Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

257. országos flWs junins ». 1886. 399 A búza védetik, vámja 1 frt 50 kr. Azonban a búzát illetőleg, a helyzet az, hogy a mi búzánk árát nem fogja a vám korlátozni, csak egyetlen egy esetben, akkor tudniillik, midőn nem vagyunk képesek többé kivinni, hanem inség következtében, nem lévén elégséges búzánk, a vámok hatása alatt fog az ár emelkedni. De ez épen akkor fog történni, midőn le kell szállítani a búza vámját, mert azt akarjuk, hogy olcsóbb legyen a kenyér; ellenben midőn szükségünk volna e vámtételre, tudniillik az export érdekében, e vámtétel semmit sem fog használni, mert reánk hatással fognak lenni mindig a romanshorni, berlini, genuai, zürichi stb. piacz árai, levonva a fuvart, szállítási költséget, az exporteur hasznát és a vámot. (Ugy van! balfélől.) Tehát igazában e tétel teljesen illusorius, melyet oda húznak, mint mézes madzagot a jóhiszemű magyar földmívelő szájába és melynek haszna absolute nincsen. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) így vagyunk a lisztvámmal is. Méltóztatnak tudni, hogy meghallgatták bizottságunkban a szakértőket, kik e részben nyilatkoztak és a ház bizottsága tudomást vett arról, hogy a liszt-import a monarchiában oly csekély — leginkább a határforgalomban tűnik fel — hogy a lisztvám teljesen szükségtelen s felesleges dolog, ránk befolyással nem lehet, mert nincs behozatal. Itt tehát, ismét egy illusio előtt állunk. Áttérve arra, hogy — a mint ép ma említettem — miért nincs megvédve a gyapjú: megvallom, én a gyapjúvám létére vagy nem létére valami nagy súlyt nem fektetek; mert a gyapjú főczikke a juh, nem védhető, mivel akár mennyire is fognók védeni a juhot s a gyapjút, ez a kivitel lehetetlenségével szemben valami különös hasznot nem fog hajtani s hogy ha mi a gyapjút védvám alá veszszük, azért nem fog több juh tenyésztetni, sőt talán kevesebb, mint eddigelé, mert a juhot nem tudjuk eladni és a gyapjú mindennap hanyatlik árában. Amiczikkeink árai olyanok, hogy juhot józanon csak kivételes helyen fogunk tenyészteni; azt hiszem tehát, hogy a gyapjúvédvám nem léte nem lesz ránk nézve káros. Hanem van ebben egy fonák dolog: tudniillik, ha beismerem, hogy a gyapjúvám reánk valami különös hatással nincs és a juhtenyésztést nem fogja emelni, mégis az elv egy formaságánál fogva a fonalra, posztóra és szövetre, a mik a gyapjúból készülnek, az importnál hasonló vámot vezettem volna, mint a nyersanyagra, tudniillik csekély vagy ép semmi vámot és pedig két okból, először azért, mert ez az ipar nagyrészben virágzik Austriában és külön védvámra nem szorul ; másodszor pedig azért, mert gyáraink mindinkább szorult helyzetbe jutnak és ezért kívánatos, hogy a czikk, melyet vesz, olcsóbb legyen. (Ugy van! balfélől) Önök pedig a javaslatban minden iparczikk árát megdrágítják, ennek következtében, midőn egyrészt az amerikai és indus verseny nyomása alatt az árhanyatlást látjuk, midőn másrészt a törvényjavaslat által contemplált agrárvám vagy ártatlan, vagy egyáltalán nem fog viszonyainkra hathatós lenni, midőn a termelés nagy mértékben siilyed, jónak látják azt deeretálni hogy emeltessenek az iparvámok. Jól tudom, hogy mi itt egy vámegyezményt kötünk, melynek nem az a feladata, hogy ez ä mi gazdasági és ipari érdekeinket védje, hanem tulajdonkép egy áldozat, melyet mi azon politikai helyzetnek hozunkj mely minket Austriához köt; ez tulajdonkép a fizetés, melylyel megerősítjük az egyezményt, a mely köztünk és közöttük létezik. Hanem azt hiszem, ennek is meg van határa és mértéke. (Ugy van! balfélől.) Még pedig a határ ott van, hogy akkor, midőn a földművelés erejében fogy, midőn a földművelés terményeinek árai leszállnak, azoknak kellő védelem adassék. Ez pedig nem történik. Austria industrialís férfiai elhibázzák e részben a dolgot, nem ismerik fel saját érdekeiket, emelik az ipar vámokat és nem számítanak egy factorral, hogy tudniillik ez által ép ugy gyöngítik az osztrák, mint a magyar földművelés vevő képességét. Ebben van a hiba. Igen jól mondták az előttem felszólalók, hogy a vámtarifa nemcsak hogy nem emelendő, de sőt leszállítandó, hogy az iparczikkek olcsóbbak legyenek s ez által ugy a Lajthán innen, mint a Lajthán túl a mezőgazdáknak vevőképessége fokoztassék. Ezen helyes felfogás ellen vét az előttünk fekvő törvényjavaslat, a melyet én ennélfogva indokolatlannak tartok. (Ugy van! balfelöl.) Hogy rövid legyek, concludálok a következőkben. Először földművelési érdekeinket az előttünk fekvő javaslatban foglalt vámtételek vagy épen nem védik, vagy azoknak védelmét teljesen illuzóriussá teszik, mert a tarifának egyetlenegy tétele sincs a földművelés hasznára. Másodszor a tegnap és ma részletezett ipari vámok egyaránt károsak ugy a magyar, mint az osztrák földművelésre nézve. Én ennélfogva a javaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénkhélyeslés balfélől) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát tehát bezárom. Szó illeti a minister urat, a bizottság előadóját és a határozati javaslatok benyújtóit. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen fontos tárgyban felszólalok, kezdem azzal, hogy az ellenzék szónokainak annak bebizonyítására felhozott érvei, hogy az előttünk fekvő vámtarifa a magyar érdekeket semmi tekintetben ki nem elégíti, hanem tisztán csakis az osztrák ipar érdekében van összeállítva, engem