Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-258
430 258. országos ülés június 10. 1886. azon helyzetben, hogy itt vásárolják be a zsákokat, melyeket a mikor ki visznek, különféle czélokra használnak, egyszer Magyarországra küldenek, máskor Rotterdamba és Mannheinba és ennélfogva azok, kiknek tulaj dónkep első sorban érdekében van a jegyzet visszaállítása, a jutagyárosok, nagyon csalódnak, ha azt hiszik, hogy ez az ő érdekük, mert a külföldi gabna bevásárlók legritkábban vannak azon helyzetben, hogy itt készült zsákokat oda küldhessenek, hogy több zsák hozatik be, mint a mennyi a gabona kivitelnek megfelel, ez tagadhatatlan. Ebből azonban korántsem lehet azt következtetni, hogy a bizonyos vissza élésekkel van összefüggésbe, mert ugyanaz a szakértő említette a bizottságban azt is, hogy például a búzánál 100 métermázsa kivitelhez 134, az árpánál 150, a zabnál 200, a rozsnál és tengerinél 145, a repczénél 150 zsákra van szükség. Ezenkívül figyelembe veendő, hogy bizonyos árúk a zsákokkal együtt adatnak el, a mint mondják inclusive zsák, ilyenek a heremag, a bab, a liszt, a korpa. Ezen zsákok később ismét visszakerülnek. Ily körülmények közt tehát nem lehet azt állítani, hogy a gabonamennyiséggel szemben mutatkozó zsákbehozatali többlet okvetetlenül visszaéléseknek kifolyása, mert ezt, a mint én emlitém, az üzlet természetéből könnyen meglehet magyarázni. Ugyanez a szakértő kiszámította azt is, hogy körülbelül 10 krajczár különbséget tenne métermázsánkint az, hogy ha a külföldieket arra kényszerítenők, hogy vagy itt vegyenek zsákokat, vagy pedig fizessék meg a behozott zsák után a vámot. Tudjuk, hogy gabonakivitelünk mily nehézségekkel küzd. E nehézségek közt 10 kr. különbség jelentékeny. De nem sokkal kisebb kár fog okoztatni ezen 10 krral, mint a milyen kár fog bekövetkezni akkor, ha azok a zaklató rendszabályok fognak életbe léptettetni, a melyek nélkül ellenőrzés egyáltalán nem lehetséges. Miféle rendszabályokról lehet szó? Azt mondják, hogy a zsákokat, a melyeket innen visznek ki, hogy megismerhetők legyenek, le fogják bélyegezni. Ez, t. ház, nagyobb városokban lehetséges, ámbár a kereskedők ezen helyeken is sok kellemetlenségnek lesznek kitéve a lebélyegzésnél; azonban t. ház, nemcsak Budapestről, nemcsak az ország kereskedelmi központjairól visznek gabonát ki. Ha tehát a vámmentes behozatalt a használt zsákok részére biztosítani akarjuk, mit fog tenni az ellenőrző hatóság? Közegeket fog kiküldeni azért, hogy a zsákokat lebélyegezze ? Ha pedig a külföldi bevásárló megteszi is azt, hogy lebélyegezteti a zsákokat, minthogy erre oly nagy gondot a külföldi gabonaforgalom mellett nem fordíthat, hogy azon zsákokat küldjék vissza Magyarországba, amelyek lebélyegeztettek; megtörténhetik az, hogy a le nem bélyegzett, de különben jegyes zsákok hozatnak vissza. Mi lesz ennek következménye? Nemcsak az, hogy a vámot meg kell fizetni, hanem még az is, hogy jövedéki kihágás követtetik el. Ki lesz akkor a vádló, ki a vádlott? Ezen pár adatból is méltóztatnak látni, hogy a kivitel, a mely amúgy is annyi nehézséggel van összekötve, okvetlenül károsodni fog ezen intézkedés által. És kinek lesz belőle haszna? Azt állítják a jutagyárosok kérvényükben, hogy mintegy 20,000 métermázsa fog évenkint megvámoltatni. E tekintetben nem oszthatom az államtitkár ur azon véleményét, hogy a visszaéléseknek tárt kapu nyittatnék, mert a bizottság szövegezésében is benne van, hogy azoknak a zsákoknak használatban voltaknak, jegyeseknek kell lenniök. Nagyon csodálkoznám, ha consortiumok alakulnának, hogy régi zsákokat hozzanak ide be és azzal nagy üzletet lehetne csinálni. Én ezt nem vagyok hajlandó elhinni s azt gondolom, hogy e dologból haszna nem lehetne senkinek. De kára sincsen az államnak. Mert feltéve, hogy egyes esetekben ez mégis megtörténik, mennyi lehet a különbség ? A szakértő 120,000 írtban állapította meg az összeget, a melyre esetleg az ily elvesztett vámok összege rúgna. De hát meglesz-e ez az összeg? Be fognak-e azon zsákok jönni, ha megvámoltatnak ? S aztán az ellenőrzés nem kerül semmibe sem? Az államnak semmi haszna nem lesz belőle, de a jutagyárosoknak, a kik az intézkedést kérvényezik, szintén nem. Mert, t. ház, a dolog természetéből folyólag a zsákok használatától mindinkább el fognak térni a kiviteli forgalomnál, ha az exporteurök és azok, a kik megrendelést tesznek külföldről, be fogják látni, hogy a zsák haszná'ata rajok nézve mennyire sérelmes. Ennélfogva álla rirfusa fogják a gabnát szállítani és igya jutagyárosoknak sem lesz a dologból hasznuk. Azután meg ha a külföldi forgalomban lábra kap e szállítási mód, nagyon valószínű, hogy a belföldi forgalomban is érvényesül. Ily körülmények között, miután nagyon fontos érdekeknek, a gabnakivitelnek veszélyeztetésével jár ez intézkedés, mely használni nem fog sem a kincstárnak, sem a jutagyárosoknak. Kérem a t. házat, hogy miután az a bizottság, melyről említtetett, hogy mintegy szak-felfogását képviseli a háznak, a közgazdasági bizottság a változtatást egyhangúlag fogadta el, ahhoz szintén méltóztassék hozzájárulni. (Elénk helyeslés lalfelől.) Láng Lajos előadó: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy nem szólaltam fel első sorban, de mikor szólni akartam, a t. államtitkár ur állott fel. így meg voltam akadályozva abban, hogy elmondjam, mik birták a bizottságot e változtatásokra? De előbb rectificálni óhajtom a t. előttem szólott egy állítását. Szavazás a bizottságban nem volt; látszott a felszólalókból, hogy a többség:
