Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

és május 11. 1S86. 5g 239. országos ül illusoriussá teszi, mert at. kormány budgetjogunkkal nem törődik semmit. A másik biztosítéka alkotmányunknak e tekintetben az ujonczmegszavazási jog, mely, legalább az én felfogásom szerint, a mely meglehet, hogy téves, azonban szabad meggyőződésem kifolyása, korlátolva van. Ha ezen második sarkalatos biztosítékát alkotmányunknak sértve látom, akkor azt hiszem, hogy az a modor, a melyet használtam, a legkevésbé sem volt túlzó. (Helyélés a haloldalon.) És engedje meg a t. minister ur, a kinek loyalis eljárását én méltányolom, mert becsülöm benne, hogy mint katona, határozottan katonai szempontból kiindulva akar mindent, a mit meggyőződése szerint szükségesnek tart; de engedje meg, hogy ily állítások velünk szemben nem tárgyilagosak. Csak egy pontot veszek ki beszédéből. 0 akkor szives volt azt állítani, hogy mi a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotásától akarjuk függővé tenni az egész intézkedést. Bocsánatot kérek, én attól függővé nem akartam tenni, mert akkor az egész törvényjavaslatot sem fogadtam volna el. Én csak azt mondottam, hogy ha már ezen katonai igazságszolgáltatás alá vettetnek az illetők, melyet sem ő, sem Pulszky Ágost t. képviselő ur tegnap nem védett, hanem melynek rosszaságát elismerte, kötelességünk garantiákat keresni. Mi a garantia ? Nekem első sorban garantia, ha a t. minister ur kijelenti, hogy még ez ülésszak alatt törvényjavaslat be fog terjesztetni, mely katonai igazságszolgáltatási tekintetben humánus, korszerű bánásmódot biztosít. Nem fogadhatom el a minister ur utalását Poroszországra, hanem utalok Oroszországra, hol pár év alatt megtörtént a katonai büntetőtörvény életbeléptetése, a mi mutatja, hogy ez lehetséges. Nem mondtam én, hogy a behivottak ugyanazon elbánásban részesüljenek, mint a polgárok, hanem azt mondtam, hogy a szigor érthető, de adjuk meg azoknak, kiket ily szigorú elbánás alá vetünk, a kellő védelmet. (Élénk helyeslés halfelöl.) És ez volt az, a mit én a garantia alatt értettem. Azt mondja a minister ur: „garantiák követeltetnek a t. ház azon oldaláról —valószínűleg minket értett — hát nem elég garantia a király ünnepélyes esküje? az alkotmányos kormány felelőssége? a törvényes, alkotmányos jogok törvénybe foglalása?" A mi a királyi esküt illeti, engedje meg a t. minister ur, hogy ne az én, hanem a legalkotmányosabb, legloyalisabb férfiú szavaira utaljak, ki azt mondotta: „Nem szabad összetévesztenünk a fejedelmet a kormánynyal." (Élénk helyeslés balfelől) Nekünk semmi közünk ő Felsége esküjéhez. Tudjuk, hogy ő, mint alkotmányos király, kötelességeit teljesíti. De szomorú volna, ha csupán az esküre lennénk utalva és mint népképviselők, ne tudnók jogainkat máskép is megvédeni. (Élénk tetszés halfelSl.) De a minister ur maga megfelel erre az argumentumra, azt mondván: „az alkotmányos jogok törvénybe foglalása." Hisz mi ép ezt akarjuk. De micsoda törvény az, melynek értelmezése sokféle lehet, midőn pedig csak tiszta, félreérthetlen, határozott törvények alapján vonhatjuk felelősségre a kormányt és ha az igen t. minister ur, kiről felteszem a legjobb akaratot az alkotmányosság iránt, azt akarja, hogy őt, az alkotmányosságot kellőleg valakire utaljam, engedje meg, hogy oly egyénre hivatkozzam, kinek mind a trón, mind a haza iránti szeretete, mind a szabadelvűsége előtte is minden kételyeken felül áll. Ez Deák Ferencz. És mit mondott ő számos beszédében, melyeknek tanulmányozását és olvasását igen ajánlom a minister urnak. (Derültség a haloldalon) Mi azt mondtuk, hogy mielőtt ily törvényt hozunk, adatokat kívánunk és erre hivatkozott Beöthy Ákos t. képviselő ur. A miket minden almanachban vagy könyvben olvashatunk, azok nem adatok. És hogyan értelmezte Deák Ferencz az njonczmegszavazás jogát ? Csak egy töredéket fogok 1840. február 20-án tartott beszédéből felolvasni. (Halljuk f) „0 azt hiszi, hogy Magyarország akkor, midőn katonai segedelmet ajánl, a nép erejét és ujonczok szükségét tekinti meg előbb és ezt is kell megtekintenie, valaminthogy a választmány is azért volt kiküldve, hogy a szükséges adatokat megtudja, nehogy a nemzet szükségfeletti ujonczokat ajánljon, mert szükségfeletti ujonczokat ajánlani kettős tekintetben káros; először, mert az adózó nép kebeléből kedvesei kiragadtatnának; káros másodszor a nemzeti oconomiára nézve, mert az által számos munkáskéz vétetik el a nemzettől, következőleg ha a nemzet szükségen felül ajánlja meg a katonákat, polgári kötelességét szegi meg és a helyett, hogy hasznot tesz, kárt tesz." Ezt mondta Deák Ferencz. Ebből látjuk, hogy igenis, szükséges az adatokkal komolyan foglalkozni és hogy a védelemnek minden megajánlásánál okvetlenül szükséges a nemzetnek erejét és mindenféle viszonyait tekintetbe venni. De azt is megmondja, hogy „nemkötelességszegés, nem bün a nemzet iránt és nem lazítása a népnek, ha az ember az ujonczokat nem szavazza meg", vagy egy ily törvényjavaslatot gáncs alá vet és annak elvetését követeli; kivált hogy ha vannak olyan esetek is, a midőn bizonyos sérelmek orvoslását követeljük. Most azt állítják, hogy nincsenek sérelmes országgyűlések; én az imént jeleztem, hogy a nemzet már évtizedek óta kívánja és sürgeti a katonai büntető eljárás reformját. Ez meglehet, nem sérelem talán azoknak, a kik annak súlyát nem érzik, de bizonyára sérelem azokra, kik annak hatása alatt állanak. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.)