Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

23!) országos ülés képviselő ur módosítván) a tulaj donképen az Ivánka Imre képviselő ur módosításának csak a második részére vonatkozik, azt hiszem, a legczélszerübb lesz először az Ivánka Imre képviselő módosítványának az első részét tenni fel s azután tenni fel a második részét, a mely ha el nem fogadtatnék, Ernuszt Kelemen képviselő ur módosítványa volna szavazásra felteendő, ha elfogadtatnék , Ernuszt képviselő ur módosítványa elesnék. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e Ivánka képviselő ur a harmadik bekezdés végszavai után beiktattatni kivánt módosításának első részét elfogadni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) E szerint kijelentem, hogy elfogadtatik. Kérdem most a t. házat, méltóztatik-e ugyancsak Ivánka Imre képviselő ur kérdéses módosítvänyának második részét elfogadni,igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a módosítás második részét és igy Ernuszt Kelemen képviselő ur módosítása elesett. Kérdem most, méltóztatik-e a Tóth Ernő képviselő ur módosítását, a mely eszerint 6-ik bekezdést fogna képezni, mint 6-ik bekezdést elfogadni, igen vagy nem? (Félkiáltások: Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Következik a 6-ik szakasz. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Münnich Aurél előadó: T. ház! Ezen szakaszhoz irályi módosítást van szerencsém benyújtani, amennyiben kérném, hogy ezen szó „feloszlatása" helyett, méltóztassanak elfogadni, hogy ezen szó tétessék „elbocsáttatásnk" és pedig azért, mert annak tulajdonképi értelme itten nincsen. „A népfölkeléshez szolgálattételre beidézett egyének, a behívás napj ától fogva feloszlatása napj áig"; itten a népfölkelésre vonatkozik szó, pedig az egyénekre kell, hogy vonatkozzék; tehát ugy fogom kérni ezt módosítani, hogy aztán igy hangozzék ezen pont: „A népfölkeléshez szolgálattételre beidézett egyének a behivás napjától fogva elbocsáttatásuk napjáig" stb. (Helyeslés.) Ajánlom módosítványomat elfogadásra. Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Helyre!) Mielőtt felszólalásomnak valódi tárgyára áttérek, méltóztatik megengedni, t. képviselőház, hogy egy-két tényleges rectificatiót tegyek. (Halljuk!) Megtehettem volna azt már tegnap is,'de miután már ehhez a szakaszhoz fel voltam iratkozva, nem akartam a t. háznak figyelmét kétszer igénybe venni. (Halljuk!) A honvédelmi minister ur a tegnapi napon kétségbe vonta némi tekintetben azoknak az adatoknak a hitelességét, melyeket én a francziaporosz háborúra vonatkozólag felhoztam, a menynyiben én a veszteségeket 14%-ban állapítottam meg. A t. honvédelmi minister ur azt mondta erre, május 11. 18S6. g| hogy több: 40—50%. Én adataimat ebből a könyvből vettem: „Handbueh der vergleichenden Statistik" Kolb-tól Itt vannak a számok a 16-ik lapon részletezve. Méltóztassék a t. minister ur ezt a kis differenciát Kolb tanárral elvégezni, a jövő kiadásban fel is lehet azokat venni; a hadügyministerek igen fognak örülni rajta, de azok a kiket illet, talán kevésbé. Másik megjegyzésem a szombati beszédre vonatkozik s ezen megjegyzést akkor azért nem voltam képes megtenni, mert beszédem nem volt kezemnél és nem tudtam a dolgot ugy apróra, hogy a t. minister ur félreértését helyreigazíthassam. Ha ezt teszem, t. ház, ez nálam igazán nem Rechthaberei-ból történik, de méltóztatnak meglátni, hogy ez a kérdés igen fontos s megérdemli, hogy egy kicsit tisztáztassék. (Halljuk!) A differentia köztem és a t. minister ur közt egyebek között abban talál kifejezést, hogy szerintem ez a törvény megadja a lehetőséget, a hadsereg létszámát illetéktelenül felemelni. A t. minister ur ezt ugy akarta megczáfolni, hogy azt magyarázta ki az én szavaimból, mintha én ezt ugy értettem volna, hogy ez a békében fog történni. De ezt én nem a békére értettem, hisz én nagyon jól tudom azt, hogy a békelélszám meg van határozva, 269,000 ember, van azután háborúlétszám 800,000 ember és a póttartalékkal 880,000 ember, tehát erre békében szükség nem lehet s ennek értelme nincs. Ezt én, t. ház, világosan a háború alkalmára értettem és megmondtam, hogy az, hogy ez háború esetére történik, közjogilag semmi tekintetben különbséget nem tesz; hiszen a létszám épen háború esetére szokott meghatározva lenni. Igyekeztem aztán a dolgot megmagyarázni s elmondtam azt, hogy miután a mozgósítás a háború előtt szokott megtörténni, miután a népfölkelés behívása is a háború megkezdése előtt történhetik, meg van rá a törvényes lehetőség. Ha tehát, t. ház, megtörténik ez, még mielőtt csak egyetlen egy puska is elsült volna, megvan a lehetőség arra, hogy ez az első osztályú fölkelés berangiroztassék a közös hadsereg állományába. Mert ezt illetőleg nincsen semmiféle korlát, mert nincs meghatározva a létszám, hogy az mily mérvben és mennyiségben történhetik s aztán az időpontot illetőleg sincs semmi praecis, határozott szabály. Az én érvelésem, t. ház, nem abban eulminál, hogy egyik vagy másik kormány mit fog tenni, vagy mit nem fog tenni; hanem eulminál abban, hogy miután a törvényes korlátokat lerontották, itt meg van egy ^kivételes pouvoir és a kormány kezébe adatik az a hatalom, mely eddig az országgyűlés kezében volt. Ez itt t. ház, a punctum saliens, ez a döntő ténykörülmény, ez az, a mit meg kellett volna ezáfolni. Ezek ellen hivatkozott a minister ur biztosi-