Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-264
466 264. országos ülés június 2í. 1SS6. gáltatást és annak fejleményeit komolyan kívánom tenni, azonban nem látom még elérkezettnek azon időpontot, miszerint egy törvénykönyvnek alig néhány év előtt történt életbelépte után annak gyökeres revisiójára nézve javaslatot terjeszszek elő. (Helyeslés jőbbfelü.) Ez által azonban nem akarom magamat korlátoltnak tekinteni abban az irányban, hogy ha netalán a büntetőtörvénykönyv 27. §-a változtatásának, vagy egy oly kivételes intézkedésnek szüksége forogna fenn, milyent már az 1884. évi XX. törvényczikk akkoron állapított meg, mikor a 27. §. alapján létesült alapból fegyházépítési czélokról rendelkezett, e részben a szükségesnek mutatkozó előterjesztés megtétettessék. A másik kérdés igy szól: „Van-e szándéka az igazságügyministernek az egész országra kiterjedő hasonló bűnügyi statisztikát és pedig a bűntettesek felekezetére való vonatkozással a ház elé terjeszteni?" E részben az interpelláló képviselő urat a statisztikai évkönyvre utalom, mely a különböző büntetendő cselekményekre nézve a bűntettesek korát, nemét, vallását, foglalkozását, míveltségi fokát mutatja ki. Én tehát azt hiszem, hogy az, amit a t. képviselő urnak mint intézkedés tárgyául szolgálót kívánni méltóztatik, meghaladott álláspont és ennélfogva az irányban való intézkedésnek szükségét nem látom. (Helyeslés jóbbfelöl.) Báró Andreánszky Gábor: T. ház! Azt hiszem, hogy ha egy hozott törvény megváltoztatásának szükségességéről van szó, akkor nem az jöhet kérdésbe, mikor hozatott ez a törvény, hanem kérdésbejön a szerzett rossz tapasztalatok mennyisége és én azt hiszem, hogy ezen főkapitányi jelentéssel szemben, melyet az interpellatióban is jelentettem s mely interpellatióm kiindulási pontját képezi, csak akkor volna bizonyítva az, hogy nincsenek elégséges adatok, ha a t. minister ur interpellatióm második kérdésében kért statisztikai számadatokkal támogatta volna azt az állítást, hogy nincsenek elég tapasztalatok a törvény gyökeres megváltoztatására. A statisztikai évi könyveket én szintén átnéztem, de ebben az elítélteket és fegyenczeket látom vallás szerint kimutatva, de nem a bepanaszoltak és feljelentettek, sem pedig a letartóztattak számát. Már pedig épen ezen főkapitányi jelentés mutatja azt, hogy kivált azon bűntényekben, melyek a zsidók kedvencz bűntényei, igy a csalásban példának okáért, az illetők megszöknek a büntetés elől. Ezekre nézve határozottan ki néni elégítő ezen statisztika és ezért leszek bátor egy kissé bővebben kiterjeszkedni az ilyen statisztika szükségességének indokolására. Minden nemesebb szerves organismus éltetője a világosság. Csak azok az élő lények, a melyek az elhalt nemesebb organismus hulláinak elenyésztetésé r e és eltakarítására vannak alkotva, azok tenyésznek és működnek a sötétségben. Igy vagyunk a társadalommal is. Minden, a mi nemes, állam- és nemzetfentartó, nyilt sisakkal lép a küzdtérre; a mig a bomlasztó elem, jelentkezzék az akár mint nihilismus, akár mint semitismus, vagy szabadkőművesség, a sötétséget keresi, azzal akarja eltakarni és elrejteni magát és aknamunkáját. Igy van ez a zsidókkal is. A gyermekek mulatsága, egy zsidókkal megtelt kocsi társaságát megszámlálni, a miért tudvalevőleg a zsidók nagyon boszankodnak. E boszankodásnak okául azt hozzák fel, hogy ez ellentmond az ó-testamentum azon ígéretének, hogy a zsidók mennyisége számtalan lesz, mint a homokszemeké a tengerpartján. Ez azonban nagyon téves, mert a zsidók az ó-testamentomra ma már nem adnak sokat, mivel ez őket rossz erkölcseik miatt folyvást korholja és mivel ez tetszik nekik legkevésbé, folyvást ijesztgeti. Ezért sokkal inkább ragaszkodnak a talmudhoz, mely annyira kedvez kedves hajlamaiknak. De főleg azért nem áll ez az ok, t. ház, mert van ennek egy sokkal közelebbi indoka is és ez az, hogy ha észreveszik, hogy hányan vannak, észretér a keresztény nép és önvédelmi állásba helyezkedik. Ha már egyszer ezen partialis megszámlálás ellenis annyira protestálnak,mennyire félhetnek az ily felekezeti statisztikától. Francziaországban, a hol tudvalevőleg Rotschild és néhány más német zsidó uralja a franczia közkereseti társaságok interessatus államférfiait, nem szabad a népszámlálásnál megkérdezni, hogy milyen felekezethez tartozik valaki és mégis azt tanítják az iskolában, hogy 45,000 zsidó van Franciaországban, holott a keresztény irók számítása szerint azok száma túlhaladja az 500,000-et. Elnök í Kérdést kell intéznem a t. képviselő úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatott bizonyos neveket említeni és azt mondani, hogy ezek uralj ák Fr ancziaországot. Báró Andreánszky Gábor: Nem Francziaországot, hanem a franczia közkereseti társaság interessatus államférfiait. Elnök: Azért hoztam ezt szóba, mert nem értettem jól meg szavait, nehogy azt mondathassák, mintha a magyar parlamentben Francziaország ellen nyilatkozatok tétettek volna. B. Andreánszky Gábor: Hazánkban szakértők fejezték ki azon véleményt, hogy mindaz, a mit mi antisemiták Istóczy Győző barátommal együtt az elzsidósodás veszélyéről beszélünk, távolról sem lehet a népre oly hatással, mint azon száraz adat, mely a felekezeti statistikából kitűnnék, a melyben ki volna tüntetve, hogy hány végrehajtás foganatosíttatott, hány adósság tábláztatott be a zsidók érdekében, hogy hány zsidó és hány keresztény kereskedő van és hogy hány zsidónak adatott dohányültetési engedély. Tudom, hogy ezen hatás miatt titkolja
