Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

72 239. országos ülés május 11. 1886. el, a mint kell, fogna tudni imponálni azon a helyen, | hogy ily makacskodás miatt ne szenvedjen kése­delmet egy nemzet óhajának teljesülése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) « A t. előttem szólott képviselő ur beadott egy módosítványt, a mely szerint a honvédséghez soro­zandó népfölkelés szolgálati és vezénynyelve a magyar legyen. A nrnister ur e módosítást el is fogadta, kijelentvén, hogy az máskép nem is contempláltathatott. Itt eszembe jut, hogy az 1868 : XLI. t.-ez. szerint a horvát-szlavón honvédség a magyar közös államczímer, de horvát színű lobo­gók alatt küzd és vezénynyelve is horvát. Es e jogot, mely nekik a honvédségre nézve megadatott, a népfölkelésre nézve nem akarom megtagadni. Méltányos akarok lenni oly joggal szemben, melyeket a közös törvényhozás Horvát­Szlavon országnak már megadott, Természetes, hogy a vezénynyelv magyar népföll élésnél ma­gyar, a horvátnál horvát lesz, amott a magyar nemzeti lobogó, itt a horvát színű lobogó fog hor­datni, de ugyanazon czímerrel. Azt hiszem, hor­vát képviselőtársaim nem fognak e felfogásommal ellenkezni; én módosítványomat az ő méltányos igényeikhez képest szerkesztettem. Jóformán csak ebben különbözik módosítvá­nyom az imént beadottól; továbbá abban, hogy én a zászlókérdést is beleveszem. Azt mondhatná a minister ur, hogy ez is csak részlet, mint az iga­zolványokról mondta; de a nemzeti symbolum oly szent részlet, mely érdemes arra, hogy törvénye­sen biztosittassék. Van szerencsém tehát a következő módosít­ványt benyújtani: A 7. §. a maga egészében meg­hagyatván, a következő új bekezdéssel toldatik meg : A sorhadhoz, illetőleg a horvát-szlavón hon­védséghez be nem osztott népfölkelés szolgálati és vezénynyelve a magyar, zászlója nemzeti. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hegedüs Sándor: T. ház ! Én is egy módo­sítványt vpgyok bátor indítványozni ezen szakasz­hoz: (Halljuk!) Az általános tárgyalás alkalmával a nemzetközi védelem szempontjából, mit ezen szakasz kimond, egy határozati javaslatot mél­tóztatott a t. ház elfogadni, melyben a kor­mány felhivatik, hogy erre vonatkozólag a külön­böző hatalmaknál megtegye a szükséges lépése­ket. Én azonban azt hiszem, hogy nekünk gondos­kodnunk kell arról, hogy addig is, mig nemzetközi megállapodások alapján akár szerződésben, akár pedig törvényben positiv jog intézkedik arról, hogy a népfölkelés nemzetközi védelem alá helyez­tessék, a népfölkelés, ha berendeltetik és igénybe vétetik, a hadsereg kiegészítő részének tekintes­sék és ennek következtében legalább is azon véde­lemben részesüljön, melyben a nemzetközi szokás­jognál fogva maga a hadsereg részesül. (Általános helyeslés.) j Ez okból, azt hiszem, szükséges lesz a 7. §. azon intézkedései után, melyek a nyelvre és jel­vényekre vonatkoznak, oda tenni azt, hogy kitün­tetendő, hogy a népfölkelés a fegyveres erőnek kiegészítő része; mert az által, ha oly intézkedések történnek, hogy már távolról észrevehető, hogy a népfölkelési csapatok a fegyveres erőnek kiegé­szítő részét képezik, akkor biztosíttatik számára a nemzetközi szokásjog értelmében azon védelem, melyet a hadakozó seregnek általában a nemzet­közi jog biztosít. Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy a 7. §. ezen szavai után: „nemzeti színű jel­vénynyel ellátandók" tétessenek ezen szavak: „és kitüntetendő, hogy a fegyveres erőnek kiegé­szítő részét képezik." Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfogadásra. (Általános helyeslés.) Suvich József: T. képviselőház! Midőn Tischler Vincze képviselő ur módosítványát elfo­gadom és a t. képviselő urnak a horvát érdekek iránti figyelmét köszönettel fogadnám, a horvát­országi képviselők megbízásából a t. képviselő ur módosításának néhány szóval való pótlását hozom javaslatba. (Halljuk! Halljuk!) Ezen pótlás Horvátország érzelmeit a leg­élénkebben érinti, a mennyiben tudjuk, hogy da­czára az 1868-iki törvények világos szavainak a nyelv kérdése az, a mely legtöbb súrlódásra adott alkalmat. Vájjon az ezen súrlódások alapját képező panaszok alaposak voltak-e vagy sem, azt most nem akarom fejtegetni. Nehogy azonban otthon új félreértések támadjanak, és nehogy küldőink bennünket mulasztással vagy léha eljárással vádol­hassanak, kötelességünknek ismerjük kérni a t. házat, hogy az általunk előterjesztendő javaslatot, elfogadni méltóztassék. (Halljuk!) Horvátországban a nemzeti párt, mely ben­nünket választva, olyan támadásoknak van kitéve, melyeket eltűrni igen nehéz és a melyeknek elhá­rítására szükséges, hogy a t. képviselőház bennün­ket támogasson. (Helyeslés.) Thaly Kálmán képvi­selő ur implicite jelezte ugyanazon szavakat, ame­lyek elfogadását indítványozni kívánom, de az általam hangsúlyozott tekinteteknél fogva bátor vagyok azon módosítványt ajánlani, hogy Tischler képviselő ur módosítványának végéhez tétessék: „tehátHorvát-Szlavonországokban a horvát nyelv." Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olmssa a mó­dosítást. Tischler Vincze: T. ház! Én részemről hozzájárulok módosítványom azon pótlásához, me­lyet a képviselő ur benyújtott, hanem arra kérem a t. házat, hogy — ha azt elfogadni méltóztatik, módosítványom akként módosittassék, hogy Ma­gyarországon a magyar, Horvát Szlavonországban a horvát nyelv legyen a szolgálati és vezénynyelv. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents