Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-240

240. országos tlés május 12. 1886. 77 adott módosítványokra, bekezdésenként kell sza- | vazni. Az első bekezdés szövege nem támadtatván meg, elfogadtatik. Irányi Dániel képviselő ur azonban az első sorban ezen szavak után: „a nép­fölkelés tisztjeit" ezen szavakat kívánja beiktattatni: „a magyar állampolgárok közül". Azt hiszem a t. ház ezen módosítványt méltóztatik elfogadni. (Elfogadjuk l) Elfogadtatott. A második bekezdésben az előadó ur által tett irályi módosítást azt hiszem méltóztatik a t. ház szintén elfogadni. (Elfogadjuk!) Elfogad­tatott. Ugyancsak a második bekezdésben Ivánka képviselő ur az első sorban ezen szó elé „csak" e szót ^rendesen" kívánja beiktattatni. Azt hiszem ezt is méltóztatik elfogadni. (Helyeslés.) A szakasz végére ugyancsak Ivánka kép­viselő ur a következő pótlás felvételét kívánja: „Oly egyének, kik fitézségük, vagy más hadi szolgálat által kitüntették magukat, tiszti rangju­kat a honvédelmi minister útján benyújtandó kérelmükre ő Felsége engedelmével béke idején is megtarthatják." Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez is elfogadtatik. (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 10. §-t). Münnieh Aurél előadó; A ÍO. §. máso­dik bekezdése végén előforduló „kötelesek" szó helyett a jó hangzás kedvéért e szót kérem tétetni: „tartoznak". Szemnecz Emil: T. ház! E szakasznál számos nehézség merül föl a népfölkelés nyilván­tartására vonatkozólag, a mely nehézségek annál szembetűnőbbek, annál nehezebben legyőzhetőb­bek lesznek, mivel a honvédség nyilvántartása már is oly felesleges teherrel van összekötve, hogy a pótcsapat-parancsnokok alig képesek a rendel­kezésükre álló eszközökkel a nyilvántartást el­végezni. Talán nem lesz felesleges munka, ha követve Körösi Sándor képviselő ur példáját, ha nem is bocsátok előre praemissákat a magam biographiájából, hanem röviden felemlítem az óriási munkahalmazt, a melylyel a honvédparancs­nokságok terhelve vannak. Minden év elején a végelbocsátások szétküldése, a közös hadsereg­áltál átküldött anyakönyvek lefordítása, a mozgó­sítási és újonczozási munkálatok, a melyek 2 — 3 hónapig eltartanak, fegyvergyakorlatra előkészü­let, a fegyvergyakorlatokra behívások szétküldése, az őszi ujonczkiképzés beosztása, idézések szét­küldése, újonnan besorozottak számára anya­könyvek elkészítése, a jövő évi ujouczozásra elő­készületek mind igénybe veszik a honvéd pót­csapat parancsnokságok idejét s az év utolsó szakában a számos jelentéseken kívül, a melyeket minduntalan be kell terjeszteni, a végelbocsátások előkészítése. A honvédcsapat | parancsnokságok e munkahalmazt egy őr­mesterrel és a rendelkezésükre adott egy-két írnokkal kötelesek elvégezni. És az igen t. minis­ter ur a saját tapasztalásából meggyőződhetett arról, hogy ez oly feladat, a melynek megfelelni a rendelkezésükre álló eszközökkel alig képesek. Most következik a terhek növelése abból, hogy e javaslat a népfölkelésre kötelezetteknek nyilván­tartását is a honvédparancsnokságok kötelességévé teszi. Ma egy honvédzászlóalj állománya 1200— 1500 főre terjed ki. A népfölkelők száma átlag számítva, a mennyiben hiányoznak a statistikai adatok í.800,00O-re rug. Ekként a honvédzászló­aljnak 22,000 népfelkelő nyilvántartása jut fel­adatul. Elismerem, hogy a népfölkelés nyilvántar­tása, minthogy a fegyverbe szólítások nem idézé­sek, hanem felhívásokkal eszközöltetnek, vala­mivel könnyebb: ha azonban meggondoljuk, hogy a népfelkelési altisztek kijelölése, azonkívül egy­általában az egész népfölkelés keretének szerve­zése ugyancsak a honvédpótcsapat-parancsnok­ságok által lesz eszközlendő, meggyőződünk arról, hogy a most rendelkezésre álló erő elégtelen. E pontnál felmerül a kérdés, a melyet elő­zőleg bátor voltam a t. minister ur figyelmébe ajánlani, a honvédtisztikar szomorú helyzete. Most, a népfölkelésről szóló törvényjavaslat törvény­erőre emelkedésével ugyancsak e honvédtisztikar lesz megterhelve. A t. minister ur akkor, a midőn felhoztam a honvédségnél létező rossz előléptetési viszonyokat, azt válaszolta, hogy ez a keretrend­szer következése, hogy a honvédségnél a tisztek csak 10 — 20 év alatt jöhetnek előléptetésbe, holott a közöshadseregnél félannyi idő alatt avanci­roznak. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Nem mondtam! Szemnecz Emil: Erre nézve bátor vagyok felhozni azt, ha nem akarj a a t. minister ur az ada­tokat, elhinni, legyen szives elővenni és megtekin­teni a honvédség névkönyvét és abban meg fogja ' találni, hogy igazam van. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis­ter : De nem mondtam! Szemnecz Emil: De ha nem is akarja el­hinni, hanem idegességével akarja talán a t. házat félrevezetni, bátor vagyok jelenteni,hogy jelenleg a honvédségnél 34 századosi hely van a pótcsapat­parancsnokságoknál főhadnagyok által betöltve, pedig a honvédzászlóaljaknál a pótcsapatparancs­noki állás akkor, amikor a honvédség szerveztetett, kétségkívül századosokkal szándékoltatott betöl­tetni. Ezen állások közül, melynek a népfölkelésről szóló javaslat azt az óriási terhet nyakába dobja, a gyalogságnál 32, a lovasságnál pedig két állás mai­nap is főhadnagyok által van betöltve s ennélfogva nincs helyén a minister ur állítása, hogy a keret-

Next

/
Thumbnails
Contents