Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

398 257. ^rszágros ülés junior 9. 1886 de abban a hitben vagyok, hogy a szeszipar Magyarországon mai mennyiségében soká fentartani magát nem fogja, (JJgy van! balfelöl) nem pedig ;izon adók rendszerénél fogva, a mely ezen szesziparra ma nehezedik és mely mellett tulajdonképen nem azon szeszgyárak vannak előnyben, a melyek kukoriczával égetnek és főznek, hanem inkább a kis, a mezőgazda sági szeszgyárak és ha az üzletben bizalom volna, nem is kétlem, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak sokkal nagyobb lendületük lehetne a közel jövőben, mint a milyen ma még van; különösen azért nem hiszem azt, hogy ezen szeszipar magát mai helyzetében állandóan fen tudja tartani, mert a szesz exportja talán már a közel jövőben, de mindenesetre előbb-utóbb apadni fog, tekintve azon tendentiákat, melyeke téren Franczia- és Németországban mutatkoznak és melyek épen szesziparunknak nagy akadályául fognak szolgálni. (ügy van ! balfelöl.) Nem tudok tehát bizni Magyarország jelenlegi nagy szesziparának fentartásában, hanem azt hiszem, hogy az csökkenni fog ezen viszonyok következtében. Ennélfogva épen a szesziparra való tekintettel lehetne ezen kukoricza vámokat még emelni és lehetne magunkat védeni a behozatal ellen, azon felhatalmazással is, mely a törvényben megadatik a kormánynak, hogy tudniillik bizonyos időken át, még a kukoricza hehozatalára szükségünk lesz, arra a magasabb vámtétel nem fog alkalmaztatni és a vámemelés csak az említett időn túl vétessék alkalmazásba. Egyáltalán, azt hiszem, hogy a szeszipar átalakítása közgazdaságunkat nem fogja annyira károsítani akkor, ha azt szerencsésen tudnók átterelni a gazdasági szeszgyártásra, mely tulaj donképen ott fogja egyik leghatalmasabb támaszát találni, (ügy van! bal/elől.) Másrészt, azt is hiszem, hogy helyes kezelés utján a szeszipar fejlesztésére az állami pénzügyek szempontjából is súlyt kell helyezni, mert ebből az állami budgetre nézve is javulást várhatunk. Áttérve a sertés tenyésztésre, e tekintetben semmi vámemelés nincs, pedig helyén volna, mert a sertésbehozatal jelentékeny és nagy részt a helyi szükségletet látja el és a behozatalnak csak egy része vitetik tovább a külföldre. Minthogy tehát a behozatal a hazai tenyészsertésnek versenyt csinál, a mi tenyésztésünket vámokkal lehetne védelmezni. Ez azonban nem történik. Nem látom tehát be, hogy e tételnél mezőgazdaságunknak valami különös kedvezményt adtak volna sem azt, hogy valami különös okunk volna sietni ennek az életbeléptetésével, {ügy van! a bal- és szélső balon.) ,. ,• A mi a juhokat illeti, ezekre nézve nem történik semmi változás. Már pedig ha valahol, itt volna érdemes azt tenni, akkor midőn azon helyzetbe jutottunk a juhtenyésztéssel, hogy egyáltalán nem tudunk juhokat kivinni azon piaczokra, a hova eddig vittük, mert tudjuk, hogy a franczia vámok jelentékenyen emelkedtek és azt is méltóztatnak tudni, hogy épen a franczia piaez volt legkiválóbb jelentőségű jnhtenyésztésünk szempontjából. Másrészt megengedtetik, hogy román juhok behozassanak. Pedig abstrahálva minden retorsiótól, hanem csupán a normál vámtételt véve, ebben védelemnek kellene lenni ezen túlimportálás ellen, mely a mi tenyésztésünk árait határozottan csökkenteni fogja, ezt tehát inkább emelni vagy szilárdítani kellene. Ez azonban nem történik, tehát ismét nem látom, miért volna olyan sürgős ezen vámok behozatala. Hasonlóképen vagyunk a szarvasmarhákra kivetett vámokkal. A tarifában tiz forint vámnak tizenöt forintra emelését, tehát öt forinttal nagyobbítását találjuk. De magában véve, ez szemben a román árfejlődéssel, semmi, mert ha a román marhavészzár nem lenne, akkor legyenek meggyőződve, hogy 15 forint vámtétel a marhabehozatal ellen nem fogna megvédeni soha. Mert a román hús és a magyar hús árai közt oly külömbség van, hogy eláraszt bennünket a román import. Újból nem találom e vámtételben a magyar földmívelési érdekeket megvédve, (ügy van! balfelől.) A hűs vámja, a mely 6 forint vagy 6 forint 50 krajczárra van megállapítva e javaslatban, viszonyaink között még veszélyes is, mert erősen hiszem, hogy a levágott hús Romániából nagy mértékben fog behozatni. Minthogy egészségügyi szempontból az állatokat elevenen behozni nem lehet, már alakultak a román határon és hiszem, hogy ezentúl még nagyobb számmal fognak alakulni vágóhidak, a melyeken az oda való állatok levágatván, 6 frt vám mellett nagyon könnyen fognak concurrentiát csinálni a mi húsárainknak és gazdaságilag inkább romlásunkra fognak szolgálni, sem mint hasznunkra. Újból nem látom tehát e tételek által a magyar közgazdaság érdekeit megvédve, (ügy van! balfelől.) Egy eredeti dologgal találkozunk Ja repczénéh A repcze eddig is vám alá tartozott, de vámtétele nem emeltetett a tarifa által. A repczeolaj vámja azonban emeltetett 2 írtról 4 frtra. Igaz ugyan, hogy forgalmi statisztikánk nem mutat ki repcze behozatalt a monarchiába, másrészt tény az is, hogy az indus repczének naponkint nagyobb tömegekben veüó érkezése Európába és árának naponkénti csökkenése hamarosan azt fogja eredményezni, hogy az indus repcze kikötőinkbe is hozatik, ott eladatik, feldolgoztatik és sajátrepczeterményeinknek fog concurrentiát csinálni, mert ezek nem védetnek.Ellenben az olaj védetik, 2 írtról 4-re emeltetett a vámja. Tehát újból a mezőgazdasági érdek különös védelmét ebben sem látom. (ügy van! a bal- és szélső baíoíäálon.)