Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

257. országos ülés .funiós 9. 1886 401 A milyen szerencsét szolgáltatunk mi Austriának, ép oly szerencsét szolgáltat nekünk Austria. (Élénk ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) Azt mondják a t. képviselő urak, hogy a gabonavámok még hozzá illusoriusokká válnak a kikészítési eljárással, de elfelejtik egészen azt, hogy az expertek, kiket maguk hallgattak ki a bizottságban, például a lisztkivitelnél, egyenesen megmondták azt, hogy :izon restitutió mennyire terjed, melyet a vámból kapnak és ennek folytán tudják a képviselő urak, hogy a nálunk készített lisztnek 80°/«-a az, a mi részint Magyarországban, részint Austriában fogyasztatik el és hogy körülbelül 20%-a az, a mi külföldre megy. Tehát csakis ezen 20%-ban felhasznált külföldi gabnának vámja lesz restituálva és még hozzá kijelentették ugyanazon expertek, hogy például a román búzát a magyar búzával ugy keverik, hogy 95%-ka magyar és 5°/»-ka román búza. Méltóztassék most azután kiszámítani, hogy mily borzasztó le szállítása, történik ezáltal a gabonavámnak, hogy a lisztnek 20%-ka megy csak külföldre és a fehasznált buzá nak 5°/o-ka vámoltatik meg és csak ez fog resti tuáltatni. Ez oly minimalis összeg, hogy ezért azt állítani, hogy illusoriussá teszi a buzavámot, teljességgel nem lehet. [Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják a t. képviselő urak, hogy azzal a bizonyos haszonnal szemben, melyet mi az iparvámok emelésével Austriának adunk, nekünk az agrárvámokban semmi hasznunk nincs, mert az árak az agrárvámok behozatala folytán nem fognak emelkedni. Én is abban a nézetben vagyok, t. ház, hogy a gabonavámok folytán az árak nem fognak emelkedni; de abban bizonyos vagyok, hogy a gabonavámokkal védelmezzük a magunk termékeit és hogy ha mi a gabonavámokat nem veszszük fel tarifánkba, akkor szomszédaink gabonája 1 forint 50 krajczár vám nélkül nem mehet más országba, hozzánk fog özönleni és az, a ki búzát vesz, a helyett, hogy a mi termékeinkben válogatna, válogatni fog az orosz, az amerikai, az indus és más búza közt. Hogy ily viszonyok közt az árak mennyivel fognak hanyatlani, kiszámítani nem tudom, de hogy hanyatlani fognak, az, azt hiszem, mindenki előtt bizonyos. Én ennek folytán azon ki nem számítható jövendő hasznot, a melyet az agrárvámokkal elérünk, az esetleges vesztesseggel szemben nem állíthatom azon oknál fogva sem, mert a vámemelések annyira nem drágították meg az árúkat, mint a hogy azt minden kiegyezés tárgyalása alkalmával az ellenzék állította. Méltóztattak annak idején kiszámítani, hogy a posztó, a gyapjú és a pamutárúk mennyire fognak emelkedni. És mit látunk? Azt, hogy a gyapjú és a pamutárúk sokkal olcsóbbak ma, mint voltak 10—15 évvel azelőtt és hogy minél hátrább megyünk az időben, annál nagyobb a különbözet, a KÉPYH. NAPLÓ 1884—87. XII. KÖTET. mi természetes következménye a fejlettebb iparnak és a nagyobb productiónak, tehát azt, a mit a vámemelések esetleg az áruczikkeknél drágítanak, a nagyobb productió és a concurrentia az ipartelepek közt okvetetlenül kétszeresen szállítja le, a mint ezt az eddigi tapasztalatok igazolják. A t. képviselő urak kimutatták, hogy Magyarországnak különös érdekei nincsenek képviselve e vámtarifában, mert a mint mondják, az agrár-vámok illusoriusak s mert az iparvámok határozottan ellenünk vannak. Én azonban kérdem a t. házat, hogyha e felfogás való, minő érdeke lehet Magyarországnak arra nézve, hogy tarifákat és szerződéseket kössünk ? Hisz ekkor nincs szükségünk szerződésre. (Igás! Ugy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Azt mondja (Zaj a szélső balfelöl.) Körösi Sándor: Halljuk! (Nagy derültség bal és szélső balfelöl.) Gr. Széchényi Pál f*öldmivelés-,ipar- és kereskedelmi minister: Én csak egész szerényen eonstatáloűi, hogy most az urak is nevetnek, noha a tárgy elég komoly és hogy én tegnap csak mosolygásom által is a legerősebb megintésre szolgáltattam alkalmat, pedig különben nyugodtan hallgattam a szónokot. (Helyeslés a jobboldalon) Azt mondja Enyedy Lukács képviselő ur, hogy ha nyugat felé nyers termékeinket beeresztenék, iparezikkeinket olcsóbban kaphatnók. Azt az axiómát, t. ház, hogy ha nyugat felé beeresztenék nyers termékeinket, conditióképen állítom fel arra, hogy akkor mi meg azt az előnyt nyújtjuk, hogy mi meg beeresz zük az iparczikkeket; de azt, hogy olcsóbban kapnók az iparczikkeket, nem fogadhatom el, nem pedig azért, mert nem az, hogy mi mily vámot fogunk alkalmazni egyik vagy másik iparczikkre, okozza az iparczikk árát, ép ugy, mint nem ez a körülmény idézi elő a gabona árát sem, hanem az a nagy verseny, a mely amaz országokban folyik, a melyekben ez iparczikkek gyártatnak. Gyártják az iparczikkeket Németországban, Franczíaországban és Austriában és azok árai mind jobbára egyformák, mert ez országok concurrálnak egymással s ahol az ipar hátramarad az egyik készítményben, ott a technica fejlesztésével és a gépek javításával törekszenek pótolni azt a hézagot, a mely az ő iparuk és más állam ipara közt van. Tehát a vám csak nagyon csekély különbséget tesz. {Helyeslés a jobboldalon.) És végre Enyedy t. képviselő ur nagyon hibáztatja azt is, hogy e tarifa még a munkagépeket is megdrágítja és példaképen felhozza a mezőgazdasági gépeket. Én, t. ház, egyáltalán nem fogadhatom el, hogy a mezőgazdasági gépek oly munkagépek volnának, melyek a szegényebb gazdálkodó osztályok segítségére szolgálnak. Sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy a mezőgazdasági gépek I legnagyobbrészt a jómódú, nagyobb birtokosok szükségletét képezik. Mi a mezőgazdasági gépeket 51