Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

402 257. orsüífígoí, ülés jnnlns 9. 1886. ennek előtte 20 évvel nagyon drágán vettük a külföldről és az által, hogy e gépek vámja emeltetett, nálunk nagyon szép és a külföld által is megbámult és mondhatni megirigyelt mezőgazdasági gépgyártás keletkezett. S következménye az, hogy mi a mezőgazdasági gépeket most nem csak sokkal olcsóbban veszszük, mint azelőtt, de hogy ezen iparunk külföldre is exportál és ép kelet felé tetemes mennyiségben. így tehát az a szemrehányás, hogy e vám ismét cs, k az osztrák iparnak szolgál, már ezért sem fogadható el. De még kevésbé fogadható el az az alaptalan ellenvetés, hogy e vámemeléssel munkaeszközt drágítunk meg. {Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanigy vagyunk a varrógépek vámjával. És itt bátor vagyok a t. házat arra kérni, a mire kértem már a vita elején tett felszólalásomban. Ez is egyike azon tételeknek, melyeken a közgazdasági bizottság változtatást tett. Én kérem, ne méltóztassék e változtatást elfogadni. A t. bizottságban a varrógép régi tarifája lett elfogadva, mert ez egy szegényebb néposztály munkaeszköze, melyre annak minél olcsóbban kell szert tennie. Az akkor kihallgatott szakértők kijelentették, hogy midőn az 1882-ikitarifa készült, ugyanazon expert sürgetett magasabb vámtételt, a ki akkor — mint maga kijelenté a bizottság előtt — varrógépgyárt akart felállítani és csak e védelem alatt tartotta azt lehetőnek. Most azonban ő e szándékáról lemondott és nem javasolja e vámtétel emelését. Nos hát, t. ház, ha ez indok arra, hogy a javasolt vámtétel elejtessék, akkor nem tudom, miféle indokot kivan valaki arra, hogy a vámtétel ugy a mint javasoltatik, megtartassék. Mert ha meg volt a lehetőség 1882-ben arra, hogy azon gyár felállittassék, a mely ily varrógépeket készítsen, akkor okvetlen meg kell e lehetőségnek lenni ma is és nagyon közel lehet azon idő, ha e vámtétel megszavaztatik, hogy nálunk is, Austriában is épen oly jó, használható és olcsó gépek fognak készülni, mint a milyeket meglehetős drágán kapunk külföldről. Épen igy vagyunk a varrótűkkel. A varrótűkre nézve a közgazdasági bizottság, mintegy a szegényebb néposztály szükséges munkaeszközére, szintén határozottan a régi tételt óhajtja fen tartani. De, t. ház, ha tekintetbe vesszük, hogy egy métermázsára hány varrótű' megy — bizonyos, hogy talán milliók — én nem tudom, mert nem próbáltam és nem kérdezősködtem utána, de ily kicsi tárgyakból bizonyosan oly nagy tömeg megy egy métermázsára, hogy itt az 50 forintos vámemelés annyira eloszlik és oly kis ár emelkedését fogja involválni a varrótűknek, hogy ez az emelkedés egyáltalában alig jöhet tekintetbe. S még hozzá nem mindenféle varrótű vámja lesz emelve, hanem csak azon tűké, melyek eddig tisztán külföldről érkeznek be s egy bizonyos hosszúság szerint osztályozvák, szóval csak a kisebb és finomabb tűké. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szegényebb néposztály ez utóbbi varrótűket nem- használja, azt hiszem, hogy nem egészen helyesen történt a számítás, mert hiszen a szegényebb néposztály a két különböző varrótű faj közül valószínűleg az olcsóbbat fogja használni, a mely olcsóbb fajta itthon készülvén, az ezen osztály által használt varrótű ára semmiben sem fog változni. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezen tételt is ugy elfogadni, a hogyan az eredeti tarifajavaslatban foglaltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urak foglalkoztak a tengeri vámjával és kivált Beöthy Ákos képviselő volt az, a ki hivatkozott a ministerelnök ur által a közgazdasági bizottságban mondott egy tételre. Én ugyan nem emlékszem, hogy egészen ugy mondotta volna a ministerelnök ur, azaz hogy a kukoricza túltermelését fogná a tervezett vám előidézni; de megengedem, lehet talán ezt levonni a ministerelnök ur állításaiból. Hanem a képviselő ur másrészről a kukoricza vámjára vonatkozólag azt mondotta, hogy az határozottan nem elégséges, hogy azt fokozni kell. T. ház, ha [párhuzamot vonunk a kukoricza és a búza vámja között, nagyon feltűnik előttem, hogy a búza vámjánál, melynek magassága ellen kifogása nem volt, egyenesen azt állította a képviselő ur, hogy a buzavám illusorius és hogy nagyon keveset fog használni, akármilyen magasságban vetjük azt ki; a tengeri vámjáról pedig azt mondja a képviselő úr, hogy azt magassabbra kell kivetni. Már, hogy micsoda alapon lehet két egészen analóg esetben két ellentétes okoskodással élni? azt nem egészen értem. (Helyeslés a jobboldalon.) A kukori ez ánál az alacsonyabb tétel szerintem okvetlenül szükséges azon okokból, melyeket gróf Károlyi Sándor felhozott, igaz, hogy nem pártolólag és pedig egyenesen a, szoszipar és a sertéshizlalás védelme tekintetéből. Ez utóbbi tekintetből gr. Károlyi Sándor sem helytelenítette a kukoricza vámját és nem szólott ellene. Erre tehát nem reflectálok? de a szeszipar védelmére vonatkozólag oly valamit mondott, mit én el nem fogadhatok. Ez abban áll, hogy ő ugy sem látja jövőjét a mi nagy szesziparunknak, értette alatta a nagy gyáripart, ennek folytán kár azok érdekében valamit tenni. Ha ezen iparnak jövője nem is volna, azért annak jelenjét kétségbe vonni, azt hiszem, nem lehet és a mig ezen nagy iparnak előnye van és van sok előnye és kivált pénzügyi szempontból olyan nagy fontossága, addig oly könnyedén elbánni ily iparczikkel szerintem nem lehet. Ez épen azt is mutatja, hogy a tarifa általunk jobban meg volt gondolva, mint önök által állíttatik. Azt hiszem, ez elég példa rá. Ha mi ma megdrágítjuk