Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

£2 238. országos ülés májas 10. 1888 meg pénzt és újonczokat, illetőleg felkelést a háború folytatására, hogy azon igen speciális esetekről általános szabályt nem lehet levonnunk. (Ugy van! a jobboldalon.) De különösen az 1715. VIII. törvényczikk meghozatala óta hogy áll a kérdés ? Ugy, hogy senki soha kétségbe nem vonta azt, hogy a hadüzenet és a háború folytatásának joga egyedül és kizárólag királyi jog, a korona joga ő Felségéé. Igaz ugyan, hogy ujonczozásra, a hadsereg kiegészítésére háború alatt, vagy bárminemű pénzsegély igénybevételére a korona csakis az országgyűlés felhatalmazása alapján léphetett elő. De, t. uraim, ugyanezen eset áll fenn ma is. Az ujonczjutalék megszavazásának a joga az országgyűlést illeti. Minden pénz megszavazásának a joga a budgetben az országgyűlést illeti, csak az országgyűlés beleegyezésére vehető igénybe. E tekintetben tehát az eddigi állapot biztosítása egyáltalán és semmi tekintetben sem változik. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. előadó ur az általános vitára vonatkozó zárbeszédében, Hódossy igen t. képviselő ur példáját követve, hivatkozott, igen helyesen, Cziráky közjogának 554. §-ára, melylyel azután nem a rendes hadseregre, hanem az insurrectióra vonatkozólag kívánta a jogi kérdést tisztába hozni. Megjegyzem egyébiránt azt is, t. ház, hogy a népfelkelés ma, a nemesi insurrectióval ugy a mint 1808. óta, illetőleg 1808-ban degenerálódott, többé párhuzamba nem hozható. Mert kétségkívül a népfölkelés sokkal több terhet ró az országra, sokkal komolyabb. Másrészt azt hiszem, senki sem fogja állítani, hogy párhuzamot vonni lehetséges és kívánatos lenne azon szellem közt, a mely kell, hogy az országot ma lelkesítse a saját védelmére és azon szellem közt, a mely akkor — fájdalom — az ország védelmére vonatkozó nemesi kötelességben is csak terhet látott, a mely alól, ha lehet, ki kell bújni és a melyet a lehető legszűkebb határok közé kell szorítani. Még a múlt században nem ugy tekintetett, de a jelen század elején igen. És tudvalevő, hogy a magyar alkotmány azon szunnyadása, mely 1822-től 1827-ig tartott, ép a nemzeti szellem ezen ellanyhulásának és a nemzeti kötelesség teljesítésére való készség megcsökkenésének volt nagy részben eredménye. És tudvalevő, hogy ámbár a nemesi insurrectióhoz különféle időkben szerzett nagy dicsőség emlékei fűződnek, nem az 1809-iki volt az, a mely a magyar áldozatkészséget és hazafiságot legszebb színben tüntette volna fel. (Helyeslés jobbfel'dl.) Ezt mellékesen kívántam megjegyezni. Egyébiránt, t. ház, ha Cziráky közjogának 549., 550., 554. és 555. §-ait nézzük, azokkal összevetjük egyszersmind azon szavakat, a melyeket az 1715-iki országgyűlés határozmányaitól kezdve egész 1827-ig, mindig majd csaknem módosulatlatlan kifejezéseket használtak az országgyűlések — a mennyiben 1827-ben még egy határozottabb kifejezést használt — a következő meggyőződésre iutunk. Az insurrectió felhívása szintén kizárólag királyi jognak tekintetett. De minthogy az insurrectió felhívása nem vált lehetségessé az insurrectió szervezetének előzetes megállapítása nélkül, minthogy az insurrectió szervezése nem contempláltatott akkor, a midőn minden háború csak részlegesnek látszott, mert csak a napóleoni háborúk ideje óta kezdték méltatni az általános állami mérkőzéseket Európában és minthogy minden háború részlegesnek és bizonyos provinciára vonatkozónak látszott, ennek következtében az általános insurrectió nem vétetett számba: meg kellett tehát határozni az insurrectió körét és az anyagi eszközöket, minthogy akkor még sem volt rendes budget, a miről ne méltóztassanak megfeledkezni — nem volt évi adómegszavazási és megajánlási jog, hanem megszavaztatott és megajánltatott hosszú időkre. Ez pedig — gondolom — lényeges különbség a garantiákra nézve. Oly különbség, a melynek minden ereje csak a jelenlegi állapot javára szolgál. Meg kellett tehát — mondom — szavazni azon pénzösszegeket, melyek ezen insurrectióra szükségesnek látszottak. Ezért szükséges volt az országgyűlést összehívni, mielőtt az insurrectió felhivatott volna, tehát nem az insurrectió felhívására, hanem arra, hogy ha az insurrectió felhivatik — követve Cziráky hiteles szavait — „modus insurrectionis*, tehát az insurrectió szervezete „copiarumque ac sumtuum est convertendorum quantitas", tehát az insurrectió nagysága és a költségek magassága külön-külön megállapittassék. És mi történt t. ház ? Az országgyűlés akkor hivatott össze, mikor az insurrectióra szükségvolt % Nem. Az országgyűlés 1808-ban hivatott össze, mikor még a legmélyebb béke állott fenn, még pedig olyan, a melynek megzavarására akkor nem gondolt senki, csakhogy lehetőnek látszott egy háború kitörése. És mit tett az országgyűlés ? Azt mondta talán, hogy most határozzuk meg, mikor kell az insurrectiót felhívni? Nem; hanem azt mondotta: Miután látható, hogy az insurrectióra a 3 legközelebbi évben szükség lesz: megállapítjuk most, hogy ha az insurrectió felhivatik, ezek meg ezek tartoznak elmenni; mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a régi magyar közjog szerint minden magyar nemes embernek el kellett menni és akkor állapította meg az országgyűlés a mentességi okokat ugy családi, valamint egyéb tekintetekből. Megállapította továbbá, hogy az insurrectió igy meg igy szerveztessék, az az, minthogy nem volt általános insurrectió, minden