Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-259
436 259. orseágos ülés június 11. 18S6. államokban van: Austráliából, Dél-Amerikából, Oroszországból, Romániából, Szerbiából és Törökországból. Kivitelünk viszont Német-, Franezia-, Angolországba, Svájczba és Németalföldbe. Tehát mindezen államok, melyek ami gyapjúnkat veszik és ipari czikkekre feldolgozzák, azáltal, hogy mi az osztrák iparral szemben és az osztrák ipar fogyasztása tekintetéből saját gyapjúnkat megvédelmezzük, egyáltalában érintve nem volnának és nekik arra nézve, hogy ezen okból velünk szemben retorsiókkal éljenek, semmi néven nevezendő okuk nem volna. E szempont tehát engem nem tarthat vissza attól, hogy a gyapjú vám alá vonását proponáljam. Ép oly kevéssé lehetne az osztrák ipar szempontjából ez igényünk ellen érvelni. Mert concedálom — sőt nemcsak concedálom, hanem a gyapjúvámot ép azért indítványozom, hogy ezt elérjem — hogy a gyapjú ára a vám által emeltetik; mert oly czikknél, melynél a belfogyasztási szükséglet nagyobb a beltermelésnél, a vámnak okvetetlenül hatása volna, hogy az illető árú megdrágulna. De daczára ennek, midőn az osztrák gyapj ufónál és az osztrák gyapju-szövő iparnak oly colossális védvámokkal biztosított monopóliumot rendezünk be Magyarországon : nem épen az az elv, melyet a kormány is felállított, a méltányosság követeli-e, hogy ha a mi fogyasztási területünk az osztrák ipar megdrágított terményeinek kiszolgáltatik, viszont az osztrák ipar legyen arra utalva, hogy a mi nyers terményeinkből készítse azokat a gyártmányokat, ha már mi Magyarországon nem vagyunk azon helyzetben, hogy mi magunk dolgozhassuk fel azokat. A vámokat, melyeket javaslatba fogok hozni, nem pusztán combinatióra alapítom, hanem a behozott árúk értékére. A közös vámterületen 3 tétel alatt hoznak be gyapjút, még pedig nyers, mosott és gyaratoít, fehérített gyapjút. A nyers gyapjú értéke 118 forint, a mosotté 262 forint, a gyaratolté 325 forint. Én tehát szintén három különböző fokozatú vámtételt hozok javaslatba. A nyers gyapjúra proponálok 10 forintot aranyban, a mi az agio hozzáadása után megfelel az árú értéke 10%-ának. A gyapjú e faját, mely ausztráliai gyapjú név alatt hozatik be és a mely ránk nézve a legveszélyesebb, óhajtom leginkább megdrágítani. A mosott gyapjúra 20 frt vámot proponálok, tehát az érték 7V»%-kát, a gyaratoltra pedig 30 frt vámot, tehát az érték mitegy 8%-át. Még egy körülményre óhajtok reflectálni, t. ház! Az hozatott föl és mondatott általában a gyapjuvámmal szemben, hogy a juhtenyésztés csak oly államoknak való, melyek extensiv gazdaságot űznek s mindazon államokban, a hol a cultura terjed, a gyapjutermelés csökken. Ez mondatott és vannak kiváló nemzetgazdasági szakírók, kik azon elméletet vitatják, de csak bizonyos feltételek mellett és csak igen nagy óvatossággal és korlátoltan, nem oly feltétlen, nem oly apodictice, a mint nálunk felállíttatik, hogy a fejlődött culturával a gyapj utermelés csökkenni szokott. Hát, t. ház, ezt csak részben lehet vitatni; csak azért részben, mert minden nagyobb államban oly területi különbözetek vannak, hogy a foglalkozási ágakat nem lehet önkényűleg berendezni, hanem alkalmazni kell a terület sajátságaihoz. Oly területek lakóit, a hol egyáltalában nem lehet értékesíteni a földet s a terményeket máskép, mint juhtenyésztéssel , hiába biztatjuk, hogy tartsanak szarvasmarhát, vagy tenyészszenek lovat, vagy menjenek át más foglalkozási ágakra, ha ott más foglalkozási ág sikerrel nem karolható fel. És hogy ezen területek Magyarországon nagyobbak, a mint már volt alkalmam tüzetesen kimutatni, mutatja az, hogy jelenlegi rendkívüli súlyos viszonyok között is, midőn a gyapjú ára 40—45%-al visszament, az előző évekhez képest is még igen tetemes mennyiségű gyapjú termeltetik és tetemes mennyiségű juh tartatik. De, t. ház, másik adatot is tudok ezzel szemben felhozni, mely ezen theoria tarthatatlanságát bizonyítja s ez az, hogy elsőrendű cultur államok a mi juhállományunknak kétszeresével rendelkeznek s pedig gyapj utermelés és nem hústermelés czéljából. Senki sem fogja állítani, t. ház, hogy Poroszország vagy Hannovera s különösen az előbbinek és brandenburgi tartományai alantabb fokon állanának nálunk, cultura és mezőgazdazág tekintetében. Azt hiszem, nagy erőkifejtés lesz szükséges, mig mi azon gazdasági culturai fokot el fogjuk érni, melyen azon tartományok állanak. És miként áll azon tartomány ok juhállománya, viszonyítva Magyarország juhállományához? Ugy, hogy mig például Poroszországban száz emberre 121 darab; Hannoverában 121; Poroszország szász tartományában 103; Brandenburgban 102 darab juh esik 100 emberre: addig Magyarország lakosságának ugyanazon mennyiségére csak 56 darab esik, vagyis felényi. A cultura szempontjából tehát a juhtenyésztés fokozása és a gyapjútermelés emelkedése ellen nem lehet érvelni. Mivel pedig, t. ház, ez nekem meggyőződésem, e tekintetben, ha nincs is reményem arra, hogy a t. ház többsége indítványomat elfogadja, azért, hogy ezen kérdés felszínre hozassék, hogy Magyarország közvéleménye ezen kérdéssel foglalkozzék s minél behatóbban tanulmányozza: bátor vagyok módosítványomat benyújtani^ és kérni, méltóztassék azt figyelembe venni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnöki Fel fog olvastatni a módosítvány. TÖrS Kálmán jegyző (olvassa a módosítványt): „Módosítvány. Beadja Enyedy Lukács. A