Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

312 253 országos ölés június 2. !886. széről a hazánkban levő bányák iránt meglehetősen nagy vételi és vállalkozási kedv mutatkozik. (Helyeslés.) Ha azt akarjuk, hogy a külföldi tőkét ide irányzó kedv ne csökkenjen, hanem nagyobb dimensiokat nyerjen, okvetlen szükséges gondoskodni arról, hogy az, a ki a tőkéjét befektetésre ide adja, azt a jogi biztosság tudatával tehesse (Helyeslés.) Jelezvén e nagyfontosságú kérdést azon megjegyzés mellett, miszerint jogomat a részletes tárgyalás alkalmával a kifejtett irányban teendő intézkedésre vonatkozó indítvány megtétele iránt fenntartom, bátor vagyok kijelenteni, hogy a szőnyegen levő törvényi avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Egy észrevételt kell tennem at. képviselő ur beszédére közjogi szempontból. Á képviselő ur elmondván, ho^y a Gyulafehérvárhoz tartozó területen mikép.m kezeltettek a bánya ügyek, eontradistinguálta a szorosabb értelembeni Magyarországon kezelt bányákat. Ma Gyulafehérvár területével együtt szintén a legszorosabb értelemben vett Magyarországhoz tartozik közjogunk szerint. Ezt az észrevételt tehát meg kelletett tennem azért, hogy ha méltóztatik máskor ezen dolgokról beszélni, tessék megmondani, hogy Magyarországon a Királyhágóntúli részén. (Élénk helyeslés.) Mohay Sándor: T ház! tulaj donképen a szavakban téved'em e tekintetben és az elnöki megjegyzést szives köszönettel veszem. Unger Alajos: T, ház! Habár ismét oly törvényjavaslattal állunk szemben, amely nem öleli fel rendszeres alkotásban a ma is pátensen alapuló és stylaris tekintetben is elavultnak tekithető telekkönyvi rendeleteknek törvény útján való szabályozását s habár más tekintetben sem vagyok barátja a törvényesülálás azon nemének, a mely egy összefüggő egész helyett csak összhang nélküli töredékekkel szaporítja törvényeink vaskos gyűjteményeit, mégis be kell látnom azt, hogy telekkönyveink mai zűrzavaros állapota mellett, midőn azok sem biztos tájékoztatást, sem könnyű áttekintést nem nyújtanak, valóban szükség van arra, hogy elfogadjuk azon módokat és eszközöket, melyeket az igazságügyi bizottság által módosított törvényjavaslatban feltalálok s melyeket magam is czélszerííeknek tartok arra nézve, hogy ezen zavarokból végre valahára kibontakozzunk. Elismere , hogy codificált polgári magánjog nélkül a telekkönyvi intézmények végleges rendezése igen nagy nehézségekbe ütköznék, de azt hiszem, ez csak serkentésül szo'gálhat a kormánynak arra nézve, hogy az évtizedek óta folyamatban lévő codificationalis munkálatok siettessenek. (Igaz Ugy van! halfelöl), hogy azoknak létrehozatala által a jelen törvényjavaslathoz hasonló hézagpótló törvények készítését továbbra mellőzhessük. (H lyedés Halljuk! Haljuk/) Az új kataszter elkészülte után igen természetes, hogy mindnyájunknak azon kell lennünk, hogy azon milliókat, melyeket a kataszter elkészítésére fordítottunk, nemcsak kizárólag az adóügynek, hanem az igazság szolgáltatás nagy érdekeinek is szolgálatára bocsássuk. Azon kell lennünk, hogy telekkönyveinket az új kataszterrel összhangba hozván, hitelviszonyainkon, illetve hitelképessí'günkön is segítsünk, mert csak ezúton fogjuk hasznosan értékesíteni ama nagy összegeket és ez utón fogja érezni a nép is. hogy tulaj donkép nemcsak az adó növekedett a kataszter által, hanem, hogy igazságügyi viszonyaink és hitelképességünk is javult általa. (Igás / Ugy van! szélső balfelöl.) A gyakorlati életből tudjuk, hogy mily nagy hiánya telekkönyveinknek az, hogy azokból sem a becsértéket, sem a térfogatot, séma parcella fekvését, sem művelési ágát, szóval a legszükségesebb dolgokat egy könnyen kipuhatolni és hitelesen megtudni nem lehet. A ki látta, hogy a kötetekre terjedő telekkönyvek, melyekben százával kitörletienül vannak oly terhek, melyek tulaj donképen már régen megszűntek, a ki tudja, hogy napokig kell keresni, számolni s kérdezősködni, míg meghatározhatjuk azt, hogy tulaj donképen valamely közös osztatlan birtoknak ki és minő részben a tulajdonosa, a ki tapasztalta azt, mit én is tapasztaltam, hogy 5000 frtra becsültetett oly birtok, mely összesen két holdból állott és hogy sem telekkönyvi referensiem teiekkönyvvezető, sem a telekkönyvi hivatal egyéb orgánumai nem tudták, hogy tulajdonkép nem mint ők hitték 50 vagy 100 holdról van szó, hanem csak 2 holdról. Ki ezeket a viszonyokat a gyakorlati életbői ismeri, az bizonyára be fogja látni azt, hogy lehet az ember ellenzéki állásponton, de azért nem ellenezhet oly javaslatot, mely ily zűrzavar elhárítását czélozza. Az általános rész foglalkozik az anyagi eszközökkel t. 1, hogy legyen tárgyim a telekkönyvnek A) lapja, hogy legyen a tulajdonlap olyan, a melyből kivehető az, hogy ki a valóságos tulajdonos és hogy a teherlapról mikép töröltessenek rövid úton azok a terhek, a melyek valóban megszűntek. Igaz, t. ház, hogy ezekre nézve czélszerű intézkedések foglaltaínak a javaslatban, azonban én nagyobb súlyt fektetek a javaslatnak azon részére, a mely azokkal a személyekkel foglalkozik, a kik hivatva lesznek arra, hogy e törvényt az életbe átültessék. Az igazságügyi bizottság azt hangoztatja jelentésében, hogy ezen műveletek keresztülvitelére szakképzett birák fognak kineveztetni ki. Nem tudom ugyan, hogy a bizottság mit ért szakképzett birák alatt, de gondolom, hogy ő is kevesebb súlyt fektet arra, hogy az alkalmazandó egyénnek van-e ügyvédi diplomája vagy birói vizsgáról oklevele, mint inkább arra, hogy a kinevezendő egyének speciális telekkönyvi