és mely az érvényben lévő vámtarifában, vagy a képviselőház részéről már elfogadott vámtarifában kifejezést nyer, nem nyújt Magyarországnak elég compensatiót, nem felel meg Magyarország érdekének. T. ház! Igen bajos egy vámtarifánál azt mondani, hogy mi ad compensatiót az egyik és mi a másik félnek, főkép akkor, mikor a vámtarifa nem tekintetik czélnak, hanem csak eszköznek. Ki akarom magyarázni szavaimat. Azt gondolom,