Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-259
440 259. országos Ülés jnuiiis 11. 1886. magyar iparnak is használ, nemesak az osztráknak. Bocsánatot kérek, mindössze egy anstriai gyárnak van a határszélen Bazin környékén egy fiókja, a hol, ha nem csalódom, 50—60 munkás nyer foglalkozást. Hegedüs Sándor: 80 munkás. Gr. Apponyi Albert: Tehát 80 munkás. Ezt az érdeket méltóztassék most szembe állítani azon rendkívül nagy iparcsoport érdekével, melyek a tűt mint munkaeszközt használják és akkor azután oly eltűnővé válik ez az érdek, hogy itt majdnem komikus hatást tesz, hogy ha arra hivatkozunk, hogy egy magyar iparágnak nyújtunk védelmet. (Ugy van! lalfelöl.) Miután ezeknélfogva az esetleg kárt szenvedő érdekkör hasonlíthatlanul nagyobb, mint az, a mely támogattatik, kérem a t. házat, méltóztassék a közgazdasági bizottság által javasolt szöveget elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Minthogy pedig az előadó ur sem kivan nyilatkozni, a tanácskozást is berekesztem s következik a szavazás. A XXXVIII. osztályban a 272. szám alatt előforduló tételnél Hegedűs Sándor képviselő ur azon módosítástjterj esztette be, hogy annak végére aszó után „varrótűk" tétessék „5 centiméter vagy annál hosszabbak 50 forint" és utána 272. b. szám alatt tétessék „Varrótűk 5 centiméternél rövidebbek 100 forint, ugy a mint az a minister ur beterjesztett eredeti javaslatban volt. Kérdem a t. házat, minthogy a házszabályok szerint először a magasabb összegnek kell szavazásjalá jönni, méltóztatik-e a Hegedűs Sándor képviselő ur módosítványát elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg történik.) A többség elfogadja. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): „XXXIX. osztály". Stoll Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Kötelességem a t. házat és a t. kormányt egy igen nehéz körülményre figyelmeztetni, melynek nyomása alatt a magyar rézbányászat legnagyobb része már tönkre ment, tönkre menend rövid idő alatt a ma még fenálló rész is, ha az vám által kellőleg meg nem védetik. (Halljuk!) Rézbányáinkat a nagy beözönlő angol-amerikai réz semmisíti meg, melyekkel rezünk a versenyt ki nem állja. Ennek kifejezést adtam intéző körökben, sajnos, hogy nem lett sikere, pedig a réztermelők jogosan legalább is annyi védelmet vehetnek igénybe, mint a zink és vastermelők. Sajnosak lesznek a következmények, ha a magyar réztermelők a versenyzők sorából egészen kiszorittatnak és ezt rézfinomítóink érzendik leginkább, kik mohón kaptak rajta, hogy a termelőknek métermázsánkint 60 forintba került rezét még lejebb szorítsák, sikerült is, mert rövid pár év alatt 90 forintról 55-re s lejebb szállott a réz ára, sőt fél év előtt 487* forinttal adatott el 400 métermázsa, természetesen, ezt már ügyetlen eljárás is elősegítette. Érzem én, hogy a vámkérdés ily előrehaladt stádiumában a baj ma nem orvosolható, de talán orvosolható a közel jövőben, miután az osztrák rézbányák sincsenek kényelmesbb helyzetben, ez okon nem adok be módosítványt vagy határozati javaslatot, hanem a t. kormány figyelmébe ajánlom a kérdést, de kérem egyszersmind a t. pénzügyi és kereskedelmi minister urakat, méltóztassanak intézkedni, hogy a bányakerületek képviselői által beadott, a ministeriumokban teljes méltánylással fogadott emlékiratban ajánlott 1880. XLIV. törvényczikk 2. §. 3. pontjában némely iparágaknak biztosított az iparsóra vonatkozó előny törvénybe iktatva mielőbb a bányaiparnak is biztosittassék. (Helyeslés.) Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Stoll Károly képviselő ur ugyan nem tett módosítást, de felszólalásában egy kérdést intézett a pénzügy- és kereskedelmiministeriumhoz, amelyre bátor vagyok a választ azonnal megadni. (Halljuk!) A pénzügyministerium és kereskedelmi ministerium közt ugyanis már létrejött az egyezség, a melynek alapján a legközelebbi időben törvényjavaslatot fogunk a ház elé terjeszteni az iránt, hogy a képviselő ur által említett foncsor műveknek is megadassék ugyanazon kedvezmény, mely az általa említett 1882-iki törvényben kifejezést nyer. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! 39-ik osztályban előforduló tételek nem támadtatván meg, kijelentem, hogy azok elfogadtatnak. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 40-ik osztályt.) Emicíl Gusztáv: T. képviselőház! (Halljuk!) A vámtarifa 40 ik osztályának 283-ik számú tételének V) pontjához kívánok szólani, mely a varró- és kötő-gépek úgynevezett gépfejeire és ezek alkatrészeire — a tűk kivételével—vonatkozik. Ezen tétel b) pontj £1 Ét kormányjavaslatban 40 forintban volt megállapítva, azonban a közgazdasági bizottság által 20 forintra szállíttatott le, azaz az 1882-iki tétel meghagyását határozta el. Ezen leszállítást két okból kell elleneznem. Az egyik és előttem f őindok az, hogy ezen leszállítás által, a múlt évi, határozottan retorsionalis vámnovella egyik fontos bizonyos fokig támadó tétele elesnék. Én a jelen vámtarifajavaslatot is azért fogadtam el, mert lényegében feltalálom benne azon 139. tételt, melyből a múlt évi vámnovella alkotva volt s melynek indokolásában világosan ki volt tüntetve azon irányzat mely a varrógépek tételére is mérvadó volt.
