Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

2S8. országos ülés május, 10. 1886. 41 akkor és azon mérvben történik, a mikor és a mennyiben azt a honvédelem érdekei megkövetelik." Nohát t. ház, én azt hiszem, hogy nem fogja kétségbe vonni senki azt, hogy ez alatt a köpenyeg alatt m ndent meg lehet tenni a világon, mert a honvédelem érdekei megkövetelik azt is, hogy az ellenség meggyöngittessék, mielőtt az támadott volna, tehát esetleg az agressiv háborút is. Az 1868. törvény ellenben világosan rendeli, hogy a népfölkelés felhivatik : „a midőn és a mennyiben az ország ellenséges megrohanás veszélye által közvetlen fenyegetve van." Ezt ugy hiszem, t. ház, praecis kifejezésnek tartja minden ember, oly kifejezésnek, a melyet elfogadni ma is lehet. Én tehát mindezek alapján nem fogadom el sem Chorin Ferencz t. képviselőtársam módosítványát, sem a 4. §. szövegezését, hanem pártolom az Irányi Dániel által beadott módosítványt. (IIelyeslés a ssélsö baloldalon.) Pulszky Ágost: T. képviselőház! (Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk!) A jelen szakasz az, t. ház, valamint, ha jól tudom, a következő szakasz harmadik kikezdése, a melyre az általános vita alkalmával Hódossy igen t. barátom reflectált, midőn azt mondta, hogy ezen törvényjavaslat által ugy az ország azon joga, amelylyel a hadsereg és a hadi eljárás ellenőrzésére vonatkozólag bir, valamint az, melylyel az ujonczállításra vonatkozólag mindig rendelkezett, tényleg kijátszatik, a melyet ő is, az eddigi közjogunkban megállapított jogokkal szemben jogfeladásnak vagy jogcsorbításnak tekintett és iparkodott bizonyítani és a melynek tekintetében mi az imént hallottunk Irányi Dániel képviselő ur részérő! egy részletesen indokolt módosítványt, mely az országgyűlés beleegyezéséhez kívánja ő Felsége azon jogát kötni, a melynél fogva a népfölkelést felhívja. (Zaj a saélsB baloldalon. Halljuk!) Én, t. ház, ugy látom, hogy a kérdés, a mely ezen és a következő 5. §. harmadik bekezdésére vonatkozik, két részből áll. Az egyik merőben jogi és, ha ugy tetszik, jogtörténeti, a másik czélszerüségi és politikai kérdés. Szabadjon mind a két kérdésre vonatkozólag ez alkalommal nyilatkoznom, annál is inkább, minthogy az általános vitában felszólalásra többé jogom nem lévén, nem lehetett az ezen szakaszra vonatkozó kifogásokat, melyek állításaim ellen felhozattak, akkor megczáfolnom. (Halljuk!) Mindenekelőtt t ház, a mi a jogtörténeti szempontot és az 1848 előtt fennállott viszonyokat illeti, megjegyzem, hogy azokból következtetés a jelen időre nem vonható. Itt tehát akár sikerül bebizonyítanom állításomat, akár nem, arra vonatkozólag, hogy politikai szempontból és a jelenlegi alkotmányos keretben ma hogyan kell intézkedni, abból végleges, decisiv intézkedés egyáltalán nem vonható le. Mindazáltal ezen a téren is, ámbár egyKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. általán nem igényelhetek magamnak specialisjogi szakkérdésekben oly tekintélyt, mint a minő Hódossy igen t. barátomat illeti, mégis kénytelen voltam foglalkozni s szerény tehetségemhez képest foglalkoztam a jogi hermeneutica szabályaival és megtanultam, hogy a törvénymagyarázat első szabálya és feladata az, a törvényeket azon értelemben, azon szellemben és azon szempontból magyarázni, a melyben meghozattak és a melyben alkalmazásuk kilátásba vétetik. (Zaj a ssélsö baloldalon. Halljuk! Elnök csenget.) Hogyan áll már most, ezen szempontból kiindulva, a hadsereg feletti rendelkezés, illetőleg a népfölkelés feletti jog dolgában a kérdés? (Halljuk!) Mindenekelőtt kénytelen vagyok itt Irányi Dániel képviselő ur azon állítására reflectálni, a melylyel indítványát ma erősíteni igyekezett, hogy tudniillik a XVII. század elején a királyi hadüzenet joga az országgyűlés beleegyezéséhez köttetett, a mire a corpus jurisbó'l fel is olvasott két példát. Engedelmet kérek : a királyi hadüzenet joga az országgyűlés beleegyezéséhez köttetett igenis bizonyos esetekre, bizonyos határozott időre szóló és határozott ellenséggel szemben megkötött béke megszegése esetére. Tudni való, hogy a XVII. század elején a törökökkel és Erdély fejedelmeivel folytak háborúk; tudnivaló, hogy ezen háborúk nem általános békekötésekkel lettek befejezve, hanem rendszerint, a törökökkel kivétel nélkül mindig csak határozott időre szóló fegyverszünettel vagy békével, mert a töröknek vallási elve is tagadta az általános és örök időre szóló béke megkötését. Tudjuk azt, hogy az ilyen béke megszegése — akár a törökökkel, akár az erdélyi fejedelmekkel megkötött béke vagy fegyverszünet megszegése — a háború szinterévé magát Magyarországot tette és hogy ennek következtében maga az ország lakossága volt az ilyen esetekben a legsúlyosabb csapásoknak alávetve. Ezen körülmények között tehát és ezen speciális alkalmakra igenis. De nem ám kifelé, általán a viselendő háborúkra vonatkozólag vagy általán a hadüzeneti jogra vonatkozólag lett ő Felségének a királynak hatalma az országgyűlés beleegyezéséhez kötve, vagy attól függővé téve. Ismétlem, az határozott esetre, határozott időre kötött fegyverszünet vagy béke megszegése esetében történt csak. Ez tehát nem ítélhető meg azon mértékkel, melylyel a hadüzeneti jog általános érvényesítését és melylyel a külpolitikai és diplomatikai viszonyok következtében beálló háború-eseteket kell mérlegelni. S azt hiszem azon igen speciális állapotokból, melyek nem akadályozták meg, hogy a háború újra ki ne törjön, még azon határidőkön belül is nem akadályozták meg, hogy a háború kitörése után az országgyűlés ne szavazott légyen 6