Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

70 239. országos ülés május II. 1SSS. van Körösi Sándor t. képviselőtársam igen tanulságos és saját tapasztalataival támogatott előadására. Én azt hiszem, hogy az 1848-iki lázas és nem sokára háborús idők nem voltak eléggé alkalmasak ily katonai büntető törvény meghozatalára és azért kénytelenek voltak, bármily rossz volt is a régi, azzal kínlódni. De ez semmit sem bizonyít a mellett, hogy azon törvények csakugyan jók volnának. Hiszen maga a t. képviselő ur is felhozta beszédében azt, hogy mikor Mária Terézia alatt behozatott ezen katonai inquisitorius eljárás, még akkor a polgári törvénykönyvben is divatozott az inquisitorius eljárás. Tehát ez egészen elavult korszakból való dolog, a mit okvetlenül meg kell változtatni. De még kevesebbet bizonyítanak a t. képviselő urnak saját élményei. Hogy a t. képviselő ur, mint hadbíró, meg volt elégedve a katonai törvényekkel, a ki a büntetések osztogatója, vádló és védő volt egy személyben és ezt nagyon természetesnek tartja annyival inkább, minthogy mint Fenyvessy képviselő monda, még az appellátákat is ő csinálta ; természetes, hogy készakarva magát nem blamirozta azon appellátákkal és ítéletekkel, de az a kérdés, hogy a kiket ő elitélt, azokat kellene meghallgatni, hogy meg vannak-e elégedve azokkal a törvényekkel és a képviselő ur ítéletével. Azt hiszem, hogy sem Beöthy Ákos képviselő ur, sem más, a ki felszólalt, nem állították azt, hogy a katonai törvények a hadbirákra nézve sérelmesek, hanem azt állították, hogy sérelmesek azokra nézve, a kik e törvények alá kerülnek. Minthogy Beöthy Ákos és Ugron Gábor képviselő urak előadásukban már teljesen kimerítették a hatodik szakasz ellen felhozható indokokat, én röviden kijelentem, hogy melegen pártolom Beöthy Ákos ur határozati javaslatát. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki se kivan, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Minthogy a t. ministerelnök ura kormány álláspontját, melyet minap jeleztem, ismételten és határozottan körvonalozta, tehát a határozati javaslatok el nem fogadása iránt nyilatkozott, én csak egyszerűen kijelentem, hogy sem Beöthy Ákos, sem Thaly Kálmán képviselő urak határozati javaslatait nem fogadhatom el. Egyrészt határidőhöz kötést, másrészt oly feltételek szabását, melyeknek teljesítése nem csupán tőlem függ, ha felelősségemet komolyan veszem, el nem fogadhatom. Bátor vagyok azonban Beöthy Ákos képviselő ur némely megjegyzéseire válaszolni. (Halljuk!) A forrásra nézve felhozta, hogy Kolb művéből merítette azon adatokat, hogy 14%-nyi volt a veszteség. Engedelmet kérek, veszteség és fogyaték közt igen nagy a különbség. Veszteség csak az ellenség előtt elesettek száma által áll be, mig a fogyaték lehet pillanatnyi betegség és szolgálatra képtelenség következtében és más dolog, mintha a sorokban golyó által 3—400 ember egészen elvész. Ha ily megkülönböztetéssel méltóztatik venni, elfogadom, de én a fogyatékra helyezem a súlyt. Nem akarok hosszas lenni (Halljuk! Halljuk!) és még csak azon észrevételére akarok válaszolni a t. képviselő urnak, mely szerint az újonczok száma törvény által lévén meghatározva, ez ellen a honvédelmi minister nem véthet. És ha a jelen törvény létre jön, akkor nem fog-e e részben is a törvény lenni irányadó ? De kérdem, miért ne véthetne a honvédelmi minister, ha épen akarna, az ellen, hogy a megszavazott újonczok számánál pár ezerrel többet állíttatna ? Ennek a lehetősége absolute nincs kizárva; de nem teszi, mert felelőssége nem engedi. És ha a jelen törvény létre jő, ezzel is ugy leszünk,' mint az újonczokkal; a felelősség nem fogja engedni a törvény áthágását. A mig valami bebizonyítva nincs, azt állítani bajos. A képviselő ur német idézettel élt, én is mondhatnám, hogy: „Die Nürnberger hängen einen erst, wenn sie ihn habén. (Derültség.) Méltóztatott hivatkozni a katonai büntető eljárás kegyetlen voltára, czélozva arra, hogy egy szerencsétlen, különben derék kapitány agyonlőtte magát. Engedelmet kérek, erre azt hozhatnám föl, hogy hány szobalány ugrik le a harmadik emeletről, (Élénk derültség) a mint ez, ugy az sem bizonyít magában semmit. Ugron Gábor t. képviselő ur azt állította, hogy ha a katonát halálra Ítélik, lehúzzák róla a katonai ruhát, hogy polgárruhában akasztassák fel. Ezt határozottan tagadom. Mert valamint a polgári egyént, ha az elitéltetik, fegyenczruhába öltöztetik, ép ugy a katonára is, ha halálra ítéltetik, fegyenczruhát adnak. A polgári ruhát tehát fegyenczruhával öszszetéveszteni gusztus dolga. (Élénk tetszés.) Thaly Kálmán t. képviselő ur részéről beadott módositványt nem fogadom el, mert az egyik része a katonai törvénykönyv előterjesztésére vonatkozik, illetőleg, hogy a népfölkelésnél csak azon katonai törvénykönyv legyen mérvadó, mely a törvényhozás által elfogadtatott. Ez vonatkozik, a mi ugyan egyértelmű avval, a mit Beöthy t. képviselőtársamnak már mondtam, egyátalában a katonai törvénykönyvnek előterjesztésére. A másik része pedig vonatkozik arra, hogy igazolványnyal láttassék el. Az természetes, hogy ing nélkül sem hagyhatjuk a legényeket, mert az kell, igazolvány is kell, törvénykönyvben nincsen előírva, pedig az összes hadsereg és a honvédség avval el van látva. Ez rész-