Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-239
239. országos ülés május 11. 1886. 59 revén ide állítani nem lehet, (Helyeslés jóbbfelöl) hanem azt, hogy ha az egyes csoportok felhivatnak, azokon belül igenis korosztályonként történjék a behívás, azt igenis elfogadom. Hanem ha mereven kijelentenők azt, hogy a népfölkelés-kötelesek csakis korosztályonként hivassanak be, mi lenne ennek következése? Az, hogy midőn nép fölkelési kötelesekre szükség van, első sorban kénytelen volnék különbség nélkül beidézni apóttartalék nyilvántartásában állókat, minthogy a póttartalékot amúgy is a hadsereghez tartozónak tekintem. Ezek különböző korosztálybeliek. Azután következnének a felmentettek; ezek megint különböző korosztálybeliek. Végül következnének a visszahelyezettek, tudniillik azok, a kik sem fel nem mentettek, sem be nem osztattak, hanem az ujonczozás alkalmával alkalmatlanoknak ismertetnek fel és ennélfogva a hadmentességi díjat fizetik. Ha tehát szorosan korosztályonként történnék a behívás, akkor össze kellene keverni a cathegoriákat és igy egészen különböző minőségű legénységet kapnánk, a melylyel lehetetlenség boldogulni, mig ellenben, ha a bizonyos cathegoriákba való beosztást tartjuk szem előtt, akkor sokkal könnyebb a beidézés is. Ha a póttartalék kimerül, először beidéztetnének a pöttartalék nyilvántartásában állók. Ez egy cathegoria és az által, hogy az illetők a póttartalék nyilvántartásában ben vannak, már jelezve van az, hogy bizonyos kötelezettségük van. Tehát ezek hamarább idézendők be, mint a fölmentettek. Ekkor aztán következnek a fölmentettek. A fölmentettek közül igen sokan lesznek, a kik hadi fáradalmakra képesek, mig ellenben a visszahelyezettek közül már ilyenek sokkal kevesebb számban lesznek. Ily intézkedéseknél, mint bölcsen át méltóztatnak látni, a katonai szempont lép előtérbe, igy tehát a behivási módozatokat is e szempontból kell megítélni. E szempontból azonban Ivánka Imre képviselő ur ebbeli módosítványa czélszerübb s azért kérem, méltóztassék azt elfogadni.A mi a 19 éveseket illeti, azok az első népfölkelési osztályban úgyis mindig utoljára hivatnak be. Lükő t. képviselő ur azon indítványát, végül, mely szerint az egész szakasz a véderő-bizottsághoz lenne utasítandó, nem tartom indokoltnak, minthogy a szóban levő kérdés a véderő-bizottságban úgyis alaposan megvitattatott. De méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek azok egynémelyikére, miket Ernuszt Kelemen t. képviselő ur mondott. (Halljuk !) A garantiákra nézve felhozott érvelést már Ivánka Imre t. barátom megczáfolta. De hivatkozott a t. képviselő ur Deák Ferenczre, a kire nézetem szerint is minden alkalommal helyesen lehet hivatkozni, tekintve mind személyét, mind ama kegyeletet, melylyel iránta valamennyien pártkülönbség nélkül i viseltetünk. Csakhogy azt hiszem, nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy épen Deák Ferencz ismerte el az általa készült felirati tervezetben a királyi esküt bő garantiának. Továbbá azt hiszem, hogy az 1868. évi törvényhozás bizony nem volt kevésbé alkotmányos érzületű, mint mi vagyunk mai napság,az pedig a védtörvények e részbeni határozmányait mégis teljes nyugvással elfogadta. Én tehát azt hiszem, hogy ha az 1868-ki törvényhozás belenyugodhatott ezen határozmányokba: ugy mi is minden legkisebb aggály nélkül belenyugodhatunk a most javaslatba hozott e határozmányokba. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán t. képviselő ur azon kérdéssel fordult hozzám, hogy egy nagy háború alkalmával, midőn a póttartalék a hadsereg törvényes létszámának fentartására nem elegendő s ez okból a népfölkelés elrendelendő, miként fog a kiegészítés történni, tekintettel a fegyverek különbségére, hogy zavar ne idéztessék elő. E kérdésre a következő felvilágosítással szolgálok. (Halljuk!) A népfölkelési csapatok, mint olyanok, sohasem fognak a működő sereg kiegészítésére fordíttatni, mert azoknak külön rendeltetésük van, a mint már előbbeni felszólalásom alkalmával bátor voltam jelezni. Az esetleges kiegészítésre különböző csapatok lesznek fentartva. Midőn tehát beáll annak a szüksége, hogy a működő sereg kiegészítéséről gondoskodás történjék, midőn tudniillik a most már béke idején rendszeresített és a mozgósítás első pillanatában felállítandó úgynevezett pótcsapatok a honvédségnél és pótzászlóaljak a közös hadseregnél kimerittettek, midőn előre láthatólag beáll a szüksége annak, hogy ezek pótlására az illetők készen álljanak, akkor be fog idéztetni a népfölkelésre kötelezetteknek ezen czélra szánt első csoportja, tudniillik a póttartaléki nyilvántartásban állók. Ezek megint en reserve tartatnak apótzászlóaljaknál s midőn felhívás jön, hogy a kiegészítésre szükség van, akkor ezekből a szükséges számú legénység pótoltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a fegyvereket illeti, természetes, hogy egy és ugyanazon csapatban csak egy és ugyanazon fegyver lehet, mert különben a különféle töltény-szükséglet miatt nagy zavar támadhatna az ellenség előtt. De e részben kellőleg van gondoskodva fegyverekről, amennyiben ahadügyminister bizonyos számú százalékban mindig rendelkezik fegyverekkel, valamint a honvédség is bizonyos számú tartalékfegyverekkel rendelkezik, úgyhogy a kiegészítésre kimozdított legények ezen tartalékfegyverekkel minden pillanatban elláthatók. A fegyverek dolgában tehát absolute semmiféle zavar és nehézség nem támadhat. (Helyeslés jóbbfelöl.) Egyébiránt ezek a régi, de még használható fegyverek, mily eket a múltkor jeleztem és a melyeket Ugron G-ábor t. képviselő ur hasznavehetetleneknek
