Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

4Í6 258. orsíágos ülés jnniiis 10. 1886. nem érnék, melyet más téren tapasztalunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül még a fáról kivánok néhány szót szólni. {Halljuk!) Kifogásoltatott, hogy a fának az eddiginél nagyobb védelmet nem adunk és utalás történt különösen arra, hogy Németország ezen czikket védelemben részesíti. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy e tekintetben egyik leghivatottabb szaktestületünk véleményére hivatkozhatom, tudniillik az országos erdészeti egyesület véleményére, mely nemhogy kívánná a favámokat, hanem azokat az adott viszonyok közt veszélyeseknek tartja. Miért? Azért, mert behozatalunk ä fából kivitelünkhöz képest csekély, az utolsó esztendőben körülbelül 3 millió forint volt, kivitelünk pedig 18 millió forint. E behozatal azonban legnagyobb részben nem Németországból jön. A közös vámterületen kívülről a dolog természeténél, a fa súlyánál fogva nagyon sok nem jön be, hanem a legtöbb Austriából jön, tudniillik két millió forintnál jóval nagyobb érték. Ha tehát védelmezni fogjuk, t. ház, kinek fognak előnyt adni ? Azon osztrák fának, mely eddig is eoncurrál a mi fatermelésünkkel, adnánk ezáltal újabb előnyöket a magyar fa rovására, ugy, hogy ha e téren vámemelést csinálunk, legföllebb koezkáztatjuk azt, hogy más országok, melyekbe tetemesebb fakivitelünk van, elzárják tőlünk piaczaikaí. A német piacz különben sem volt nagyon fontos e tekintetben s a mely fanemben fontos volt, abban a vám még mérsékeltetett méterniázsánkint 25 pfennigről 20 pfennigre, ugy, hogy azon vámemelések, melyek Németországban ellenünk történtek, minket lényegesen nem érintenek. Az által, hogy ha mi a közös vámterületet e tekintetben védelmeznők, csak azon concurrentiát tennők rá nézve még veszedelmesebbé, amelyben ma a magyar fa az osztrák fával úgyis kénytelen megküzdeni. E kívánság tehát határozottan nem olyan, mely speeificus magyar érdek lenne. Ezek után, t. ház, midőn a legfontosabb tételekre nézve bátor voltam nézeteimet elmondani, legyen szabad még átalánosságban néhány észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk!) Az mondatott, t. ház, hogy mi a fennálló vámterületi közösség mellett Austria által vitetünk a védvámos áramlatba s ennek adjuk meg minden alkalommal az árát. Hát, t. képviselőház, egy alkalommal már bátor voltam e kérdést a házban megvitatni, de legyen szabad erre most újból visszatérnem. (Halljuk!) Azt hiszem, igen nagy túlbecsülése az saját erőnknek, de még a monarchia erejének is, ha valaki azt hiszi, hogy a monarchia az, mely a continens gazdasági politikájában az irányadó. A continens gazdasági politikájában, t. ház, egészen más tényezők szerepelnek. Nem vagyunk mi azok, a kik úgyszólván az első szerepet viszszük, hanem azok vagyunk, kik kénytelenek az áramlatot követni. Nem akarok hivatkozni az 1878-iki vámtarifának a kormány által adott indokolására, a mely igen részletesen és tüzetesen elmondja, hogy hányszor alkudoztak a monarchia kiküldöttei a német kormány megbizottaival, mennyiszer tettek részletes javaslatokat, a melyekre nézve a német kormány egészben véve mindig csak elutasító és kitérő válaszokat adott. De legyen szabad utalnom arra, hogy ha az irányban történik hivatkozás, hogy Austriában az iparosok védvámokat akartak, az kétségtelen, igenis akartak, de nemcsak itt akartak. Ugyanakkor ép oly meetingeket tartottak és petitiókat menesztettek föl a császárhoz Berlinbe az iparosok részéről. Mert oly iparosokat, a kik nem óhajtanak védvámokat, nagyon ritkán lehet találni. Hanem, a kire nézve oly nagy érdek volt az elzárkózás, nem annyira gazdasági, mint politikai szempontokból, az nem Austria, hanem a német birodalom, illetőleg Poroszország volt. Poroszország addig, mig Németországot nem egyesítette, a szabad kereskedelem feltétlen híve volt, hogy letörje azon korlátokat, a melyek a kis fejedelemségeket egymástól elválasztották. Az akkori küzdelemben más korlátok nem jöttek tekintetbe, csak azok, amelyek az egyes kis német államokat egymástól elválasztották és a Zollverein czélja ezen korlátok ledöntése volt. Midőn ezt elérte, Poroszország első ténye az volt, hogy Austriát kizárta a vámterületről. Az elzárkózást tehát nem Austria, hanem Poroszország kezdte. És midőn 1870-ben a porosz-franczia háború lezajlott, Poroszország Thiersnek irányát követte, aki mindig a védvámok hive volt és a ki Francziaországban inaugurálta a védvámos irányt. Követte pedig Poroszország ez irányt azért, mert nem volt szüksége többé a szabad kereskedelemre, nem kellett oly korlátokat ledöntenie, a melyek már rég szétmállottak, neki már csak egy kötelékre volt szüksége, mely területét összetartsa minden idegennel szemben. Ez az elzárkozási politikának eredete, t. ház, a ki ezt tagadja, nem itéli meg helyesen korunk politikai és közgazdasági irányát. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezek után, t.ház, a javaslatot ugy, ahogy van, bátorkodom a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, midőn Enyedy Lukács t. képviselőtársam azt mondotta: mért szövetkezünk mi Austriával, igyekezünk inkább megbarátkozni Németországgal, mondom, midőn ő ezt mondotta, a leghatalmasabb argumentumot mondotta a közös vámterület mellett, mert elismerte azt, hogy nekünk gazdasági életünkben egy szövetségesre szükségünk van. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl) Ha van valakire szükségünk, ha kell valakivel megalkudnunk, akkor ne menjünk a harmadik szomszédhoz, hanem alkudjunk meg azzal a köz-