Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-238
258. országos ülés május 10. 1886. 43 megye ennyivel meg ennyivel tartozik hozzájárulni és ennyi meg ennyi pénz áldozatot szavazzunk meg. Megállapítja ezt az 1808-iki törvény. És hogy állunk ma? Azt mondjuk: a népfölkelés felhívása ő Felségét illeti; ezt 8 Felsége határozza meg. A népfölkelés szervezete részben magában e törvényben állapittatik meg, részben azon ministeri rendeletekben, melyeket ministeri felelősség mellett e törvényben adott felhatalmazás alapján bocsájt ki a ministerium. Mi történik tovább? Megállapítjuk az évi budgetben azon összeget, mely a katonák fentartására fordítható és háború esetében szintén a budgetben lesz megállapítva azon összeg, mely a hadsereg és népfölkelés esetleges fentartására szükséges lesz. Mind az tehát, a mi 1808-ban és előzőleg meghatároztatott és megállapittatott törvény útján, ugyancsak törvény útján határoztatik és állapittatik meg ma is és ő Felségének hadinditási vagy népfölkelési összehívási jogát az országgyűlés beleegyezéséhez kötni egyszerűen annyit tesz, mint a korona jogát azon mértéken túl korlátolni, mely 1848-ban és 48 előtt fennállott — melynek czélszerüségéről érvvel szolgálhatnék — de a mely hogy igy nem volt korlátolva soha, az, gondolom, világos és tiszta. (Helyeslés a jobboldalon.) És minthogy épen a jogi kérdésnél vagyok, legyen szabad egyszersmind — nehogy ismétlésekbe bocsájtkozzam — azon másik argnmentatióra, bár az a következő paragraphus egyik kikezdésével van kapcsolatban, reflectálnom, a melyben Hódossy képviselő ur kifejezte, hogy a népfölkelés felhívása veszélyt rejthet magában az ujonczállítási jogra nézve, felemlítvén azt, hogy ha a háborúban a népfölkelés berendeltetik, az alsó korosztályoktól fogva felfelé, ugy a hadseregben beálló fogyatkozások kiegészíthetők és a hadsereg kerete bővíthető anélkül, hogy ehhez az országgyűlés beleegyezése szükséges volna. Engedelmet kérek, de itt sem követhetek egyebet, mint a hermeneutica szabályait és kénytelen vagyok, bármily nagyra becsüljem is Hódossy t. barátom jogászi tekintélyét és képességét, azt mondani vele szemben, hogy aliquando bonus dormitat Homerus. Mert ha az 5. §. harmadik bekezdését elolvassuk, ott azt látjuk, hogy „az első osztályú népfölkelés pedig rendkívüli szükség esetében vehető igénybe az elkerülhetetlen szükség mérvéhez képest és idejére." De ez nem elég; hanem még hozzá teszi azt, hogy: „nevezetesen ha a hadsereg törvényes hadi állományának fentartására a háború folyama alatt a póttartalék nem elégséges. * Tehát világosan ki van mondva először, hogy csak a háború folyama alatt, másodszor csak akkor, hogy ha a póttartalék nem elégséges a hadiállomány fentartására. Tehát nem akkor, ha a póttartalék elegendő a hadiállomány fenntartására és ha a hadiállomány hiányai nem a póttartalék fogyatkozása, hanem az ujonczjutalék megtagadása következtében állana be. Mert természetesen, ha az ujonczjutalék megtagadtatnék, már ezzel a megtagadással a póttartalék is kimerül és akkor a hadiállomány pótlása már nem a póttartalékból volna kiegészíthető, hanem csakis az ujonczjutalék megajánlása által, így tehát a törvényjavaslatnak ebben a tekintetben igen praecis és kielégítő meghatározása szerint a népfölkelés erre a czélra egyáltalában nem használható fel. Ez a törvényjavaslatnak világos intézkedése. De még azt is mondja e javaslat, hogy „a hadsereg törvényes állományának fentartására", nem pedig bármikori hadiállományának fentartására. Hozzá teszem még azt, hogy ha az ujonczjutalék megszavaztatott és a póttartalék igénybe vehető, még akkor sem vétethetik igénybe az első osztályú népfölkelés arra, hogy abból a hadiállomány a törvényesen megállapított létszámon túl szaporittassék. Ugy, hogy e tekintetben semmi aggodalom nem lehet arra nézve, hogy a mennyiben törvényben egyáltalában körülírható, szabatosan megállapítható az ország ujonczmegajánlási joga és ellenőrzési hatalma, a hadsereg állományának kiegészítése tekintetében ezen szakasz a törvénynek teljesen és minden tekintetben megfelelő nem volna. Ha pedig abban a szóban méltóztatnak fennakadni, hogy „nevezetesen", ugyanis e passus igy hangzik: „az első osztályú népfölkelés pedig rendkívüli szükség esetében és nevezetesen," stb. — ez nem tesz további hozzájárulást a rendkívüli szükség esetére, hanem ellenkezőleg a törvénymagyarázat minden szabályai szerint ezt a fogalmat körülírj a és határozottabb korlátok közé vonja, ugy hogy méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ha ezen „nevezetes" szó itt nem állana, akkor a minister urnak sokkal nagyobb discretionalis jog adatnék, mint a mennyi most ezen szövegezés szerint tényleg adatik. (Helyeslés a jobboldalon). Lehetne még, t. ház, ugy a corpus jurisból citálni, valamint a régi közjogi Írókból a jogi kérdésre nézve; de nem akarom a t. ház figyelmét túlságosan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Most menjünk át a czélszerüségi kérdésre, azon czélszerüségi kérdésre, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur felvetett. Kétségtelen az, t. ház, hogy ma a hirtelen változások és fordulatok korában, mikor minden államnak hadi készültségét és hadseregét egyáltalában akként kell szemmel tartani, hogy bármikor a legbékésebbnek látszó viszonyok közt is két-három hét alatt háború törhet ki és ellehet készülve minden állam, hogy az ellenséges hadsereg tekintélyes része rövid idő alatt határain állhat: nem lehet jobban korlátozni a hadizeneti * 6*
