Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

398 257. ^rszágros ülés junior 9. 1886 de abban a hitben vagyok, hogy a szeszipar Ma­gyarországon mai mennyiségében soká fentartani magát nem fogja, (JJgy van! balfelöl) nem pedig ;izon adók rendszerénél fogva, a mely ezen szesz­iparra ma nehezedik és mely mellett tulajdonképen nem azon szeszgyárak vannak előnyben, a melyek kukoriczával égetnek és főznek, hanem inkább a kis, a mezőgazda sági szeszgyárak és ha az üzlet­ben bizalom volna, nem is kétlem, hogy a mező­gazdasági szeszgyáraknak sokkal nagyobb lendü­letük lehetne a közel jövőben, mint a milyen ma még van; különösen azért nem hiszem azt, hogy ezen szeszipar magát mai helyzetében állandóan fen tudja tartani, mert a szesz exportja talán már a közel jövőben, de mindenesetre előbb-utóbb apadni fog, tekintve azon tendentiákat, melyeke téren Franczia- és Németországban mutatkoznak és melyek épen szesziparunknak nagy akadályául fognak szolgálni. (ügy van ! balfelöl.) Nem tudok tehát bizni Magyarország jelenlegi nagy szeszipa­rának fentartásában, hanem azt hiszem, hogy az csökkenni fog ezen viszonyok következtében. Ennél­fogva épen a szesziparra való tekintettel lehetne ezen kukoricza vámokat még emelni és lehetne magunkat védeni a behozatal ellen, azon felhatal­mazással is, mely a törvényben megadatik a kor­mánynak, hogy tudniillik bizonyos időken át, még a kukoricza hehozatalára szükségünk lesz, arra a magasabb vámtétel nem fog alkalmaztatni és a vámemelés csak az említett időn túl vétessék alkalmazásba. Egyáltalán, azt hiszem, hogy a szeszipar átalakítása közgazdaságunkat nem fogja annyira károsítani akkor, ha azt szerencsésen tudnók át­terelni a gazdasági szeszgyártásra, mely tulaj ­donképen ott fogja egyik leghatalmasabb táma­szát találni, (ügy van! bal/elől.) Másrészt, azt is hiszem, hogy helyes kezelés utján a szeszipar fejlesztésére az állami pénz­ügyek szempontjából is súlyt kell helyezni, mert ebből az állami budgetre nézve is javulást várhatunk. Áttérve a sertés tenyésztésre, e tekintetben semmi vámemelés nincs, pedig helyén volna, mert a sertésbehozatal jelentékeny és nagy részt a helyi szükségletet látja el és a behozatalnak csak egy része vitetik tovább a külföldre. Minthogy tehát a behozatal a hazai tenyészsertésnek ver­senyt csinál, a mi tenyésztésünket vámokkal lehetne védelmezni. Ez azonban nem történik. Nem látom tehát be, hogy e tételnél mezőgazdaságunknak valami különös kedvezményt adtak volna sem azt, hogy valami különös okunk volna sietni ennek az életbeléptetésével, {ügy van! a bal- és szélső balon.) ,. ,• A mi a juhokat illeti, ezekre nézve nem tör­ténik semmi változás. Már pedig ha valahol, itt volna érdemes azt tenni, akkor midőn azon hely­zetbe jutottunk a juhtenyésztéssel, hogy egyálta­lán nem tudunk juhokat kivinni azon piaczokra, a hova eddig vittük, mert tudjuk, hogy a franczia vámok jelentékenyen emelkedtek és azt is méltóz­tatnak tudni, hogy épen a franczia piaez volt leg­kiválóbb jelentőségű jnhtenyésztésünk szempont­jából. Másrészt megengedtetik, hogy román juhok behozassanak. Pedig abstrahálva minden retorsió­tól, hanem csupán a normál vámtételt véve, ebben védelemnek kellene lenni ezen túlimportálás ellen, mely a mi tenyésztésünk árait határozottan csök­kenteni fogja, ezt tehát inkább emelni vagy szi­lárdítani kellene. Ez azonban nem történik, tehát ismét nem látom, miért volna olyan sürgős ezen vámok behozatala. Hasonlóképen vagyunk a szarvasmarhákra kivetett vámokkal. A tarifában tiz forint vámnak tizenöt forintra emelését, tehát öt forinttal nagyob­bítását találjuk. De magában véve, ez szemben a román árfejlődéssel, semmi, mert ha a román marhavészzár nem lenne, akkor legyenek meg­győződve, hogy 15 forint vámtétel a marhabeho­zatal ellen nem fogna megvédeni soha. Mert a ro­mán hús és a magyar hús árai közt oly külömbség van, hogy eláraszt bennünket a román import. Új­ból nem találom e vámtételben a magyar földmí­velési érdekeket megvédve, (ügy van! balfelől.) A hűs vámja, a mely 6 forint vagy 6 forint 50 krajczárra van megállapítva e javaslatban, viszonyaink között még veszélyes is, mert erősen hiszem, hogy a levágott hús Romániából nagy mértékben fog behozatni. Minthogy egészségügyi szempontból az állatokat elevenen behozni nem lehet, már alakultak a román határon és hiszem, hogy ezentúl még nagyobb számmal fognak ala­kulni vágóhidak, a melyeken az oda való állatok levágatván, 6 frt vám mellett nagyon könnyen fog­nak concurrentiát csinálni a mi húsárainknak és gazdaságilag inkább romlásunkra fognak szolgálni, sem mint hasznunkra. Újból nem látom tehát e tételek által a magyar közgazdaság érdekeit meg­védve, (ügy van! balfelől.) Egy eredeti dologgal találkozunk Ja repczé­néh A repcze eddig is vám alá tartozott, de vám­tétele nem emeltetett a tarifa által. A repczeolaj vámja azonban emeltetett 2 írtról 4 frtra. Igaz ugyan, hogy forgalmi statisztikánk nem mutat ki repcze behozatalt a monarchiába, másrészt tény az is, hogy az indus repczének naponkint nagyobb tömegekben veüó érkezése Európába és árának naponkénti csökkenése hamarosan azt fogja ered­ményezni, hogy az indus repcze kikötőinkbe is hozatik, ott eladatik, feldolgoztatik és sajátrepcze­terményeinknek fog concurrentiát csinálni, mert ezek nem védetnek.Ellenben az olaj védetik, 2 írtról 4-re emeltetett a vámja. Tehát újból a mezőgaz­dasági érdek különös védelmét ebben sem látom. (ügy van! a bal- és szélső baíoíäálon.)

Next

/
Thumbnails
Contents