Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272. országos ülés október 1. 188K. 93 ellenünkben érvényesítenek. (Igaz! TJgy van! a | szélső báloldalon.) Ezen okból és mert nézetem szerint az uralkodó védvámos rendszer folytán a két kormány egyenlő befolyása mellett is a lehetetlenséggel határos: hogy a két, egymással ellentétes érdekkel biró állam érdekei — közös vámterületen — kiegyenlítést nyerjenek: nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Enyedi Lukács tisztelt elvtársam által benyújtott különvéleményhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk.f) Követni akarom az előttem szólott példáját és egyáltalában nem akarok nagyban és egészben azon dolgokba belemélyedni, a melyek a vám- és kereskedelmi szövetség által elintéztetnek és inkább csak egyes főbb momentumokra szorítkozom, a mely momentumokból ő az előttünk fekvő javaslat rossz voltát akarja igazolni. Én e példát követve, az ellenkező álláspontból akarok kiindulni és az előttünk fekvő javaslat jó oldalaira akarok utalni. S midőn ezt teszem, nem fogok az előttem szólott ellenzéki tagtársaimnak minden megjegyzéseire válaszolni, hanem kiemelem csak azt a két legnagyobb és legfontosabb momentumot, a mely ellen a legerősebb támadás történt, tudniillik a fogyasztási adó kérdését és magát a vámpolitikát. (Halljuk!) A mi a fogyasztási adók kérdését illeti, azt állítják, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján a fogyasztási adók Magyarország érdekeinek megfelelőleg nem rendezhetők. Ha mindenekelőtt tekintjük azt, hogy mit mond a vámszövetség a fogyasztási adókról, azt látjuk, hogy a vámszövetség magában véve a fogyasztási adókat nem fixirozza 10 évre, hanem azt mondja, hogy a jelenleg fennálló törvények a fogyasztási adókra nézve jövőre is fennállanak, azonban mindkét fél egyetértésével közös elvek alapján bármikor megváltoztathatók. (Mozgás a szélső baloldalon.) A szavak nem épen ezek, de ez a lényege. A fogyasztási adók tehát közös elvek alapján szabályozandók: ez a lényege annak, a mi a vámszövetségben van. Ez pedig azt jelenti, hogy a mennyiben időről-időre a tapasztalás azt mutatná, hogy egyik-másik fogyasztási adó az ország érdekeinek meg nem felel, azt a vámszövetség tartama alatt is meg lehet változtatni. Az ellenzéki szónokok részéről, midőn a fogyasztási adók ellen felszólalás történt, a szeszadó és a czukoradó volt azon két adónem, mely különösen élesen biráltatott. Itt mindenekelőtt meg akarom jegyezni, t. ház, hogy azon adók, melyek a vámszövetség értelmében közös elvek szerint szabályozandók, jelenleg a következők: a söradó, a petroleumadó, a szesz- és czukoradó. Miithogy a felszólalások során sem a petróleumadó, sem a söradó ellen kifogás nem tétetett, feltételezem, hogy azon szónokok, kik a fogyasztási adók ellen szólottak, ezen két adónemmel meg vannak elégedve (Ellenmondások a szélső baloldalon) s azon nézetben vannak, hogy ezek a közös elvek alapján jeleideg tökéletesen Magyarország érdekeinek figyelembe vételével vannak rendezve. Foglalkozom tehát csupán a szesz- és czukoradóval. (Halljuk.') A mi a szeszadót illeti, csodálkozom, hogy épen ezt az adónemet választották, a mely pedig az adatok alapján és meggyőződésem szerint talán legkevésbé ad okot panaszra abból a szempontból, hogy az a közös elvek alapján Magyarország hátrányára volna szabályozva. Épen ez az adó az, a mely a fogyasztás és a termelés szempontjából talán leginkább megközelíti azt a követelményt, hogy a fogyasztási adók azon államfél területén fizettetnek, a mely az adótárgyát fogyasztja. Én azt gondolom, t. ház, senki sem fogja kétségbe vonni azt az állítást, hogy valamennyi fogyasztási adók közül leginkább a szeszadó az, a melynél ez irányban legkevésbé lehet panaszra ok. Mi tehát a panasz a mostani szeszadó ellen ? G-aal Jenő t. képviselő ur fölemlített egy 1869-iki enquéte-ből egy véleményt, mely szerint a szeszadó tekintetében a magyar érdekek sérelme tulaj donképen abban az egyenetlenségben rejlik, a mely az egyes termelési ágaknál Magyarország és Austria között fen forog. Ez igenis állott 1869-ben. De a mely perczben a terményadó honosittatik meg, mindazon hiányok, melyek az átalányadó és a nyersterményadó következményei, megszűnnek s az egyenetlenség az adózásban elenyészik. De nem is ez volt tulajdonképen a lényeges ellenvetés a szeszadó tekintetében. A lényeges ellenvetés az volt, hogy az a roppant ellentét, mely az ipari szeszfőzők és a mezőgazdasági szeszfőzők közt van, az által, hogy Austriával közös a szeszadó : ezen roppant ellentét Magyarország hátrányára fordul és azon ellentét, mely az ipari szesztermelők és mezőgazdasági szesztermelők közt létezik, kárunkra válik. Ez ellentétet, azt mondják, könnyebben lehetne egy önálló fogyasztási területen rendezni, mint közös fogyasztási területen. Ez volt körülbelül magva annak, a mi a szeszadóra nézve felemlittetett. Ugyanazon enquéte-munkálatban, melyre G-aáí képviselő ur tegnap hivatkozott, az aradi kereskedelmi kamara által a nyár folyamán rendezett enquéte-munkálatában meg van egyszersmind mondva, hogy mikép lehet sanálni ebajt. Ha e sanálási javaslatot azon gyárak jelé terjesztjük, melyek Magyarországon Szeszt mezőgazdaságilag termelnek, én azt gondolom, ezek a termelők lesznek leginkább azok és nem az osztrákok, akik e modalitást perhorrescálni fogják. Miben áll ez a modalitás? Röviden a következő. Az ipari szesz-