Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-259

444 259. országos ülés jnnias 11. 1886. részletezve van, itt legyen szabad csak arra utalnom, hogy a közös activák megosztásának kérdését ezen javnsínt sem érinti; hogy a közös aetivákból adott előlegek megtérítése ezen törvényjavaslat intézkedései következtében sokkal nagyobb mértékben fog bekövetkezni, mint az előbb emiitett két törvényezikk értelmében, a mennyiben a kamatok fizetése a megszállott tartományok jövedelmi feleslegére van utalva és a vasút jövedelmének feleslege minden körülmények között a tőketörlesztésre fordíttatik. A tapasztalás is azt bizonyítja, hogy már eddig a közös activáknak nemcsak kamatai fizettettek meg 1885. deezeinber 31-ig, ha Ti cm <i tőkéből is 3% törlesztetett. A jelen törvényjnvaslatban foglalt intézkedések alapján valószínűleg ezen tőketörlesztés még nagyobb mértékben fog folyóvá tétetni. A közös activák kamatait igy is, ngy is elhelyezni kellene és a kamatoztatás szempontjából sem képez terhet ezen törvényjavaslat. Végre pedig minden körülmények között és minden eshetőséggel szemben, még ha a tőketörlesztéíí lassabban is menne, mint a hogy kilátásba van helyezve és valószínűnek mutatkozik, még akkor is a közös activákból adott előlegek megmaradnak mint követelés, mint .Magyarország activuma a megszállott tartományokkal szemben. Mindezekből a közlekedés- és a pénzügyi bizottság azt következteti, hogy ezen vasút építése Magyarországnak még közvetve sem jár megterh éltetésével. Minthogy pedig ezen vasút kiépítése a megszállott tartományok érdekében, a magunk iparczikkei kivitelének érdekében és a katonaszállítás érdekében is szükségesnek és hasznosnak mutatkozik, ennek következtében ugy a közlekedés-, mint a pénzügyi bizottság arra kéri a t. házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés joboldalon.) Orbán Balázs : T. ház! Anglia s minden más országok a gyarmatokat és hódított tartományokat egy kissé ki szokták zsákmányolni, minden esetre az anyaország többet vesz a gyarmattól, mint a mennyit ad : mig mi ellenben a hódított Bosznia- és Herczegovinába temetjük a mi pénzünket. Építünk ott erődöket, erődített laktanyákat, palotákat, templomokat, ott, hol ezredéven át nem érkeztek még csak járható utakról is gondoskodni, csinálunk pompás kőutakat, behálózzuk ama tartományokat vasutakkal s mindezt eszközöljük kölcsönpénzen; mert a mi jövedelem ott befolyik, az mind az ő közigazgatásukra fordíttatik. Boldog országok azok, alig adnak valami csekély véradót — mert hát mi a saját zsebünkből tartunk ott hadsereget, a mely biztonságuk felett őrködik — összes jövedelmeiket saját jóllétükre fordíthatják, semmiféle quotával nem járulnak más ország költségeihezs mentek minden államadósságtól, a mit mi a? ők érdekükben is folyton szaporítunk, melynek vasutait megépítik mások. Most ismét egy költséges hegyipályát akarnak építeni s arra a közös activák kamataiból egyelőre 2.800,000 forintot kölcsön venni. El kell ismernem, t. ház, hogy a kormány indokolása valódi mesterműve az élénk képzelődésnek, (ügy van! a szelő baloldalon.) az oly megkapó színekkel tudja feltüntetni az é vasúttal egybekötött előnyöket, az az által előidézendő politikai és nemzetgazdászati vívmányokat, hogy az, a ki a dolog mélyére nem tekint, valóban könnyen felülhet. És e tetszetős képhez a színeket nemcsak a jelentől, hanem a jövőtől is kölcsönzik. Csudás dolgokat várnak a Szerajevóval és tengerrel való összeköttetéstől. Feltüntetik a nagymérvű fa- és gabonakereskedést, melyet Görögországig, sőt Egyiptomig hisznek kiterjeszteni, azon Boszniából, mely saját szükségletét m tudja fedezni, azon Egyiptomig, mely magtára keletnek. Kőszén, vas, ezüst, arany, mangán s más fémeket csillogtatnak előttünk. Mind oly délibábok, káprázatok, melyek a közelebbi szemléletnél mind eltűnnek s marad a rideg való, az hogy a most kért csaknem 3 millió forintot s a már korábban ott épült más három vasútra költött 57s millió forintot oda ajándékozzuk. Mert a kamatfedez'dül oda állított vasúti jövedelmek és a törlesztésre kijelölt jövedelem feleslege Boszniainak, az csak a képzeletben létezik, mert ama vasutak jövedelmezőségére nem számíthatunk, ama tartományok jövedelmét pedig felemészti a nagy lábon berendezett közigazgatás. Ez és más kölcsöneinket pedig megfizetendi a nagy harang, mert mi az oda befektetett és occnpatiójára fordított száz meg száz milliókból soha egy fillért se fogunk látni. Itt ismét ismétlődik az Olaszországban követett bölcs osztrák politika, ahová szintén oly sokat otthagyni kellett száz milliót temettek el. Nekünk, t. ház, nincs szükségünk Boszniára, (Igaz! a szélső baloldalon.) ha Austria meg akarja magának tartani, ám térítse meg eddigi hozzájárulásunkat, fedezze a magáéból az ottani uralom költségeit. Mi elleneztük az elfoglalást és ellenezzük az ottani befektetéseket s főleg tiltakozunk a közös activák ily módon való elpazarlása ellen. Mi azokból a mi részünknek kiadását követeljük. (Ugy van fa szélső baloldalon.) A törvényj avaslat 3-ik§ a ugyanazt mondja és a t. előadó ur is érinté, hogy e vasúti kölcsön ezen közös activák felosztásának kérdését semmi irányban nem érinti. Ez azonban oly jogfentartás, a melynek nincsen gyakorlati értéke, mert ha az még sokáig a közös hadügyminister kezén hagyatik, félek, hogy nem lesz mit megosztani. E kérdést mihamarabb tisztázni, nem pedig még jobban összebonyolítani kellene. Különítsük el a mi részünket s aztán az osztrákok építsék be ha ugy tetszik Boszniába az 8 részű-