Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

253. országos ülés jnnitts 2. 1886. gpg gyakorlattal bírjanak, mert ők fontos jogi körül­ményeknek tisztázására, okiratoknak megbirálá­sára és előkészítésére s más kényes dolgok tisz­tázásáralesznek hivatva s mert főkép ezen egyének­ben kell a legfőbb garantiát keresnünk arra, hogy az ezen törvénybe lefektetett elvek úgy menjenek át az életbe, a mint azt mi a rend helyreállítása czéljából óhajtjuk. Én tehát az igazságügyminister ur becses figyelmébe ajánlom az általam felem­lített szempontokat s nagy súlyt kérek fektetni a kinevezendő birák speciális gyakorlati képzett­ségére. A t. igazságügyminister ur életének leg­nagyobb részét az igazságügy szolgálatában töl­tötte el és épen e körülménynél fogva jól ismeri igazságszolgáltatási viszonyainkat és azokat az embereket, a kik az igazságügy szolgálatában álla­nak. Ennélfogva arra kérem az igen tisztelt igazság­ügy minist erurat, hogy méltóztassék kiváló figyelmet fordítani ezen kinevezések körül arra, hogy lehetőleg oly egyének neveztessenek ki a kérdéses állásokra a kik speciaüter telekkönyvi ügyekkel foglalkoztak vagy foglalkoznak s a kikben meg­nyughatunk ezen nagy fontosságú művelet czél­szerű keresztül vitele tekintetében. E szempontok inditottak engem arra, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadjam. (Helyeslés.) Pulszky Ágoston: Az előttem szólt t. kép­viselő urak oly részletesen fejtegették azokat az előnyöket, a melyek e törvényjavaslatból szár­maznak és oly tüzetesen magyarázták meg az abban foglalt intézkedéseknek helyességét és szük­ségességét, hogy habár magam is át vagyok hatva azoknak szükségességétől, nem akarok bővebben kiterjeszkedni azon előnyökre, a melyek szem­pontjából ezen törvényjavaslat elfogadásához hozzájárulok. Habár, t. ház, az idő nagyon előre haladt, mégis leszek bátor egy pár szót azokról az intézkedésekről mondani, melyek ezen törvény javaslat kapcsában netalán szükségesek lennének. De ne méltóztassék felszólalásomat ugy tekinteni, mintha én a ministerium részéről a törvényjavaslat benyújtásakor és az igazságügyi bizottság által ennek átdolgozásakor teljesíett munkának hasznos­ságát és tüzetességét kiesinyleném. Az előttem szólt t. képviselő urak részletesen kiterjeszkedtek a ja­vaslat szükségességére és üdvösségére, azért légy en szabad azon hálátlanabb feladattal foglalkoznom, hogy reá mutassak azon egyes magyarázatokra, melyek szerintem tán nem elég kimeritőleg vannak e törvényjavaslatban szabályozva, habár ezek irányá­ban indítványt jelen alkalommal nem teszek. Nem teszek pedig azért, mert meg vagyok győződve, hogy miután a törvényjavaslat oly természetű, hogy annak törvénynyé válta és keresztülvitele alkalmával úgyis hosszabb idő fog eltelni, mig minden irányban érvényesítve lesz és miután úgyis KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XIL KÖTET. számos tapasztalás fog ez idő alatt összegyűlni, melyeknek összességével ma senkisem rendelkez­hetik, mert senki sincs az országban, ki minden a telekkönyvek körül felmerülő bonyodalmat elmé­letileg vagy gyakorlatilag előre tüzetesen ismer­hetne ; miután mondom, erről meg vagyok győ­ződve, azt hiszem, hogy ugy a minister urnak, mint a törvényhozásnak alkalma lesz e tárgygyal még tüzetesebben foglalkozni és az esetleg pót­landókat pótolni. Mindazonáltal vannak bizonyos mozzanatok, melyekre már előzetesen rá lehet mutatni. Ezek közt kétségkívül a legfontosabb, — a melyre nézve nemsokára, e javaslat tör­vénynyé válása esetén még annak teljes keresztül­vitele előtt kellend intézkedni — az, hogy gondos­kodás történjék az iránt, hogyha a telekkönyvek kijavíttatnak, azok továbbra is tényleges állapo­toknak megfelelőleg készíttessenek, azaz, hogy ne következzék be az új telekkönyvekkel szemben a deteriorátió, folytonos romlása azon állapotnak, melynek szemlélői voltunk az utolsó 30 eszten­dőben és a mely kikerülhetlenűi kezdetét fogja venni azon perczben, melyben az első telekjegyzék vég­legesen telekkönyvvé alakittatik át és folyvást nagyobb mérvben fog elharapódzani, hacsak ennek ellenében erélyes rendszabályokhoz nem nyúlunk. Az igen t. igazságügyi bizottság erre vonat­kozólag megjegyzi, hogy szükségesnek látja el­térni azon javaslatoktól melyek erre nézve a mi­nisteri javaslat 73. §-ában foglaltatnak. Szüksé­gesnek tartotta kijelenteni, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a helyszínén mű­ködő közegek utasíttassanak, miszerint a birtok­változások jövőben való telekkönyveztetésének fontosságára a lakosságot, az előjáróságot és a községi és körjegyzőket figyelmeztessék, valamint kivánatos, hogy ez irányban a törvényhatóságok s a törvényhatósági tisztviselők utján is megté­tessenek a szükséges intézkedések. Elismerem, hogy az ily figyelmeztetések e tekintetben segíthetnek és elismerem másrészt, hogy azon igen draconicus rendszabályok, melyek az első ministeri javaslatban foglaltattak, túl­mentek a szükség határán és tán inkább lettek volna alkalmasabbak zaklatásra. De megvallom, a minísteri javaslat azon igen draconicus intézke­dései között és a bizottság indokolásában előtér j esztett és szerintem nagyon platonikus intézke­dések között tán meg lehet találni a hebyes közép­utat. Nem volt szerencsétlen gondolat a ministeri javaslat illető szakaszában, hogy az illetékkiszabá­si hivatalok és telekkönyvi hatóságok közt a birtok átruházásokra és változtatásokra vonatkozólag a contactus állandóan fentartassék, illetőleg, hogy az illető illetékkiszabási hivatalok kötelesek legyenek a tudomásukra jutott birtok változta­tási eseteket a telekkönvvi hivataloknak bejelen­40

Next

/
Thumbnails
Contents