Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-239
239. országos ülés május 11- 1886. 55 egyéb tekintetekből 12 évig. élvezték a-mentesség előnyeit, a harez óráján jelenjenek meg, de természetesen nem minden kiképzés nélkül s azért gondoskodni kell egy bizonyos idei, például 8 heti kiképeztetésükről. Én tehát azt indítványozom, hogy a behívás korosztályok szerint történjék, a legfiatalabbakon kezdve, kivévén a 19 éveseket. Indokolja ezt a méltányosság szempontja is, mely azt kivánja, hogy a fiatalabbak hivassanak fel, kik a nagyobb teher elviselésére képesebbek, de a hadi tekintetek is kívánják ezt, mert ezek lévén a legjobb erőben, legalkalmasabbak a nagy erőfeszítésekre. Kivánja azonban ezt a nemzetgazdászati szempont is. Nem akarom ezt hosszasan fejtegetni, beszéltünk már erről és ismerjük ennek fontosságát. Ezen alapulnak a szomszéd államok törvényei, a porosz törvény, melyet majdnem mindenben utánoztunk s alig van ezen törvényjavaslatban más eszme, mint a mi megvan a porosz törvényben is. De ugyanez foglaltatik a 68-iki törvényben is, mely a tartalékosokra nézve kimondja, hogy először az ifjabbak hivandók be; s ugyanez foglaltatik az 1882 : XXXIX. törvényben. Hogy a 19 éveseket nem kívánom behivatni, annak indokolásául egyszerűen utalok a gyakorlati tapasztalatokra. Hallottuk a t. minister úrtól számtalanszor említeni, mily nehéz a kellő százalékot a 20 évesek közül megkapni és mily roppant nagy azon veszteség, mely ezek között észlelhető. Még súlyosabb volna a helyzet akkor, ha a 19 évesek is a tervezett módon igénybe vétetnének. De minthogy már t. barátom felszólalásával foglalkozom, engedje meg, hogy visszatérjek arra, a mit a múltkori felszólalásomra mondott. Én magyarázván az 1868-iki védtörvények szellemét, Ivánka t. barátom azt mondotta, hogy ő competensebb azok magyarázására, mert ő azoknak mintegy alkotója volt. Megvallom, ezen nyilatkozat meglepett, mert én e tekintetben eddig máskép voltam informálva. Én ugy tudtam, hogy az 1868-iki védtörvényeket Kulin hadügyministersége alatt államtitkára Forster, a ki később minister lett, készítette Austriában és minthogy akkor nekünk mégnem volthonvédelmi ministerünk, gróf Andrássy ministerelnök meghívására megjelent a bizottságban, melyet az országgyűlés kiküldött és ott indokolta az erre vonatkozó javaslatokat, melyek el is fogadtattak. Azt soha sem hallottam, hogy t. barátom elaboratumáról volt volna szó, sem azt, hogy Hollán Ernő, a ki akkor képviselő volt, ezen törvényekre vonatkozó javaslatok tárgyalásánál felszólalt volna, mert — a mennyire tudomásom van — Hollán Ernő, felszólalt a kiegyezési törvény 11. §-ánál, melyben ő határozottan két irányt akart kijelölni ós érvényre juttatni, tudniillik a.Felség és a nemzet jogait. Ez az 1867-iki tárgyalásokban olvasható. Azért hoztam ezt elő, mert igen t. barátom magyarázataimat és eombinatióimat a 68-iki törvény alapján ezen argumentummal akarta megsemmisíteni. Azt azonban tudom, hogy igen t. barátom a viták folyamában határozottan és igen szép szavakban kikelt az akkori javaslatok azon része ellen, a hol a hadügyministerről van szó és azon nézetének adott kifejezést, hogy ez által az ország jogai súlyos csorbát szenvedtek. Sajátságos, hogy most, midőn e jog ismét törvénybe iktattatni szándékoltatik, a jelenlegi honvédelmi minister ur, nem tudom melyik elvtársamnak, azt felelte, hogy micsoda beszéd az, hogy a hadügyministernek ki lesz szolgáltatva az ország joga, hisz itt van ő. Én az előadottakból bátran merem azon következtetést vonni, hogy az igen t. honvédelmi minister ur ezen arguínentatiót helyesebben alkalmazhatta volna Ivánka t. barátom ellen, mint mi ellenünk. (Ugy van! a baloldalon.) De továbbá Ivánka t. barátom megtámadta modoromat, melylyel álláspontomat védelmeztem. Bocsásson meg, de jól tudhatja, hiszen már régen ismerjük egymást, hogy nem természetem a szenvedélyesség és támadás. Én az egész ügyben tárgyilagos voltam és soha személyről nem szóltam ; és nem követtem Ivánka Imre t. barátom eljárását, ki ép ugy, mint egy másik képviselő ur, megtámadott bennünket, kik pedig minden beszédünkben kifejezést adtunk annak, hogy mi megadunk mindent a haza és a trón védelmének, a minek szükségéről meggyőződtünk és a mire a nemzet gazdasági és physicíii képessége megvan és ezt tagadásba vette. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ezen készségünket az igen t. minister ur elismerte és igy ezen állítását t. barátomnak helyesen megczáfolta. (Ugy van! a baloldalon.) E mellett midőn hivatkoztam arra, hogy a kellő garantiákat biztosítani kell és a képviselő • nek. ha egy törvényt alkot a trón és haza védelmére, más oldalról viszont gondoskodnia kell arról, hogy a nemzet jogai is védve legyenek, akkor kihagyják „a kellő garantia" szót és reám akarják fordítani, hogy minden ellentétes véleményt kizárok, mindenkinek véleményszabadságát korlátozni akarom és más véleményt, mint a magamét, nem ismerek el. Bocsánatot kérek, ez sem volt tárgyilagos eljárás. (Ugy van! abaloldalon.) De, ha szenvedélyesebb lettem volna, erősebb kifejezéseket használtam volna is, ne csodálkozzék azon sem az igen t. képviselő, sem az igen t. minister ur, én lelkestől-testestől alkotmányos ember vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) Én az alkotmány garantiáit két sarkalatos dologban látom. (Halljuk!) Ezek közül az egyik a budget megszavazásának joga ós ez p utón szabályozása az egész kormányzásnak. És azt látjuk, hogy előttünk fekszik egy törvényjavaslat, a mely ezen jogunkat
