Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-238
50 238, országos ülés május 10.1886. Majd erre is reá térek, nem maradok adós. A mi a korosztályonkénti behívást illeti, erre nézve Pulszky Ágoston t. képviselő ur (Derültség és mozgás a szélső baloldalon) nyilatkozott. A negyedik szakasz tisztán csak a nép fölkelés felhívásáról, annak tartamáról, hogy meddig tartható együtt és feloszlatásáról szól. Egyéb nincs benne.Nem fogadom el a negyedik pontra yonatkozó móclosítványt sem, bár azt egyébiránt lényegesnek nem tartom. Az mondatik benne, hogy a népfölkelés feloszlatását a háború megszűntével ő Felsége haladéktalanul elrendeli. No én azt hiszem, t. ház, ha a háborúnak vége van, akkor a népfölkelést egy napig sem fogják visszatartani. Hivatkozom ebben nemcsak a nálunk, de általában az egész világon mindenütt tapasztalható eljárásra. Mi történik háború végévél ? Vagy győztes a háború, vagy nem győztes. Ez utóbbi esetben különben is otthon van a felkelő sereg. Ha pedig győztes, akkor külföldön van a működő sereg — amitől annyira irtózik Szalay Károly képviselő ur — és a mig a békepraeliminarék megköttetnek, onnan egészen nem, hanem csak fokozatosan lehet visszavonni, hazabocsátani a sereget. És igen természetes, hogy az első osztály, mely ez esetben elbocsáttatik, a népfölkelés lesz; egy legénynyel sem tartanak többet vissza, mint a szükség kívánja, mert pénzbe kerül. Egyébiránt, ha megnyugtatására szolgál a képviselő urnak, módosítványákoz némi módosítással hozzájárulnék. (Felkiáltások a jobboldalon: Felesleges !) Most méltóztassék a t. ház megengedni, hogy miután az idő már előrehaladt, csak pár szóval reflectáljak a Szalay Károly, Ugron Gábor és Hódossy Imre képviselő urak részéről felhozottakra. (Halljuk!) Szalay Károly képviselő ur abból, hogy a törvényjavaslatban pro vidráivá van azon eshetőség, hogy a fölkelésre kötelezettek szükség esetén kivételesen az ország határain kivül is alkalmaztathassanak, azt olvassa ki, hogy már most támadó háborút fogunk viselni. Méltóztassék megengedni, hogy e részben hivatkozzam azokra, miket a tárgyalás megnyitása alkalmával tartott beszédemben mondottam. Az, hogy a népfölkelés az ország határain kivül is alkalmazható, csak azon esetre szól, ha azt, hogy a harcz színhelye ellenséges területre átvitessék, érdekeink védelme követeli. Ezen esettel szemben provideál a törvényjavaslat azon határozmánya, hogy tudniillik akkor, ha kell, a népfölkeléskötelezettek az ország határán kivül is alkalmaztassanak. Tehát támadó háború előkészítéséről egyáltalán szó nincs. A t. képviselő ur azt is kifogásolja, hogy e törvényjavaslatba ezen kitétel van felvéve: „a honvédminister útján", és nincs kimondva „a honvédminister ellenjegyzése mellett". Én azt hiszem, akár ha azt mondom, hogy nem görbe, akár egyenes, az tökéletesen egyre megy. (Derültség. Tetszés a jobboldalon.) És különben az a régi törvényben is ki van mondva. Ugron Gábor t. képviselő ur azon kifejezéseit, melyekkel megint gúnyosan említette a hadsereget, határozottan, visszautasítom. (Egy hang a szélső baloldalon: Hiszen csak azt mondotta, hogy „dicsőséges hadsereg ! u ) Nem ! mást is mondott. Ha erre emlékezni nem méltóztatnak, arról nem tehetek, én emlékezem. (Halljuk! Halljuk!) Elkerülhetetlennek méltóztatott nyih ámítani, hogy csak az országgyűlés határozatára legyen kimozdítható a népfölkelés azért, hogy a nép hangját halassá. Én azt hiszem, t. ház, hogy a felelős magyar ministerium, mely az ország többségének bizalmát bírja, elég garantiát nyújt, talán sokkal több garantiát... (Nagy zaj. Mozgás. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt csak azt akarom mondani, hogy Ugron képviselő ur hangját kétségkívül mindig fogjuk hallani, mig képviselő lesz és igy ő általa a nép mindig hallathatja hangját, a mennyire kívánja. (Mozgás, zaj a baloldalon. Derültség jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Végül Hódossy képviselő ur fejtegetéseire vonatkozólag megjegyzem, hogy a törvények hermeneuticájával nem foglalkoztam, tehát e kérdéshez egyáltalában nem szólok hozzá. Azt azonban mégis tévedésnek kell nyilvánítanom, midőn e törvényiavaslatból azt olvassa ki, hogy a hadsereg hadiszámának fentartásaés a hadsereg létszámának felemelése egy és ugyanazon dolog. Nézetem szerint ez két teljesen különböző fogalom. Ezen törvényjavaslat csakis a hadi létszámnak a mozgósítás alkalmával leendő fentartását czélozza és egyebet nem czéloz. (ügy van! jobbfelől.) Az 1868-iki XL. törvényczikk 13. §-ának azon határozmányai, hogy a törvényhozás a hadsereg hadi létszámát 10 évről 10 évre megállapíthassa, a törvényhozásnak ezen joga — a mint már múltkori felszólalásom alkalmával is hangsúlyoztam — továbbra is csorbítatlanul fenmarad. [Helyeslés Jobbfelől.) Én tehát mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a Chorin Ferencz t. képviselő ur által beadott módosítványt elfogadni, Irányi Dániel részéről beadott módosítványt pedig elejteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Münnich Aurél előadó: T. ház! (Felkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk!) Csak röviden kívánom álláspontomat jelezni. {Félkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznám, fentartom a szombati ülésben elfoglalt álláspontomat. De miután ismételve felhozatott, hogy a törvényjavaslat ezen szakasza eddigi alkotmányunk , ellen vét és hogy ne régi, hanem újabb törvényekre hivatkozzunk, leszek bátor nem tankönyvre, nem régi törvényekre, hanem újabbakra és pedig az 1868: XL. és XLI. törvényezikkekre hivatkozni. Az 1868: XL. tör-
