Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

94 272 országos ülés október 1. 1886. termelők a jelenlegi helyzetnek sanálása czéljából azt kívánják, hogy a szesz-export könnyebben lehetővé váljék. A szesz-export könnyebbé tételére kivannak nagyobb export-premiumot; és hogy ez exportpremiumot az állam minden megterheltetés nélkül a szesztermelőknek megadhassa, kívánják a szeszadó felemelését. Méltóztassék ez orvosságot, e problémát a mezőgazdasági szesztermelők elé tenni, hogy a magyar mezőgazdasági szesztermelők a jelenlegi szeszadó felemelését és az export bonificatio emelését el fogják e fogadni, igen vagy nem ? Azt gondolom, nem lesz egy sem, a ki azt mondaná, hogy ez úton lehet sanálni a helyzetet. Mivel nem akarok azon hibába esni, mely az idézéseknél rendesen szokott történni, hogy az idézésnek egyik oldalátveszik és azt mondják: ez idézés világosan bizonyítja, hogy nekem van igazam, kiegészítésképen tehát hozzá kell tennem, hogy az ipari szesztermelők mikép akarják a mezőgazdasági szesztermelőknek ezen bizonyos tekintetben keserű labdacsot beadni. Akarnak nagyobb kedvezményt nyújtani nekik az adófizetésnél, a jelenlegi 10% helyett sealaszerűleg nagyobb százalék leengedést adni, a szerint, a mint kisebb-nagyobb űrtartalommal főznek. így áll a kérdés a szeszadóra nézve. És e viszony Magyarországban, illetőleg a monarchiában a szeszadónak e kedvezőtlen helyzete tulajdonképen miből ered ? Az ellenzék részben azt állította, hogy ez is, daczára, hogy 1884-ben a termelési adó hozatott be, egyszerűen az adózási viszony következménye. Ez az egész viszony, mely a szesztermelésnél beállt, részben belföldön, de nagyobb részben az európai conjunctura következménye. A szesztermelés, mint több más fogyasztási ezikk termelése az egész világon túltermelésben szenved; nemcsak nálunk, hanem a külföldön is nagy mennyiségben termelnek szeszt és e termelés elhelyezési piaczot keres. Ehhez járul még, hogy az elhelyezési piaczok könnyebb megszerzése végett az államok a kiviteli praemiumot emelik. Ezzel szemben szesztermelőink, kik évenkint 2—300,000 hectoliter szeszt visznek ki, a külföldön concurrentiában nehézséget találtak és nem tudtak a külföldi piaczra eljutni. Innen ered és nem az adózási viszonyókból a szeszipar súlyos helyzete. Még egy megjegyzést kívánok tenni és pedig, azt, hogy miután a szesztermelésnek tulajdonképeni hátránya ;iz export nehézségében fekszik, mikép lehet gondolni, hogy egy szűkebb fogyasztási területen ezen viszonyok könnyebben lesznek rendezhetők akkor, midőn magából Magyarországból sokkal több szesz vitetik ki, mint az egész osztrák-magyar monarchiából összesen. Ennek természetes következménye az, hogy nekünk Magyarországból a szesznek egy részét Austriában kell elhelyezni és azon kivül kimegy a magyar szesz egy része a külföldre. Minél kisebbé tesszük tehát a szabad forgalmi területet, a közös fogyasztási területet, annál nagyobb lesz azon baj, melynek gyógyítását önök önálló fogyasztási területen kivannak elérni. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek már most a czukorfogyasztási adóra. Azt mondják, hogy a czukorfogyasztási adó is nem Magyarország közgazdasági érdekeinek megfelelőleg van rendezve a közös vámterületen. Megvallom, a czukorfogyasztási adó egyike azon nehéz problémáknak, melyeket a közös vámterületen megoldani teljesen nem sikerült. De nem lehet tagadni, hogy e részben is épen azon elvek alapján, melyek a vámszövetségben le vannak fektetve, már is sok történt. Az 1878-ki kiegyezés helyrehozta azon hátrányt, mely az export praemiumok, illetőleg restitutiók felosztása tekintetében fenállott. Jelenleg oly javaslat fekszik a ház előtt, mely az ügy más oldalát akarja reformálni, még pedig a termény adó alapján és én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a terményadó alakjában most nem sikerült helyesen rendezni ez adót, van még egy másik modalitás, esetleg át lehet térni a zona-rendszerre. A tekintetbe vehető rendszerek oly modalitást foglalnak magukban, hogy végre sikerülni fog ezen adót is az ország igényeinek megfelelőleg rendezni. De ha csupán aczukoradót nem lehet egészen Magyarország érdekeinek megfelelőleg azonnal rendezni, azt hiszem, azon oldalról, mely az 1867-iki kiegyezési alapot elfogadta, nem lehet mondani, hogy, mert ezt az egy adónemet nem sikerül még azon irányban rendezni, melyben mi akarjuk, azért meg kell mindjárt szüntetni a közös vámterületet. így tehát azt gondolom, hogy a fogyasztási adók kérdése és azoknak olyan rendezése, amint az a vám- és kereskedelmi szövetségben contemplálva van, magában nem elég ok arra, hogy a vámszövetség, a mint az előterjesztve van, el ne fogadtassék. Mielőtt áttérnék magára a vámpolitikára, szeretnék reflectálni egyes megjegyzésekre, melyek inkább formai szempontból tétettek némely oldalról; különösen reflectálni vagyok bátor arra, a mi a statisticai adatokról mondatott és azon formára, melyben az előadó ur nézeteit védte. Egyrészről kifogás történt az ellen, hogy a kormány indokolásában sok statisticai adatot halmoz össze és hogy az előadó ur azon állítását, hogy a vámszövetség tartama alatt Magyarország közgazdaságilag emelkedett, számadatokkal igazolta. Ezzel a dologgal, t. ház, nagyon különösen vagyunk. Ha a kormány statisticai adatokat terjeszt elő, az hiba; ha pedig a kormány néha