Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

40 Chorin t. képviselő ur indítványoz, tudniillik, hogy a háború, illetőleg a háború veszélyének megszűnésével a népfölkelés a király által azonnal feloszlattassék. Ehhez képest a negyedik szakaszt a következőképen kérném módosítatni: A. népfölkelés mozgósítása, az országnak, ellenség által már megtörtént, vagy küszöbön álló megtámadtatása esetén, az országgyűlés határozatára a király rendelete által, a honvédelmi minister útján korrend szerint és azon mérvben történik, a melyben a honvédelem érdekei megkövetelik. A mozgósított népfölkelés alkalmazása az ő Felsége által kinevezett hadparancsnok által eszközöltetik. A népfölkelés feloszlatását a háború, illetőleg annak veszélye megszűntével Ő Felsége haladéktalanul elrendeli. Kérem ezen módosítványom elfogadását. (Helyeslés bal felől.) Szalay Károly: T. ház! A honvédelmi minister urnak tegnapelőtti és mai nyilatkozata után ugy hiszem, alig lehet még valaki e házban, a ki elhiszi, hogy a népfölkelés olyan lesz, minta milyennek azt általában világszerte értik. És miután ezen nyilatkozatai folytán nagyon imminens a veszély, hogy az úgynevezett népfölkelés még támadó háborúra is használtathatik, mert ha a t. honvédelmi minister ur hajtogatja is a fejét, mintegy tagadólag .... Thaly Kálmán: Nem tagadja! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister : De tagadom! Szalay Károly: Maga az a példa, a melyet felhozott, az én állításomat igazolja. Ugyanis a franczia és német háborút méltóztatott felhozni és arról elmélkedett, hogy hogyan volna elhelyezhető a hadsereg Magyarország körül Magyarországon kivül, épen ugy, mint voltak a németek : ez már nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy Magyarországot esetleg, talán Nowi-Bazárnál kell megvédelmezni. Mondom a t. minister urnak ezen nyilatkozata még sokkal sérelmesebbé teszi a 4. §-í. Oly sérelmessé Magyarország alkotmányára nézve, hogy ha a jelenlegi kormány áldatlan működése ezt a nemzetet annyira tespedésbe nem. sülyesztette volna, magáért e szakaszért oly viharnak kellett volna keletkezni ebben az országban, mely nem csak a minister urakat, de talán még azon veres székeket is elseperte volna. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És azért is veszedelmesnek tartom ezen szakaszt, mert meg vagyok győződve, hogy a 48-iki törvények ezen kitétele: Ő Felsége személye szent és sérhetetlen, nem csak azon törvényben, hanem minden magyar embernek szivében benne van. Minek szükséges tehát kizárólag és egyedül ő Felsége parancsától függővé tenni azt, hogy a népfölkelés, jobban mondva a póttartalékosok felhivassanak és harezba vitessenek? Épen a tegnapelőtti vitában Hoitsy t. képviselő ur ép oly tudományosan, mint praecise kifejts május 10. 1886. tette, hogy mennyiben sérelmes ezen pont az alkotmányra nézve. Ugyanezt megtette ma Irányi Dániel igen t. képviselőtársunk is. Nekem ehhez kevés mondani valóm van. Én csak az 1808: LXXX., a nemzeti fölkelésről alkotott törvény bekezdésére akarom figyelmeztetni a minister urat, mely világosan megmondja, hogy azon egy esetben, minden abból vonható következtetés nélkül megengedi az országgyűlés, hogy ő Felsége a nemesi fölkelést 3 év leforgása alatt összehívhassa, „convocare possit". Ez világos meghatározása annak, hogy ez soha többé, sem előbb, sem utóbb nem történhetik, hanem történnie kell az országgyűlés világos beleegyezésével. Hogy ezen rendelkezés később, 1827-ben hogyan erősíttetett meg, azt hallottuk Hódossy Imre igen t. képviselőtársunktól. De hát t. képviselőház, nekem még egy nagy aggályom van. Én ebben a 4. §-ban sehol sem találom fel a ministeri felelősséget. Ez a 4. §. semmi más, mint részbeni lemásolása az 1868 iki törvénynek. Tökéletesen igaz, hogy ott is az áll, hogy a honvédelmi minister utján rendeli meg ő Felsége a népfölkelés felhívását. Igen, csak hogy ott a népföikelés felhívása miből áll? Abból áll, hogy kezdjék meg a toborzást, de nem abból, hogy Magyarország összes fegyverfogható férfia harezba szólittassék. Annál inkább feltűnő ez előttem, igen t. képviselőház, mert ott van a honvédségről szóló törvény, melyben a ministeri ellenjegyzés világosan, határozottan hangsúlyoztatott. Hiszen az, hogy valami a honvédelmi minister utján történik, mitsein jelent, az igen természetes dolog, mert hát a honvédelmi minister rendelkezik azon apparátus sal, melynek segélyével a mozgósítás történik. Minthogy azonban itt határozottan hangsúlyoztatik az, hogy ő Felsége parancsáratörténik a felhívás, az pedig egyáltalán hallgatással van mellőzve, hogy a minister ellenjegyzése mellett (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) törtemk: én nagyon félek attól, hogy az az utólagos — mondjuk ki csak világosan: amúgy is semmi — (Ugy van! a szélső báloldalon) felelősség még formailag is semmivé lesz. Hát t. ház, én azt hiszem, hogy •— a nélkül, hogy ezáltal derogálnék az igen tisztelt túloldalnak — azok, kik 1868-ban megalkották a törvényt, voltak legalább is oly hazafiak, mint az igen tisztelt túloldal mai tagjai; de azt hiszem, azt sem fogja senkisem kétségbe vonni, hogy a többség akkori vezére legalább is volt oly bölcs, mint a mai többségnek a vezére. Én tehát nem látom be az okot arra nézve, hogy a mi abban a törvényben jó, a mit abból a törvényből megért minden ember, miért volt szükséges azi substituálni oly kitételekkel, a melyeket aztán magyarázhat mindenki kénye- kedve szerint, a mint neki tetszik; a mostani 4. §. azt mondja, hogy „a népfölkelés 238. országos fth