Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

~>S8. országos ülés májas 10. 1886. 47 azelőtt fennállottak; mert azok ismerete nélkül kellőleg nem bírálhatok. Egyébiránt igen téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy egy egyetemi tanárnak az a kötelessége, hogy, ha lehet, a jogok bővebb magyarázatát terjeszsze. (Félkiáltások a szélső halról: Ez nem személyes kérdés! Zaj.) Engedelmet kérek, ez mondatott; és minthogy én rám mondatott és az mondatott, hogy én az ellenkezőt teszem, kétségen kivüli, hogy ez személyes megtámadás és igy jogom van arra megfelelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedelmet kérek, t. ház, én ott is tudom kötelességemet, én tudom, hogy a kötelességem az, hogy a törvényt és a jogot se kedvező, se kedvezőtlen, se terjesztő, se megszorító szellemben ne magyarázzam, hanem magyarázzam ugy, a mint tényleg létezik, akár kedvező légyen az, akár nem és hogy az én magán appretiatióm és képviselői, de nem tanári appretiatióm dolga azt megmondani, hogy a mai állapot — a miről én megvagyok győződve — sokkal kedvezőbb és mérhetlenül több garantiát rejt magában, mint az 1848-iki; ha Ugron Grábor képviselő ur az ellenkezőről van meggyőződve, ezen meggyőződést én egyáltalán nem irigylem. (Helyeslés jobbfelöl). Ugron Gábor: T. képviselőház! Előttem szólott képviselő ur azt mondotta, hogy igen sajnálja, hogy az ő jogtanári minőségében rám kihatni nincs alkalma. Én végtelen szerencsésnek érzem magamat, hogy az idő és a körülmények megóvtak attól, hogy a t. képviselő úrtól jogot kelljen tanulnom. (Égy hang jobbfelöl: Mi jogon beszél? Felkiálltások balfelöl: Személyes megtámadtatás czímén!) mert én egyet tanultam meg, midőn jogot tanultam, hogy tudniillik meggyőződésem szerint, a mely helyet egyszer elfoglalok, azt megtartom (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy ha valaha azon körülmények közé jutok, hogy meggyőződésem változnék, akkor nem állanék be Ephialtesnek, ki a lacedemoniaiak háta mögé vezette a perzsákat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hódossy Imre: T. képviselőház! Az Irányi Dániel képviselő ur által benyújtott módosítást, a magam részéről elfogadom, (Helyeslés a szélsőbalon) ahhoz hozzájárulok, mert ezzel legalább megközelítőleg oda fogjuk igazítani a magyar országgyűlésnek a haderőre vonatkozó jogkörét, a hol az, ezen törvényjavaslat előtt állott, illetőleg még ma is áll. Ezzel enyhítve lesz, ha a törvényjavaslat elfogadtatik, a magyar országgyűlés jogkörének azon megcsorbítása, (Halljuk!) a mely ezen törvényjavaslattal intendáltatik. T. barátom, Pulszky Ágost, az imént azzal lépett fel, hogy ő megczáfolja azokat az észrevételeket és azokat az érveket, a melyekkel kimutatni igyekeztünk, hogy ezen törvényjavaslat csakugyan a magyar országgyűlésnek jogkörét, a haderő szaporítása és kiegészítése tekintetében nagyon mélyen alterálja, sőt egyenesen illusoriussá teszi. Én megvallom, hogy az igen t. képviselő urnak e részbeni fejtegetései engem e részben egyáltalán nem győztek meg. Az érvek, a melyeket ő felhozott, legkevésbé azok, a melyek egy alkotmányjogi vitában mérvadók lehetnek. (Ugy van! a szélső balról.) Már először is a t. képviselő nr nem a törvény valamely szövegét, hanem mint az ő egész argumentatiójának kiinduló pontját, egy tankönyvet hozott fel, Cziráky Mózesnek 1851-ben Bécsben megjent közjogát. (Felkiáltások a szélső baloldalon: 1851-ben! Bécsben/) Én nem akarok semmi argumentumot levonni abból, hogy hol és mikor jelent meg ezen könyv, sőt kénytelen vagyok kiemelni azt, hogy ezen írót, bár ha a legloyalisabb irók közé tartozik és őt sokan aulicusnak mondták, én egy tiszteletreméltó autornak tartom, a ki, habár könyve király ő Felsége és a korona iránt mindig deferentiat tanúsít, de soha arra nem ragadtatta el magát, hogy az igazságtól eltérjen; soha olyat nem mond, a mit törvénynyel egyenesen megczáfolni lehetne. így azon kérdésre is, melyet t. barátom röviden most felemlített, ugyanez áll. Cziráky az 554. §-ban mondja, hogy király ő Felségének joga egybehívni a népfölkelést. De ezt nem is vonja kétségbe senki és mindig ugy is akarjuk, hogy az iniíiativa és a végrehajtás e részben a korona és tanácsosai részéről történjék. Deakövetkező 555. szakaszban és még bővebben az azután következőben világosan kimondja Cziráky, hogy a koronának ezen jogot, ezen hatalmat az országgyűlés előzetes hozzájárulása, előzetes engedélye nélkül és azon mérveknek az országgyűlés által való meghatározása nélkül, melyben a népfölkelés igénybevehető, sohasem gyakorolhatja. (Ugy van! balfelöl.) Ezt maga Cziráky igy mondja. De én azt hiszem, a magyar országgyűlésen, ha közjogi kérdéseinkről szólunk, talán nem tankönyvből, hanem magából a törvénykönyvből kell meríteni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) S itt azután a t. képviselőtársam a hermeneuticára hivatkozik, de én azt hiszem, a helyes hermeneutica mégis csak azt mondja, hogy először vegyük a törvényeket ugy, a mint azok a magok világos szövegükben előttünk feküsznek. (Helyeslés balfelől.) T. barátom pedig nem ezt teszi. T. barátom azt mondja, hogy a mi a népfölkelési törvényeket illeti, azokból, az igaz, hogy a mai viszonyokra következtetést vonni nem lehet, mert hisz ma egy népfölkelés más, mint a mi volt a nemesi insurrectio. Én ezt helyesnek tartom. Igen nehéz azt a kettőt analógiába hozni s ezért a magam felszólalásában nem is reflectáltam igen az insurrectióra. De ha arra hivatkozik t. képviselőtársam, hogy Cziráky mit mond épen az insurrectióról s ebből