Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-257
íü*7. orss^ájgos Ilié? JujJp* ,?• 188C. 403 a tengeri behozatalát, akkor szesziparunk versenyképes nem lesz. Ezt az expertek is mondták, a kikre azon képviselő urak, kik a közgazdasági bizottságnak tagjai voltak, akkor szeretnek hivatkozni, ha az ő állításaikra találnak érveket, akkor azonban elhallgatják, mikor ellenök érvelnek. Én tehát most ezen szakértőkre hivatkozom, hogy egyhangú kijelentésükből meggyőződhetik mindenki, hogy ha a tengeri megdrágíttatnék, akkor ők nem volnának képesek azon nagy concurrentiában részt venni, a melylyel nekik küzdeni kell. így tehát, ha a tengeri vámja emeltetett is, azt oly fokban nem lehetett emelni, hogy ezen iparunkra káros hatással legyen. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem akarok hivatkozni a jelenleg Romániával szemben szükségesnek mutatkozott intézkedésekre, de mégis egyre bátor vagyok hivatkozni és ez az, hogy avisszatorló intézkedések között, a melyek Romániával szemben lettek életbeléptetve, épen a tengeri behozatal nagy szerepet játszik. Midőn tehát azon intézkedések között azért, hogy elég sújtok legyenek, a tengeri behozatalt is korlátozni és a mennyire lehet tilalmazni kellett, épen ezen szeszipar érdekében merült fel annak szüksége, hogy a tengeri máshonnan vámmentesen hozassék be mindaddig, mig a gazdaközönség elkészülhet rá, hogy jövőre nagyobb mértékben karolja fel a tengeri termelést. Ez maga bizonyítja, hogy csakugyan kell a ten gerire tekintettel lenni, mert ha szükséges az ma, szükséges lesz az jövőre is és ha bekövetkeznék gróf Károlyi Sándor képviselő ur azon baljóslata, hogy a nagy szeszipar nálunk jövőre meg fog szűnni, akkor fog keletkezni a múlt helyébe gazdasági szeszipar, a mely ha répára és burgonyára nem fogja fektetni az üzletét, mindenesetre csak is tengeriből fog főzni, ennélfogva azok fogják élvezni az előnyt, melyet most a nagy ipar élvez. (Helyeslés a jobboldalon.) Meglehetősen hosszasan foglalkoztak a t. képviselő urak a sertések vámjával is. (Halljuk! Halljuk!) A sertés vámja ma, t. ház, darabonként 3 frt. Mint méltóztatnak tudni, a sertések ára az utóbbi időben tetemesen leszállott és pedig leginkább azért, mert a sertéstenyésztésben határozottan nagy a túlproductió. Ezen csökkent árak mellett a páronkénti6 frt mindenesetre tetemes nagy vám, melynek beszámításával, hozzávéve még mindazon körülményeket, melyek a külföldről behozott sertés irányában még a forgalom megnehezítésére szolgálnak, a védelem okvetlenül elégséges sertéstenyésztésünk számára, így tehát, t. ház, annak a 3 forintnak a felemelése szükségesnek nem mutatkozott és pedig másrészt még azon okból sem, mert miként méltóztatik tudni, Szerbiával kötött és ma még fennálló szerződésünkben a sertés vámja igaz, hogy csak határszéli forgalomban, tehát más államokra ki nem terjedőleg 1 forint 50 krajezárban állapíttatott meg. Ha azonban akármikor szerződési tárgyalásokba bocsátkozhatnánk a Szerbiával (szomszédos államokkal, nagyon természetes, hogy a Szerbiának adott mértéket megmásítani semmiféle okunk no 10 lesz és igy azt hiszem, miután a vámtétel, a mely életbe fog lépni, úgyis alig lesz más, mint 1 forint 50 krajezár, e fictiv tarifatételt még nagyobbra venni teljesen fölösleges volna s ezért nem is hoztam javaslatba. A gyapjuvámra nézve szintén többen foglalkoztak aA r val, hogy a gyapjú vámnak behozatalát óhajtják, gr, Károlyi Sándor t. képviselőtársam nem osztozik e nézetben. Magam sem osztozom, nem pedig azért, mert a birkatenyésztés az országban egyáltalán tetemesen csökkent. Az állatok összeírásakor kitűnt, hogy az 1870 iki számlálástól az 1880-iki számlálásig a juhok állománya 13 millióról lefogyott 9 millióra, tehát körülbelő 1 34%-kal. És ennek mi az oka, t. ház ? Szerintem egyenesen az, a mit Beöthy Ákos t. képviselőtársam tagadásba akar vonni, hogy az intensiv gazdálkodás az országban határozottan kezd általánosabbá válni és ennek folytán a nagy, extensiv gazdálkodás, melyhez a birkanyájak nagy száma tartozik, minden esetre gyérül. Azon példa, melyre Beöthy Ákos t. képviselőtársunk utalt, nem talál. Abban igaza van ugyan, hogy Angliában még a legintensivebb gazdálkodás mellett is tartanak és nevelnek birkát; ez áll, csakhogy ezen intensiv gazdálkodási módnál a juhok száma semmiképen sem hasonlítható össze a juhok számával az extensiv gazdálkodás mellett és még hozzá ezen intensiv angol gazdálkodásban nem a gyapjubirka szokott neveltetni, hanemahúsjuh és nem a gyapjú árából, hanem a hús árából igyekszik a gazda magának hasznot biztosítani. Azon állítását t. képviselőtársamnak, hogy a juh a gazdaságban egyik legfontosabb állat, egészben tagadni merem. Magam is gazda vagyok és tudom, hogy még mikor a gyapjuárak magasak voltak, juhtenyésztést nagy haszonnal űzni akkor sem lehetett. És most, midőn a gyapjú ára annyira hanyatlott, nagyon természetes, hogy a juhtenyésztés még sokkal kevésbé nyereséges és igy a juhállomány még ezentúl is tetemesen fog apadni, 1 nem hogy emelkednék. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam arra utal, hogy nekünk keletről szarvasmarhát ide be hozni nem szabad. Gr. Apponyi ezt ugy mondta, mintha ez valami új axióma volna, a mely a magyar közgazdaság terén most merült fel. De méltóztassanak visszagondolni arra, hogy már 1880-ban hozta meg a magyar törvényhozás azon törvényt, a mely a keleti tartományokból, a hol a marhavész uralkodik és magától kifejlődik, határozottan eltiltja a marha behozatalát és akkor 51"
