Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

238. országos ülés május 10. 18S6. 35 eseorteját, mely a magyar alkotmány felfeszítését a militarismus keresztjén tegnapelőtt véghez vitte. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azonban t. ház, habár fájdalom, bekövetkezett is az a tegnapelőtt megszavazott törvényjavaslattal — mely az alkotmány jogait sarkaiból forgatja ki — a mit nagy hazánkfia Kossuth Lajos már régen megirt és megmondott, hogy a mostani állapot Magyarországon nem egyéb, mint álczázott militarismus és habár hazánk az önök kegyelméből egy nagy lépéssel közelebb vitetett a kaszárnyaállamhoz, nekünk mindazáltal kötelességünk, hogy az immár keresztre feszített és haldokló alkotmánynak szenvedéseit legalább annyira enyhítsük, a mennyire azok még enyhíthetők és midőn a végvonaglásban levő vizet kér, ne nyújtsunk eczetet neki. (Tetszés a szélső haloldalon.) Értem itt különösen a részletes tárgyalás alkalmával még történhető enyhítéseket. És jól teszi a minister ur, hogy ha már Longinus szerepére vállalkozott, valamint a bécsi hadügyminister a felfeszítő hóhér szerepére a magyar alkotmánynyal szemben (Nagy mozgás jobbfelől. Felkiáltások: Rendre! Zaj.) Elnök: Nem akarok a képviselő úrral polemizálni, egyszerűen csak azt mondom, hogy a parlamenti illemmel egyáltalában nem egyezik meg az, hogy egy itt nem lévő egyén olyan kifejezésekkel illettessék, a mint a képviselő ur imént tette. (Ugy van! jobhfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Ez ellen mindenki érzelme fellázad. (Igaz! jóbbfeló'l. Mozgás a szélső balon.) Azért kérem a képviselő urat, méltóztassék tárgyilagosan nyilatkozni a teremben, mert az Magyarországnak mindenesetre csak előnyére válhatik, ha képviselőházának tanácskozásai tárgyilagosan folynak. (Helyeslés.) Thaly Kálmán : T. ház! Köszönettel veszem a figyelmeztetést. Szavaim kimagyarázása végett kötelességem kijelenteni, hogy én nem Bylandt-Rheidt gróf urat, mint embert értettem; értettem azon előttünk odiosus állást, mely fájdalom folytonosan belenyúl a mi alkotmányos jogainkba és a melynek megdöntésére legalább mi, ezen az oldalon ülők, minden alkotmányos eszközzel küzdünk és küzdeni fogunk. Ha tehát én azt nem hasonlítom valami nagyon kitűnő más állású egyénhez, arról én nem tehetek, de trópusokat felhozni még eddig szabad volt ezen képviselőházban és reménylem, valamint a római centuria felhozása nem szégyen a t. honvédelmi minister úrra, ugy nem lehet arra szégyen a másik hasonlat — az egyént értem — a kinek személyiségét nem érintettem azzal, a mit mondtam, de értettem működését. T. ház! Ezen 3. §. intézkedik arról, hogy a népfölkelés miként osztassék két főosztályra, első j és második osztályra. Ez a felosztás képezi azután alapját főleg az 5. §. intézkedésének, a mely szerintünk legalább a legsérelmesebb az egészben, tudniillik, hogy az első osztálya a népfölkelésnek kivonatván a parlamentnek felelős honvédelmi minister hatásköre alól, a közös hadägyminister hatásköre alá helyeztetik és a közös hadsereg fogyal tékainak pótlására rendeltetik. Ha tehát ezen általunk semmikép el nem fogadható intézkedésnek enyhítéséül valamely módosítványt akarunk beadni, itt kell azt megtennünk és azért bátorkodom én a t. háznak, habár elfogadás reménye nélkül is, de legalább kötelességem megtételéül egy módosítványt ajánlani ezen szakasznak különösen első részére vonatkozólag. (Halljuk!) Én bátorkodtam volt a t. minister ur figyelmébe ajánlani azt, hogy ha a 80 ezer főnyi póttartalék kevés, a mint magam is elismertem, hogy az európai egyéb államokéhoz képest kevés, akkor annak pótlására sokkal alkalmasabb elemek kínálkoznak. A törvényjavaslat indokolása részben reá mutat azokra, hogy ne legyen szükség a népfelkelésnek ugy, a mint itt terveztetik, első osztályába belenyúlni. Tudniillik ott van a minister ur által kiemelt, csak egyedül a magyar korona tartományaiban több mint 100 ezer főnyi oly egyének cathegoriája, a kik az 1868. évi XL. törvényczikk 17. §-a és az 1882. évi XXXIX. törvényczikk 12. §-a alapján szolgálati kötelezettségeik alól elbocsáttattak, vagy ideiglenesen elbocsáttattak. Ezeknek a viszonya változván, de begyakorlott, fegyver alá termett emberek lévén, ismét bevonhatók lennének a póttartalék kiegészítésére. Valamint említettem a lovasságiakat, a kiknél 20—30 ezerre megy azok hiánya, a kik mozgósítás esetén lovak hiánya miatt sem oda, sem pedig a szekerészeti osztályokhoz be nem vonhatók. Ezek is ide lesznek csatolandók. Ausztriában hasonlóképen áll a dolog, ugy hogy legalább 300 ezer ember volna igen hatalmas combattans elemekből meríthető. A negyedik •— majdnem 100 ezer — lesz a mostani 80 ezer póttartalékos. Tehát 380 ezer ilyen póttartalékul a több mint egy millió 200 ezer combattanshoz lesz csatolható mozgósítás alkalmával. így a tényleges szolgálat a leghatalmasabb haderőre emelné a monarchia hadseregét, ugy hogy semmi szükség nem volna a népfölkelés első osztályára s arra, hogy a ki nem fejlődött, be nem oktatott Í8—19 éves gyermekifjak a sorbeli combattansok közé soroztassanak. A t. minister ur válasza sokra kiterjed, de ezeket a dolgokat meg nem czáfolja. Beöthy Ákos t. képviselőtársam még más mathematikai alapon, percentek szerint számítva is kimutatta, hogy ezekből az elemekből mily nagy 5«