Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-240

76 240, országos ülés máj*s 12. 1886. Ezen tisztek és altisztek kinevezése a népfölkelés felhívásakor csak a népfölkelés mozgósítottságának tartamára történik, alkalmaztatásuk és működésük kizárólag csak a mozgósítottság tartamára terjed ki, a népfelkelés feloszlatásával pedig megszűnik. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. Ivánka Imre: T. képviselőház! Mindenki tudja, hogy azon jutalom, melyben a katonák szolgálatukért egyáltalában részesülnek, anyagilag vajmi kevés. A jutalom főleg az a kiváló állás, a melyet világszerte elfoglalnak és az az elismerés, a melyet kiváló hasznos szolgálatukért egy vagy más kitüntetés alakjában nyernek. Hasonló helyzetben vannak azon tisztek is, a kik a népfölkelés vezetésével bízatnak meg. Anyagi nyereségre számot ő közülök sem tarthat senki, bármily nagy szolgálatokat tegyen is. De, hogy ha vitézség, vagy a hazának tett hasznos szolgálat által kitüntetik magukat és azon tiszti rangot, melyet a háború alatt kiérdemeltek, a magánéletben is megkívánják tartani, méltó, hogy erre a lehetőség meg legyen adva. Egyébiránt a tapasztalás ugy is azt mutatja, hogy hasztalan ennek megtagadása, mert hiszen látjuk, hogy a ki az országnak, mint katona kitűnő szolgálatot tett, ha már rég nem áll is szolgálatban, a közönség mégis megadja neki azt a czímet, a melyet ő annak idején magának kiérdemlett. Ennélfogva bátorkodom ezen szakaszhoz egy indítványt tenni, mely a monarchicus viszonyt és a fennálló szabályokat tekintve, következőleg hangzik: (olvassa) Ezen szakasz második bekezdésének második sorában e szavak közzé „és" „csak" beszúrandó „rendesen". A 9. §. végéhez pedig hozzáadandó lenne: „Oly egyének, a kik vitézségük vagy más hadi szolgálat által kitüntették magukat, tiszti rangjukat a honvédelmi minister útján benyújtandó kérelmiikre ő Felsége engedelmével béke idején is megtarthatják." (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Irányi Dániel: T. ház! nekem az első bekezdéshez van módosítványom. Ezen első bekezdésben az áll, hogy a népfölkelés tisztjeit őFelsége nevezi ki a honvédelmi minister előterjesztésére. Ugy a nemesi fölkelésről szóló számos törvény, mint a nemzetőrséget tárgyazó 1848-iki, nemkülönben az 1868-iki törvény, mely a népfőikelést rendezi, azt követelik, hogy a tisztekaz illető csapatok által választassanak egészen a kapitányig bezárólag. Én mindamellett nem ragaszkodom ezen régi rendelkezéshez, okulva a tapasztaláson, melyet magam is a csatatéren 1848-ban szereztem és a mely arra tanított, hogy egyéb okoktól eltekintve, a fölkelő sereg, a nemzetőrség, daczára a leghazafiasabb lelkesedésnek részben azért nem telelt meg mindig a benne helyezett bizalomnak, a hozzá kötött várakozásnak, mert a tisztek, a kik vezették, nem birtak a kellő tulajdonokkal, a kellő képességgel, mely háború idején megkívántatik. Azt azonban mindenesetre szükségesnek tartom, hogy a népfőikelés tisztjei magyar honpolgárok legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már a rendes hadsereget illető törvényeink is azt kívánják, hogy annak magyar részében, a magyar ezredekben tisztekül magyar honpolgárok alkalmaztassanak, nevezetesen: az 1790 : IX., az 1807 :

1. és az 1830: VII. és 1840: II. törvényczikk világosan azt követelik, hogy a magyar hadsereg illetőleg a hadseregnek magyar része magyar honpolgárokból álló tisztirraal láttassák el. Ez pedig annál szükségesebb anépfölkelésnél, mertezenrésze a fegyveres erőnek már a polgári éleibe visszavonult egyénekből állván, az ily egyén tagadhatatlanul nagyobb bizodalommal fog viseltetni azok iránt, kik ugyanezen hazának fiai, mint ha idegenek fogják vezetni az ellenség ellen. Azt nem lehet rósz néven venni, hogy a magyar ember idegenséggel viseltetik olyanok iránt, kik nem e hazának gyermekei, kik nyelvét talán nem is bírják, kik vele neméreznek, (ügy van! a szélső baloldalon) kiknek a haza dicsősége nem egyszersmind az Ő dicsőségük, a haza gyásza, szerencsétlensége nem az ő gyászuk és szerencsétlenségük egyszersmind. Ugyanazért azt kérem a t. háztól, hogy a 9. §. első sorában ezen szavak után „a népfölkelés tisztjeit" ezt méltóztassék beiktatni: „a magyar állampolgárok közül." (Helyeslésaszélsőbaloldalon.) Remélem, hogy ezen, ugy a törvényeken alapuló, mint igazságos és méltányos kívánsághoz maga a t, minister ur, valamint az egész ház hozzá fog járulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Hogy rövid legyek, egyszerűen kijelentem, hogy ugy Ivánka, mint Irányi képviselő urak módosítványait szívesen elfogadom. (Elénk helyeslés.) Mert nemcsak igen helyesnek és üdvösnek tartom azok ezélzatát, de magától értetőnek is, a mennyiben már a honvédségről szóló törvényben is ugyanazon határozmány benfogialtatik, hogy tudniillik honvédtiszt is csak magyar állampolgár lehet, vagy ha kinevezése alkalmával még nem az, köteles magának a magyar állampolgárságot megszerezni. Én tehát a magam részéről mind a két módosítványt szívesen elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Tekintettel a be-