Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-264
264, országos ülés június 25. 1886. 455 fordittassék, hogy a hátralékok feldolgoztassanak. (Helyeslés.) Én tehát, ismerve azt a felelőséget, mely a hitelnek azonban kétségtelenül indokolt túllépéséből származik, azt hiszem, hogy helyesen tettem, midőn egy körrendeletet bocsájtottam ki valamennyi törvényszékhez és abban speciális utasításokat adtam azon irányban, hogy a törvényszékeknél alkalmazott díjnokok nemcsak a szokott munkakörben, hanem a szünet ideje alatt nyerjenek alkalmazást, a hol a hátralékok legnagyobb mértékben fenforognak. (Helyeslés.) A harmadik kérdés igy szól: ^Hajlandó-e az igazságügyminister az országos díjnokegylet kérvényét támogatni, a díjnokok jogait szabályozni, esetleg törvényhozás utján is biztosítani?" En, t. képviselőház, a díjnoki intézményt oly kivételesnek kívánom tekinteni, melynek feladata nem lehet a rendes állami közszolgálat teendőinek végzése; hanem annak az volna rendeltetése, hogy kivételes és oly munkákat, midőn távollévők, betegek helyettesítendők, vagy helyek üresedésben vannak, teljesítsen. Mindamellett azonban, hogy ez a felfogásom a dologról, miután végleges bírósági szervezetünk jelenleg még nincs, a mennyiben, a mint tudni méltóztatnak, az 1884: III. törvényczikk intézkedett a végleges bírósági szervezet beterjesztéséről: azt hiszem, hogy a díjnokokra nézve most felmerült kérdés i- csak akkor nyerhet megoldást, midőn a végleges bírósági szervezetről szóló javaslat a törvényhozásnak beterjeszthető lesz. (Általános helyeslés.) Azon további kérdés is foglaltatik, az interpellatióban, hogy az országos díjnokegylet kérvényét mennyire kívánom támogatni és átaíában mily állást foglalok el a díjnokok irányában. Azt hiszem, hogy már akkor, midőn — mint a második kérdésre adott válaszomban jeleztem — az elnököket felszólítottam arra, hogy a díjnokokat a szünet alatt is czélszeruen alkalmazzák, elejét vettem annak, hogy a szünet tartama alatt azon díjnokok, a kik állandó alkalmazásban vannak, elbocsáttassanak. (Helyeslés.) Sőt tovább is mentem, a mire nézve azonban az initiativának érdeme épenséggel nem illet meg engem, mert már 1884-ben hasonlót tett boldogult elődöm — figyelmeztettem ugyanis az elnököket azon irányban is, hogy a már állandóan alkalmazott díjnokoknak esetleg 14 napi szabadságidőt lehet adni és igy őkat is némileg részesíteni azon csekély előnyben, melyet az állam tisztviselői nagyobb mértékben élveznek. (Általános helyeslés.) Ebből méltóztatnak látni, hogy én, a mennyiben a közszolgálat érdekei megengedik, az államszolgáiat terheit viselő, de annak jótéteményeiben nagyon csekély mértékben részesülő díjnoki kar iránt rokonszenvvel viseltetem és a mit érdekökKÉPVH. NAPLÓ 18Í j ben megtenni lehet, szívesen megteszem, szem előtt tartva mindig, hogy a közszolgálat érdeke az első, a mi reám nézve irányadó. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen választ tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz: T. ház! A t. igazságügyminister ur nyilatkozata engem teljesen kielégít. Minthogy látom, hogy a t. minister ur a díj • nokok ügyét jövőben is szivén fogja viselni és esetleg kéréseiket jövőben is meg fogja hallgatni, válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik az igazságügyi minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen!) Minthogy az interpelláló képviselő ur is tudomásul vette a választ, azt hiszem kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik ugyancsak az igazságügyminister ur válasza Andreánszky képviselő ur interpelláti ójára. Fabiny Teofil igazságügyminister: T. ház! Andreánszky képviselő ur folyó évi május 10-én egy interpellátiót intézett az igazságügyministerhez, a melyben, kiindulva azon jelentésből, melyet a budapesti főkapitány a fővárosi közigazgatási bizottságban tett, mely jelentésben felsorolván az egyéb büntetendő cselekményekre nézve rendőrileg eszközölt eljárásokat,a büntetendő cselekmények egyes nemeire, különösen a csalások és sikkasztások egy részére, azon nézetét fejezte ki, hogy azokra nézve a rendőrség tevékenysége sok irányban gátolva, van és ebből folyólag az ily büntetendő cselekmények elkövetői is nagy részben büntetés nélkül maradnak. — Ezen indokolásnak előre bocsátása után a t. képviselő ur azon ! kérdést intézte az igazságügyministerhez : I „Van-e szándéka az igazságügyministernek a i büntetőtörvénykönyv gyökeres revisiójáról törvényjavaslatot minél elébb a háznak benyújtani; nehogy a vagyonbiztonság rovására, bűntettesek továbbá ezek és hasonló szakaszok jótéteményében részesüljenek." Ezen kérdésre válaszom a következő: (Halljuk !) Én azt hiszem, hogy sokkal rövidebb még az idő, mióta a magyar büntetőtörvénykönyv életbe lépett, sem hogy ezen büntetőtörvénykönyv, mely sok tekintetben egészen más elveken nyugszik, mint a mely elvek az előtt irányadók voltak (Félkiáltások a szélső balfélől.- Az a baj ! Halljuk! Halljuk! jobbfelől) és ha a tudománnyal haladni, a gyakorlati élet igényeit is kielégíteni akartuk, csakugyan változtatást kellett tenni több tekintetben az azelőtt a büntetőtörvénykezés alapjául szolgáló elvekre nézve, gyökeres revisió alá vétethessék és igy én azon szándékomat fejezem ki, hogy tanulmányozás tárgyává a büntető jogszol4—87. XH. KÖTET. 59
