Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

3 88 257. országos ülés jnnins 9. 18S6. léteink kifelé nem terelnek, nekünk e hazán és földön kivül számunkra nincsen hely, hisz megénekelte már nemzeti nagy költőnk — nem a mostani, kinek két hazája van — hanem Vörösmarti, hogy nekünk itt élnünk s halnunk kell {Ugy van! a szélső balfelől) s miután arra, hogy saját érdekeinket honfias jó kormányzat mellett megvédhessük, még szövetséges társaink ellen is elég tekintélyes erővel birunk, feladatunk csak az lehet, hogy életerőnket senki által kiaknázni ne engedjük, hanem azt belerőnk megizmosítására fordítsuk. Hazánk gazdasági helyzete — ha végkép tönkre jutni nem akarunk — igy e közös gazdálkodás alapján nem maradhat, mert nem rendes állapot az, hogy midőn mi képesek vagyunk külföldet, leginkább pedig szövetséges társainkat évenként mintegy 400 millió forint értékre rugó életszükséglettel, mint általuk nélkülözhetetlen nyers termékkel ellátni és kisegíteni, akkor azok viszonozásul nagyobbrészt oly iparczikkekkel özönlenek el bennünket, melyeket jó kormányzat és ezélszerű intézkedés mellett idebent saját magunk, saját nyers terményeinkből készíthetnénk el és kellene jó kormányzat mellett elkészítenünk, sőt midőn ezen nagyrészt csecsebecsék beözönléseért statisticai adatok kimutatása szerint mintegy 500 millió frtot fizetünk ki évenkint, a természet által adományozott s külföldön értékesített fölöslegünket ily csecsebecsék megvásárlása által mintegy 100 millió frttal túlfizetjük évenkint s hogy ez baj, hogy ez nem rendes állapot, hogy ezzel szegényebbek leszünk, azt ugy hiszem, a túloldalon önök is elismerik? s hogy a bajon csakis természetes és törvényes önrendelkezési jogunk megragadása mellett egy független vámterület felállítása s ez által iparunk megteremtése által segíthetünk, ezt meg, ki igazságos s nem elfogult, kétségbe nem vonhatja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hisz nekünk mindenünk meg van, mi a boldogsághoz és az élethez szükséges, csak az nincs, ki a természet által adományozott áldást a nemzet javára értékesítse, csak jóakaratú, hazafias és erélyes nemzeti kormányunk hiányzik, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mely saját sorsunknak ura tudna lenni s képes volna a közös kiszivattyúzástól megszabadítva érdekeinket megvédeni és azokat értékesíteni; ennek hiányában fejlettebb és élelmesebb szövetséges társaink kormányunk gyengeségét felhasználva, hazánk gazdag termő értéke — érdekeink háttérbe szorításával — általok kiaknáztatik, mi pedig, mint tápadó gyarmat, alárendelt szerepünkbe kimerülünk [Ugy van! a szélső baloldalon) s ha önök a túloldalról az ily helyzet megörökítése által nem akarják hazánk adózó polgárait a végkimerülés kényszerítésével a végletekbe terelni, az esetben nem szabad önöknek a szerencsétlen vámközösséget újra megszavazni, mert most van itt az alkalom arra, hogy a beterjesztett vámtarifa visszautasításával önsorsunk felett intézkedve, jövőnkről gondoskodjunk, {Ugy van ! a szélső baloldalon) vagy ha még is ezt teszik, a bekövetkező eseményekért leikök legyen birájok S (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha igaz az, a mit Önök sem tagadnak a túloldalon, hogy mi a Lajtántáli szövetséges társainkkal egyenjogú szerződő felek vagyunk, ha már érdekeink és viszonyaink oly eltérők, hogy azokat összeegyeztetni képesek nem vagyunk, mi áll akkor útjában annak, hogy a korona jogainak tiszteletbentartása és személyes egysége mellett egymásnak sok szerencsét kívánva szabad kezet adjunk s mindenik országrész ügyeit és bajait intézze szabadon a maga érdekei s;: rint (Ugy van! a szélső baloldalon) hisz a szerződések leteltével kétségbevonhatlan törvényes e: emberi fogalom az, hogy ha a szerződő felek új. a előnyös egyezséget kötni nem tudnak, annak i;leghosszabbítására senki által nem erőszakolhatok stb., már pedig a lefolyt két évtized elég volt kísérletül, eléggé érezzük szoros viszonyaink szomorú következéseit s ha elmállani nem akarunk — újra mondom — nem szabad egy harmadik 10 éves korszak kizsákmányolásának magunkat újra lekötni, mert ez egyenlő volna az öngyilkossággal. Már azt kérdik kint egymástól hazánk adózó polgárai — kérdik pedig nem csak az idegen nemzetiségiek, hanem saját véreink is — hogy tulajdonkép mire való az a külön magyar kormány ? midőn az nem tud és nem tesz egyebet, minthogy a magyar nemzet érdekeit Bécs felé tereli s túi • költekezései által hazánk pénzügyi viszonyait tarthatatlan állapotba sodorva, ezáltal az adózó polgárokat koldusbotra juttatja?! Vagy mire való a magyar törvényhozó testület? midőn annak többsége a helyett, hogy kettős hazájok közül az igazi magyar nemzet érdekeit védenék és fejlesztenék, e helyett ép ellenkezőleg azt tételről-tételre fogadott hazájok javára terelik, mostoha hazájok nyomása alatt szülőhazájuk érdekeit feláldozzák, hogy azután az ily kétségbeesett hangulatnak, melyet túl önök hazánk érdekeinek ellentétes intézkedéseik által teremtenek meg, hogy válságos esetben mi lesz a következése, azt megbírálni a vele járó felelősséggel együtt önökre bízom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne építsünk légvárakat. A jelen közös viszonyok mellett folytatott kormányzat már oly elmerült helyzetbe sodort bennünket, hogy abból csak egy öntudatra ébredt nemzet által támogatott oly független nemzeti kormány képes bennünket becsülettel kivezetni, (Ugy van I Ugy van! a szélső baloldalon) ki nem az idegen érdekeket legyezgeti, hanem nemzeti erőnk és erdeink fejlesztése mellett tud, mer és akar is hazánk boldogságára csele-