Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

62 239. országos ülés május 11. 1SS6. tékokra. Egyebek közt ma felhozta a fejedelem esküjét és ha nem csalódom, Deák Ferencznek egy feliratát, azt hiszem 1866. év második feléből. Én most nem nézhettem utána, csak fejből mondom, de gondolom, hogy ebben a feliratban ez volt: „Hivatkozik Felséged vallásos érzelmeire. Mi tisztelettel hajlunk meg Felséged vallásos érzelmei előtt. De Felségednek utódai is vannak, azért van nekünk törvényes biztosítékokra szükségünk." Ilyen törvényes biztosítékot említett a minister ur maga is, hivatkozott felelősségére. Gondolom t. képviselőház, nem a politikai felelősséget értette, hanem a törvényes felelősséget, a melyet az 1848-iki törvények megállapítanak és a mi arra szolgál, hogy ha a törvény megsértetik, az megtoroltassék. En nagyon köszönöm a t. minister ur e megjegyzését, mert ez alkalmat ad nekem, még jobban bebizonyítani, hogy a helyzet most még rosszabra változott. Mert, t. képviselőház, hogy álltunk előbb e tekintetben ? Meg volt határozva világosan a póttartalék létszáma. Hát ha csak egyetlen egy ujonczczal többet rangiroztak be a póttartalékba, megvolt a törvényhozás kezében a fogantyú, az a biztos alap, a melyen a t. minister urat felelősségre vonhatta. Ez a biztos fogantyú most kisiklott kezeink közül. Ez a biztos alap egy bizonytalan alappal cserélődött fel. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mikép vonjuk a minister urat felelősségre, ha ö illetéktelen módon felemelte a létszámot, mikor az nincsen meghatározva, mikor nincsen a keze megkötve, hogy ő abból az első osztályú népfölkelésből mennyit vonhat be a póttartalékba és mikor még az időpontot illetőleg is a minister ur arra hivatkozik, hogy ezt annyiban fogja, vagy lehet tenni, a mennyiben ä honvédelem érdekei megkívánják? T. ház ! Ez tisztán egyéni appreciatio dolga. Oly tág keretű és értelmű meghatalmazás, hogy ezen négylovas kocsival lehet keresztülhajtani. (Ugy van! a baloldalon.) Mert t. képviselőház, jót merek állítani róla, hogy e házban nincsen két ember, aki arra a kérdésre nézve, hogy valamit a honvédelem érdekei miként követelnek meg, egyetértene. Legfölebb talán a minister ur és Pulszky Ágost képviselő ur értenek egyet. (Deiültség a baloldalon.) Mert „Zwei Seelen und ein Gedanke, zwei Herzen und ein Scblag". (Derültség. Tetszés a baloldalon.) Azért hozom fel Pulszky Ágost t. képviselőtársamat, (Sálijuk!) mert ő épen tegnap egy kis privatissimumot tartott. Hát ha tisztelt képviselőtársam azt hiszi, hogy ha a minister ur illetéktelenül felemeli azt a póttartalékot, ha ő a 48-iki törvények értelmében ezen törvény megsértésének alapján a vétkes ministert felelősségre vonhatja, akkor gratulálok t. képviselőtársamnak, mert oly problémát oldott meg, a mely, nézetem szerint, a kör négyszögesítéséhez hasonló. Én, t. képviselőház, ily művész nem vagyok, a t. képviselő úrtól közjogot nem tanultam s annak következtében azt állítom, hogy ennek a törvénynek folytán minden biztosíték egyszerű fictióvá vált és mi elértük azt, a mi majdnem képzelhetetlen: magával a törvénynyel játszuk ki a törvényt; mert a törvénynek világos rendeletei nem változtattak meg, hanem kerülő úton tétetett lehetővé azoknak kijátszása. (Ugy van! balfdől.) Ezek után, t. ház, áttérek felszólalásomnak tulaj donképi tárgyára. Bátor leszek egy határozati javaslatot benyújtani, (Halljuk!) mely igy szól : (Olvassa) „A kormány utasíttatik, hogy a közös hadügyministeriummal, valamint az osztrák ministeriummal egyetértően még a jelen országgyűlés tartama alatt tegyen előterjesztést arra nézve, miszerint a jelenleg érvényben álló katonai büntető eljárást a mai kor igényeinek megfeleíőleg, ugy a vádelven, szóbeliségen és nyilvánosságon, valamint a bizonyítékok szabad mérlegelésén, méltatásán és a vádlott külön védelmén alapuló eljárással helyettesítse." (Helyeslés balfélől.) T. ház ! Midőn arról van szó, hogy parlamentáris gyakorlat szerint ezt az indítványt indokoljam, némi tekintetben feszélyezve érzem magamat, mert én azt hiszem t. ház, hogy az egész ház kivétel nélkül olyannyira meg van győződve a mostani eljárásnak rosszaságáról, hogy ha én azt indokolnám, hogy ennek reformáltatni kell, akkor ugy tüntetném fel a házat, mintha magát ezzel a mostani eljárással azonosítaná. Tán nem szükséges többet mondanom, t. képviselőház, hisz Fenyvessy Ferencz t. barátom már beszélt a minap arról, hogy a mostani eljárás Mária Theresia királynő idejéből 1768-ból származik ; alapszik ez inquisitorius elven; van ebben speciális és generális inquisitió. A mi a mostani büntető eljárásnak legnagyobb garantiáj vádnak és védelemnek paritása, ebben nincsen meg. A vádlott maga tisztán csak vizsgálati objectum; az egész eljárás az auditor kezében van concentrálva, ki vádló és védő egy személyben, ki megteszi előterjesztését. Ha mármost, t. ház, tekintetbe vesszük azt, hogy annak a vádlottnak védelmezője nincs, hogy ő az aktákba bele se tekinthet, hogy nincs jelen az előterjesztésnél és azt nem ellenőrizheti; ha más oldalról látjuk azt, hogy azon auditor rokonszenve, hanyagsága mennyire képes az egész tényállást más színben feltüntetni: be kell látni mindenkinek, hogy ezen eljárás a jogvédelemnek minden biztosítékát nélkülözi. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A nagy közönség keveset tud, t. ház, ennek az eljárásnak a működéséről, csak néha, ha történik egy-egy megdöbbentő esemény, a mely a figyelmet arra irányozza. így történt — gondolom — azelőtt pár héttel, — legalább igy volt a lapokban olvasható — hogy egy kapi-