Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-264

464 264. országos ülés június 25. 1886. „a Magyarország és Horvát-Szlavonországok között az 1882. és 1883. évekre eszközölt leszámolás megvizsgálása" tárgyában hozott képviselőházi határozatokat a főrendiház elfogadta s azok ekként országos határozatokká lettek. A főrendiháznak a képviselőházi határozatokhoz hozzá járuló megállapodásai tudomásul vétetnek. Bemutatom a torontálmegyei gazdasági egyesületnek Hieronymi Károly képviselő ur által beadott kérvényét, melyben a romániával megújítandó vám- és kereskedemi szerződés csak oly feltételek alatt való megkötését kéri, hogy a mezőgazdasági termények és állatok védvámok által hazánk területéről kizárassanak. Kiadatik a kérvényi bizottságnak tárgyalásos jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. T. ház! Most következik a napirend: a könyvtári- és gazdasági bizottság jelentése a néhai Ghyczy Ignácz-féle könyvtárhoz tartozó mezőgazdasági szakmunkáknak az országos magyar gazdasági egyesület részére való átengedése iránti kérvénye tárgyában. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy a t. ház a könyvtári és gazdasági bizottságnak jelentése alapján elhatározza, hogy ezen mezőgazdasági szakmunkák az országos gazdasági egyesületnek oly feltétellel adassanak át, hogy azok, a képviselőház tulajdonjogának fentartása mellett, a gazdasági egyesülettől bármikor visszakívánhatok legyenek, minden könyv a képviselőház bélyegével láttassák el s az átadás a könyvek pontos lajstromozása mellett történjék. Következik az igazságügyminister ur válasza Komlóssy Ferencz képviselő ur interpellátiójára. Fabiny Teofll igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Komlóssy Ferencz országgyűlési képviselő ur folyó évi ápril 3-én interpellátiót intézett az igazságügyministerhez a napidíjasok ügyében, fölemlítve azt, hogy az ezekre vonatkozó 1886-iki rendelet általános elégületlenségre adott okot, a bíróságok ügymenetére gátlólag hatott, különösen pedig a napidíjasokra nézve igen nagy méltatlanságot tartalmaz és azon kérdést intézi, van-e tudomása az igazságügyministernek a felhozott körülményekről és mi indította a jelzett rendelet közzétételére ? Lesz szerencsém az interpellátióban foglalt kérdésekre egyenként felelni. (Halljuk!) A napidíjasok díjai az irodai átalányból fedeztetvén, a dologi kiadások czímén számoltatnak el. Évről-évre előfordult azon eset, hogy a dologi kiadások czímén megállapított hitel tetemesen túl lett haladva. Több évi kimutatás fekszik előttem; hivatkozom csak a múlt évire, a mely szerint az engedélyezett hitel 900,000 forintot tevén ki, a hitel túllépése 260,000 forintnyi összeget ért el. Az igazságügyminister arra igyekezvén és minden törekvését oda kívánván fordítani, hogy a megszavazott hitel lehetőleg túl ne lépessék és figyelve arra, hogy az egyes bíróságoknál az ügymenet milyen, egy általános rendeletben kimondta azt, hogy az ügyforgalom arányához képest minden első folyamodása törvényszék részére egy bizonyos meghatározott összeg fog a folyó évre megállapittatni. Ezen intézkedés azért történt már január hóban, hogy a kellő beosztás is már akkor kezdődjék és hogy e szerint, rendkívüli körülményekre nem számítva, legalább a rendes, folyó kiadásokra, nézve pótlást nyújtani ne kelljen. E szerint azon kérdésre, hogy mi indította az igazságügyministert a jelzett rendelet közzétételére, én, a ki ugyan e részben harmadik személy cselekményében forgok, azt bátorkodom nyilvánítani, hogy más indoka ezen rendelet kibocsátásának nem lehetett, mint hogy a megszabott hitel keretén be'ül legyen a dologi kiadásokra a fedezet feltalálható. (Helyeslés johbfélol) A második kérdés ez: „Szándékozik-e az igazságügyminister a díjnokok sorsán javítani és ha igen, mily intézkedések alapján?" Itt fel kell említenem, hogy már május 15-ike előtt felmerült egyes törvényszéknél annak szüksége, hogy a körrendelet mellett levő kimutatásban megállapított hitel pótoltassék. Már boldogult elődöm pótlást adott egyes törvényszékeknek és az irodai átalányt a szükséghez képest tette, Ebből méltóztatnak látni, miszerint a szándék nem az volt, mereven ragaszkodni a rendelethez, hanem azon czél kívántatott eléretni, hogy a lehető takarékosság hozassák be az első folyamadású törvényszékeknél. Mióta az én kezembe tétetett le ezen tárcza vezetése — közeledvén természetesen az első félév vége •— már sokkal sűrűbben jöttek a felterjesztések az irodai átalány pótlása tekintetében, ugy, hogy én az indokolt felterjesztéseket figyelmen kivül hagyni nem kívánván, 49 törvényszéknek kénytelen voltam összesen 45 ezer frtot utalványozni. (Helyeslés.) Ezen összeggel a megszavazott hitelt lépem át és igy nagyon érzem azt a felelősséget, mely engem ennek folytán terhel; de azt hiszem, hogy a czélt nem lehetett szem elől téveszteni. Helyeslés.) Igyekeztem azonban egyúttal, midőn az egyes biróságok dologi kiadásaikra szánt összegeket pótoltam, odahatni, hogy a mennyire lehet, külöI nősen a szüneti időtartam állat, minden erő oda